180232. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórszulfinilazetidionok előállítására peném-szulf-oxidészterekből térhálósított polivinil-piridinek jelenlétében
180232 Az I. táblázat azt mutatja, hogy túlságosan nagy, Így 30 v>-cs, térhálósodig esetén egyáltalán nem vagy osak nagyon kevés terméket kapunk. A túlságos térhálósodás csökkenti a gyanta duzzadásának a mértékét és Így kevesebb lesz azoknak a bazikus helyeknek a száma, amelyek hozzáférhetők lesznek a hidrogénki orld számára. Az előzőekben már említettük, hogy a térhálósított polivlnllplrldin-polimer lehetővé teszi 2-klórszulflnilazet1-dínonok olyan koncentráoióknál történő előállítását, amelyek nagyobbak, mint az ismert eljárásoknál optimális körülmények között kapott koncentrációk. A gyöngy formájú térhálósított polimerek,- amelyeknek az átlagos részecskemérete körülbelül 20 mikron és körülbelül 120 mikron között vem átmérőt tekintve, vagy 120 - 140 mesh lyukbőség vonatkozásában, - előnyös pollmeralakokj mivel lehetővé teszik az eljárás kivitelezését olyan mennyiségű penlcilllnazulfoxidészterrel egy térfogat oldószerre számítva, amely háromszor-négyszer nagyobb, mint az ismert eljárásnál alkalmazható koncentráoió. A nagyobb koncentrációk na yobb mértékű átalakulást tesznek lehetővé a kétlépéses eljárásban 3-exometlléncefam-szulfoxidészterré. A megvalósított nagy átalakulásnak Jelentős gazdasági és ipari értéke van 5-exometiléncefamszulfoxidészter nagy mennyiségben való előállításánál. A térhálósított polivinilpiridln-polimerek bázisokkal regenerálhat ók és ismét felhasználhatók a találmány szerinti eljárásban. Ahogy már említettük, az eljárás befejezése után az oldhatatlan polimert elkülönítjük az oldatban levő 2-klör-szulfinilazetldinontól. A polimert acetonnal együtt forraljuk annak érdekében, hogy a kicsapódott melléktermékeket, különösen az oldhatatlan imideket és amidokat, amelyek az N-klórimid vagy K-klóramld klórozó szerből keletkeztek, eltávolitsuk a polimerről, és ezt szűréssel elkülönítjük. A polimert ezután vízben azuszpendáljuk és a szuszpenzió pH-Ját 8 és 9>5 közé állítjuk be valamely bázissal, igy 1 n nátrium-hidroxiddal, Mihelyt a pH állandó marad, a polimert szűréssel elkülönítjük, vízzel és acetonnal mossuk, majd például vákuumban szárítjuk. Az újrafelhasználás előtt a regenerált polimert tovább száríthatjuk azeotrópos desztillációval, igy valamely alkalmas oldószerrel, például benzollal vagy toluollal való kezeléssel. A /2/ általános képletnek megfelelő 2-klór-szulfinilazetidin-4— onok képviselői a következő vegyületek: b e n z i1-3-met i1-2-/2-kiór s z ulf in i1-4-oxo-J-fen ilacet amido-l-azetidÍnil/~3-butenoát, p-nitrobenzil-3-metil-2-/2-klórszulfinil-4—oxo-3-fenilaoetomido-l-azetidinil/-3-butenoát, t e r c- b u t i 1- 3-me t i 1-2 -/ 2- ki ór s z ulf in i 1-4—oxo-3- b e n z am i d orl-azet idinil/-3-butenoát, p-n i t r ob en zil-3-me 111-2-/2-klór s z ulf i n1l-4-oxo-3-fon oxi acetamido-l-azetidinil/-3-butenoát, p-nitrobenzil-3~metil~2-/2-klórszulfinil-4-oxo-3-fenoxiacetamido-l-azetidinil/-3-butenoát, és a p-met oxibenzil-3-notil-2-/2—klórszulfinil-4—oxo-3-fenoxi— acetamido-l-azet idinil/-3~b utenoát. Az előzőekben említett előnyös penicillinszulfoxidok a találmány szerinti eljárás során olyan előnyös /2/ általános képletü 2-klórszulfinilazetidinonokat adnak, ahol a képletben H benzil- vagy fenoximet il-csopor t és B-j_ benzil- vagy helyettesített benzil-csoport, elsősorban p-nitrobenzil- és p-metoxi-9
