180230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dihidro- és haxahidro-benzopiraoxan- tenonok előállítására
180230 E vegyületek szintézisének első lépését a /II/ és a /III/ általános képletü vegyületek reakciója alkotja. Abban az esetben, ha a reakciót környezeti hőmérsékleten vagy ez alatti hőmérsékleten végezzük, a keletkező termék főként a /IV/ általános képletü 5a°C » 6a^- és 5a/J* 6aOC-optlkai izomerek elegye. E- zek a vegyületek hasznos közbenső termékek és előállításuk szintén a találmány körébe tartozik. Ezt a terméket, amennyiben szobahőmérséklet feletti hőmérsékleten melegítjük, átalakíthatjuk 5ao(, 6a0(rizomer termékké, amely az /V/ általános képlet körébe tartpzik és hatásos antiandrogén. Abban az esetben, ha a 2-hidroxibenzaldehidnek valamely 4-helyettesitett-2,5--ciklohexadienonnal való kondenzálását környezeti hőmérséklet felett, általában 55 C° és 65 C° között végezzük, akkor az 5aûC» 6aot-izomer terméket közvetlenül elkülöníthetjük a reakcióelegyből. A fenti reakció eredményeként kapott termékekből látható, hogy legalább 2 : 1 mólarányban kell alkalmazni a kiindulási 2-hidroxibenzaldehidet és a á-helyettesitett-2,5--ciklohexadienont. A kondenzálhat szokásosan olyan oldószerben végezzük,amely közömbös a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben és megfelelő mértékben oldja azokat. Ahhoz, hogy az epimerizáclóval együtt az 5&o£» 6at6-izomer közvetlen izolálását is elvégezhessük, az oldószer forráspontjának elég magasnak kell lennie ahhoz, hogy ez az eredmény bekövetkezzék, azaz az oldószernek környezeti hőmérséklet felett kell forrnia, ha légköri nyomáson dolgozunk. Alkalmazható oldószerek erre a célra az aromás szénhidrogének, igy a benzol, toluol és hasonlók, valamint az éterek, Így a tetrahidrof urán. Valamely 1-7 szénatomos karbonsav alkalmazása esetén általában legalább mólegyenértéknyi mennyiségű aldehidet kell használni. Erre a célra megfelelő karbonsavak az ecetsav, a propionsav, a vajaav és a benzoesav. Az előnyös sav az ecetsav. Ezenkívül pirrolidin vagy helyettesített pirrolidin is használható. Ilyen pirrolidinek a 2-metilpirrolidln, 5-klórpirrolidin, 2,5- -dibrómpirrolidin és a 5~p*opilpirrolldin. Az előnyös amin a pirrolidin. A kondenzáció végrehajtásánál a reakcióban résztvevő anyagokat összekeverjük a választott oldószerrel. A reakciópartnerek alkalmazási sorrendjének nincs döntő jelentősége, rendes körülmények között azonban a ciklohexadienont adagoljuk utoljára. Az elegyet ezután a megfelelő hőmérsékleten reagálni hagyjuk és a terméket a szokásos módszerekkel elkülönítjük. A találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek kiindulási anyagaiként azaliciladehidet vagy valamely /II/ általános képletü helyettesített szalícilaldehidet és egy /III/ általános képletü 4-helyettesitett-2,5-ciklohexadienont használunk. Szalicilaldehidet, valamint 5-* 4— vagy 5-helyettesitettszalioilaldehideket a szakterületen jól ismert módszerekkel állíthatunk elő. Ilyen aldehideket például Reimer-Tlemann reakció utján állíthatunk elő, amely abban áll, hogy megfelelően helyettesített fenolt kloroformmal és valamely alkéllfémhidroxiddal, különösen nátriumhidroxiddal, kezelünk. A dlenonokat két viszonylag komplex reakoiófolyamatban állíthatjuk elő. A 4-helyettesitett-ciklohexanonoknak metilvinilketónból és a megfelelő aldehidből való előállítása jól ismert 5
