180085. lajstromszámú szabadalom • Folyamatos öntési eljárás
9 180 085 10 hűtőegység van elhelyezve, amelyből a B tuskó felületére áramlik a hűtőközeg. A 19 támasztógörgők lehetnek szabadonfutó, vagy meghajtott görgők. Célszerű azonban legalább néhány 19 támasztógörgőt hajtóművel öszszekapcsolni, hogy a B tuskó kihúzását és kiegyenesítését elősegítsük. A 18 hajlítóegységben oldaltámasztó görgők is el vannak helyezve, jóllehet ezeket a rajzon az egyszerűség kedvéért nem tüntettük fel. Ezek a görgők tartják a B tuskót a megfelelő pályán a kihúzás, hűtés és kiegyenesítés során. A berendezés működése során az acélolvadékot a 16 öntőedényből a 16a kiöntőcsőrön keresztül juttatjuk a 10 öntődob G hornyába. A 16 öntőedény 16a kiöntőcsőre közvetlenül a kokilla nyílásánál van elhelyezve, hogy a fémolvadék közvetlenül a hideg falú kokillába áramolják. A fémolvadék kiáramlási sebességét és a 10 öntődob forgási sebességét úgy kell szabályozni, hogy a kokillába kerülő fémolvadék pontosan olyan sebességgel távolodjék a 16a kiöntőcsőrtől, amilyen mennyiségű fémolvadék abból kiáramlik, és így a kokillában a fémolvadék szintje állandó értéken maradjon. Hasonlóképpen az SI, S2, S3 és S4 hűtőfejek vízellátást is úgy kell szabályozni, hogy a 10 öntődobbal együtt mozgó fémolvadék szabályos dermedését biztosítsuk. A 10 öntődob viszonylag nagy mérete következtében a kokilla hőcsapadékként működik, és a kokillába beáramló fémolvadék a viszonylag nagy felületű hűtött falon gyorsan megdermed. Így a részben megdermedt tuskó a kokillából kihúzható, és a kiáramlás után a tuskó további hűtésével segíthető elő a teljes megdermedés. Ez a dermedési folyamat a találmány szerinti eljárás során teljesen egyenletes. Az 1. ábrán bemutatott berendezésben a 11 végtelen szalag, amely a 10 öntődob G hornyára fekszik fel, a 12 feszítőhengerről lefutva fekszik fel a 10 öntődob felületére, majd azzal együtt lefelé mozog, és miután az alsó kerületi szakaszon áthalad, ismét felfelé mozog, a 14 feszítőhenger eléréséig. Itt elválik a 10 öntődob felületéről, és a 13 feszítőhengeren keresztül visszatér a 12 feszítőhengerre. Az öntőberendezés kokilláját lényegében a 10 öntődob G hornya, és az arra felfekvő 11 végtelen szalag alkotja. A kokilla M üregében lévő olvadék tehát ívelt alakot vesz fel, és ezt megtartja egészen addig, amíg a részben megdermedt D tuskó kiáramlik a 10 öntődobból. Ekkor a B tuskó sugarát fokozatosan növeljük és végül a 18 hajlítóegységből teljesen egyenes tuskó kerül ki. A B tuskó kiegyenesítése a 19 támasztógörgők között, a 10 döntődob fölött történik. A hajtóművel összekapcsolt 19 támasztógörgők segítik a B tuskó kihúzását és egyengetését. A 19 támasztógörgők által kifejtett kihúzó és kiegyenlítő erők a B tuskóban jelentős belső feszültségeket ébresztenek. Ezen feszültségek nagyságát a 18 hajlítóegységen keresztülhaladó B tuskó hőmérsékletének növelésével vagy csökkentésével lehet szabályozni. Ennek megfelelően, ha a 21 hűtőegységből kiáramló hűtőközeg mennyiségét növeljük vagy csökkentjük, a B tuskóban ébredő belső feszültségeket is növelni vagy csökkenteni lehet. A 10 öntődobból kifutó B tuskó kiegyenesítését az első fázisban intenzívebben végezzük, majd a 18 hajlítóegységen történő keresztülhaladás során a deformáció mértékét fokozatosan csökkentjük. A 21 hűtőegységből kiáramló hűtőközeg mennyiségét úgy szabályozzuk, hogy a tuskó teljes keresztmetszete megdermedjen mielőtt a 16a kiöntőcsőr szintjében lévő olvadék felszínével egy magaságba ér. Ily módon megakadályozható, hogy a belső megolvadt magrész szívóhatást fejtsen ki a tuskó belsejében. Természetesen a 21 hűtőegység működésével ugyanakkor a tuskóban fellépő feszültségek mértékét is szabályozzuk. Minthogy a 10 öntődob kerülete viszonylag nagy, és ennek megfelelően a kokilla M ürege hosszú, a 10 öntődobot viszonylag nagy szögsebességgel lehet forgatni, anélkül hogy dermedési problémák jelentkeznének. A bemutatott megoldásnál az M üreg trapéz keresztmetszetű, ahol a rövidebbik trapéz oldalt a 11 végtelen szalag fedi. A berendezéssel előállított tuskó szélesebb oldala körülbelül 67 mm, rövidebb lapja 54 mm. A tuskó magassága, mintegy 48 mm és a rövidebbik lapnak az oldallapokhoz történő csatlakozásánál a lekerekítési sugár körülbelül 6,4 mm. Természetes azonban, hogy a találmány szerint más méretű tuskók is önthetők. Minthogy a 10 öntődob viszonylag nagy szögsebességgel forog, a B tuskó hasonlóképpen viszonylag nagy sebeséggel jön ki a kokillából. Ennek megfelelően hasonló sebességgel kerül be a következő technológiai fázisba, például a hengerműbe. Minthogy tehát a tuskó együttmozog a viszonylag hosszú kokillával, majd gyorsan a következő fázishoz ér, felületén nem alakul ki vastag reveréteg. Vizsgálatokat végeztünk a találmány szerinti berendezésben az 1. ábra szerint készített tuskóval. Az acélöntvény tulajdonságait összehasonlítottuk a hagyományos concast típusú öntőberendezésben készített anyagéval. Az acélöntvény tulajdonságait összehasonlítottuk a hagyományos concast típusú öntőberendezésben készített anyagéval. A hagyományos módon készített tuskó rezgő kokillában készült. A kétfajta anyag összehasonlítását a 2—11. ábrákon látható hisztogramok (gyakoriság eloszlási diagramok) segítségével mutatjuk be. A diagramokon a hagyományos eljárással készült tuskó tulajdonságait jelölő oszlopokat PA jelöléssel láttuk el. A 2—8. ábrákon látható hisztogramokon a hagyományos és a találmány szerinti eljárással készített acéltuskó jellemzőit hosszabb tuskószakaszokon vizsgálva mutatjuk be, A 2. ábrán a tuskók gyorsan hűtött felületi rétegeinek vastagsági eloszlása látható. Megfigyelhetjük, hogy a hagyományos eljárással készített tuskók gyorsan hűtött rétegének átlagos vastagsága hozzávetőlegesen 0,2 mm, míg a találmány 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
