180045. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új amino-tiazol-származékok előállítására
N-fenil-etiléndiamint (25 g, 0,184 mól, Aldrich Chem. Co.) dietil-eterben oldunk, lehűtjük 0 °C-ra és az oldaton a csapadékképződés megszűnéséig száraz hidrogén- 5 -klorid-gázt buborékoltatunk keresztül. A leszűrt csapadékot foszfor-pentoxid felett megszárítva 31,2 g (98%) N-fenil-etiléndiamin-hidrokloridot kapunk. N-fenii-etiíéndiamin-hidrok'íoridot (31,2 g, 0,149 mól) és ammónium-tiocianátot (11.3 g, 0,149 mól) 31 mi 10 bróm-benzolban nitrogénatmoszféra alatt 2 órán át visszafolyatás közben forralunk. Lehűtés után a csapadékot leszűrjük és a szűrletből a bróm-benzolt vákuumban eltávolítjuk. A csapadékot 250 ml vízzel elkeverjük, leszűrjük és forró izopropanolban oldjuk. Lehűtés után 15 a szilárd anyagot leszűrve és foszfor-pentoxid felett megszárítva 2,8 g (8%) N-(2'-anilino-etil)-tiokarbamidot kapunk ; olvadáspont 137—140 °C. Elemi analízis C9H13N3S-re: számított: C 55,35%; H6,71%; N 21,52%; 20 talált: C 55,64%; H6,75%; N 21,03%. 180045 16. példa 17. példa N-(2'-aniljno-etil)-tiokarbamidot (0,90 g, 0,0046 mól) és alfa-bróm-ácetofenont (0,92 g, 0,0046 mól, Aldrich Chem. Co.) 6 ml abszolút etanolban nítrogéngáz alatt visszafolyatás közben 2 órán át forralunk. A reakciókeverék lehűtése után az oldószert vákuumban leparoljúk. A kapott5 olaját forró ízóprópanolban oldjuk, szűrjük és lehűtjük. A szilárd anyagot leszűrve és foszfor-pentoxid felett megszárítva 1,25 g (73,5%) 2-(2'-anilinbk;ti)-amjhoj-4-fehil-tiazolt kapunk ; olvadáspont 161' Í65'C. ...........................- • Elemi analízis C17H17N3S. HBr-ra : számított-X'54,Í4%i; ft 4,8'2%V ' N 11,16%; talált: 'C 54,51%; tí 4,59%; N 11,02%. 25 30 35 18. példa 40 A 16. és a 17. példa eljárásával a következő vegyületek hidrohalogenid-sóit állítjuk elő: 5 általános képlet Só R. R, Olvadáspont C° HC1 fenil fenil 139—143 HBr fenil rfiètîl 133-155 •- -----------'f XÍÜ -----------------r*------------45 5..-Ï 50 19. példa 55 A 2., 3., 4., 5., 7., 8., 11., 12., 14., 15., 17. és 18. példában leírt amino-tiazolók imfnunszabályózó hatásának megállapítása "céíjábóT megvizsgáljuk 'Kónkáriavalín Á (Kon A) (Sígmá Chemicaís of §t. L’öuisf Missouri) jelen- 60 létében tenyésztett egér-timuszsejtek limfocitájnak proliferációját stimuláló képességüket in vitro, VÎ J. Mérluzzi és munkatársai leírása szerint [J. Clin. Exp. ímmuhój.%?2, 4^5 (Ï9f5jj- "À 'sejtek 6—8 hetes hím CffÊi'fè egerekből (íácksón ’Laboratories of Bar Har- 65 bor, Maine) származnak- Minden sejttenyészetből (ezek összetétele 0,10 ml timuszsejt-törzsoldat, 0,05 ml Kon A törzsoldat és 0,05 ml hatóanyag-oldat) négy párhuzamos tenyészetet készítünk és a sejtszaporodást 48 órai 37 °C-os inkubálás után úgy határozzuk meg, hogy a tenyészeteket röviden 3H-timidinnel jelezzük (0,01 ml, fajlagos aktivitás 1,9 Curie/millimól, Schwarz—Mann, Inc., Orangeburg, N. Y.), majd meghatározzuk a sejtdezoxifibonukleinsavba (DNS) történt 3H-timidinbeépülést folyadék-szcintillációs számíálóberéndezés segítségével. A kapott eredményeket mennyiségileg a beépült 3H-timidin percenkénti átlagos beütésszámával (cpm =counts per minute) fejezzük ki a négy párhuzamos tenyészet leghatásosabb hatóanyag-koricentrációjánál. A négy párhuzamos meghatározást nyolc különböző-hatóanyag-koncentrációval hajtjuk végre a 0,02— 50 [JLg/ml tartományban. A legmagasabb cpm-értékeket alkalmazzuk a minősítő rendszerben. Ezen az alapoft a limfocita-slimulálási próbában (LSA) négy különböző aktivitási szintet állapítunk meg: 1. a Kon A aktivitásával azonos szintet (6000±300 cpm) negatív értéknek vesszük és zérussal jelöljük; 2. a Kon A aktivitását meghaladó (10 000+700 cpm), de a Jevamizo! aktivitásánál alacsonyabb szintet +-teí jelöljük; 3. a levamizojéval azonos aktivitási (22 00Ó+ 900 cpm) + +-teí jelöljük és 4. a levamizol aktivitását meghaladó szintet (27 ÓÖ0+ ± Í000 cpm) + + +-teí jelöljük. A fenti példákban leírt vegyületek LSA-aktivitása minden esetben + + + volt. 12 20. példa A találmány szerinti amino-tiazolok gyulladásgátló hatását a standard karragenin-indukájt patkányláb- Ödéma-próbával vizsgáljuk lényegében Ç. Ä. Winter és munkatársai szerint [Proc. Soc.' Exp. Biol. Med. Il), 544 (1962)]. A’ vegyületeket a már leírt hídroháíogenidsók formájában orálisán alkalmazzuk 33 mg/kg dózisszinten. A kapott eredményeket minden vizsgált vegyületre az Ödéma-képződés gátfási %-ában fejezzük ki, a hatóanyaggal nem' kezelt kontrollokkal (vizes oldat vegyület nélkül) való Összehasonlítás alapján: 6 általános képlet R, r* Rs Z HZ ir Ödéma' Vi-os gátlása (33 mg/kg, p. o.) 2-tenil 4-fluor-fenil hidrogén HBr 49 2-fenetil fenil hidrogén HBr 47 2-fenetil fenil fenil HBr 48 4-metoxi-fenetjl 4-fluor-fcnil . ___ hidrogén Cl ♦ Vf -/ Tt ---HBr 29 :i+ Szabadalmi igénypontok }. Eljárás I általános jcépletű vegyületek — ahol Rí -CH( ,-CH2-CH2-X, ' ....\x —£ft2—£H2—NH—X vagy —(Cft2)m—Y általános képlëtu csoportot jelént, melyekben 6
