180232. lajstromszámú szabadalom • Eljárás klórszulfinilazetidionok előállítására peném-szulf-oxidészterekből térhálósított polivinil-piridinek jelenlétében
180232 Az eljárás során használható oxo-kötött-caoportot képző vegyületek az alkil- és clkloalkiléterelc, például a dimetil-éter, dietlléter, di-n-propiléter, di-n-butiléter és hasonlók: a clkloalkiléùerek, igy a tetrahiclroíurán és a tetrahidropiran, é3 hasonlók; ketonok es ciklusos ketonok, igy aceton, dietilketon, netiletilketonj metil-n-propilketon, metilizopropilketon, metilizobutílketon es hasonlók; ciklusos ketonok, i^y ciklobutanon^ ciklopentanon, clklohexanon, cikloheptanon, és hasonlók, ideszámítva az alkil-csoporttal helyettesített cikloalkilketonokat is, például a metil-csoporttal helyettesített ciklopentanonok; trialkil- és triarilfoszfinoxidok, igy a tri-rövidszénláncu-allcilfősziinoxidok, például a trimetil-foszfinoxid, trieb ilf oszfinoxid, tri-/n~propilfoszfinoxid, tri-/n-butil/foszfinoxid és hasonlók; tricikloalkilfoszfin-oxidok, igy a trlciklohexilfoszfinoxid és hasonlók; triaril-foszfinoxidok, például a trifenilfoszfinoxid és hasonlók, lehetnek. Az előnyös oxo-csoportot képező vegyületek a dietlléter, az aceton és a dietilketon. Ahogy az előzőekben említettük, az oxo-csoportot képező vegyületet előnyösen a sztanniklorid bevitele előtt adjuk a 2-klórszulfinilazetidin-4—on vegyidet oldatához. Más változatban az oxo-csoportot képező vegyületet a sztanni-kloriddal együtt adagoljuk. Általában a 2-klórszulfinilazetidinon oldatát körülbelül 0 - 15 C° hőmérsékletre hütjük mielőtt hozzáadnánk az oxo-ltö— tött vegyületet és a sztanniklór időt. Ezután a reakcíóelegyet szobahőmérsékleten keverjük körülbelül 5-20 óra hosszat annak érdekében, hoçy biztositsuk a 3-exome{;iléncefam-szulf oxidészterré való tökéletes ciklizációt. A 2-klórszulfinilazetidinon - sztanniklorid - oxo-vegyület komplexet ezután elkülönítjük, például szűréssel, centrifugálással vagy más hagyományos módon, utána pedig közömbös szénhidrogén oldószerrel, például pentánnal, hexánnal vaçy toluollal mossuk. A stabilis komplexet egy késpbbi felhasználásra raktározhatjuk vagy előnyösen a következő módon elbonthatjuk. A szilárd komplexet lassú ütemben hozzáadjuk feleslegben lévő hidroxil-csoport-taitalmu vegyülethez 3-exometiléncefam-szulfoxidészter előállítása érdekében. A rövidszénláncu alkanolok, igy a metanol és az etanol megfelelő hidroxil-csoport-tartalmu vegyületek a lebontáshoz. A 2-klórszulfinilazetidinon - sztanniklorid - oxo-vegyülefc komplex még nincs teljesen meghatározva. Valószínűnek látszik, hogy az oxo-vegyület egy molekulája koordinációsán kötődik a komplex legalább egy központi ónatomjához. A aztanniklorid minden valószínűség szerint koordinációs kötést képez a ezulfinll-oxigénatommal, valamint az azetidinon 3-as helyzetében lévő ornidfunkclós csoport oxigénatomjaival és valószínűleg az éazteríunkciós csoport karbon!loxigénjével. Az oxo-ve^yületet 1-2 mól mennyiségben adjuk, előnyösen 0,8 - 1,2 mól mennyiségben számítjuk 1 mól 2-klór-szulfinilazetidinonra számítva, mig a sztannikloridot 2-3 mól menynyíségben alkalmazzuk 1 mól 2-klórszulfinilazetidinonra vonatkoztatva. A 2-klórszulfinilazetidinon - sztanniklorid - oxo-vegyület-komplex rendszerint nagy mértékben elszineződött termék és különösen az eljárásnál használt szulfinilkloridtól függ a szín, amely pirostól a narancspiroa színen keresztül a barnáig változhat. 11
