180010. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szemcsés anyag és zöldtakarmány csőrétegű szeparáló szárítására
5 180010 6 A nedvesen előaprított szálastakarmányok és a nagy nedvességtartalmú — esetleg másodlagos szemcsékké összeálló — őrlemények szemcseméret eloszlási tartománya igen széles. A találmány szerinti berendezésen — pl. lucerna esetében — a könnyű levélrészek csak egyszer haladnak át a szárítótéren, a nehezebb szárdarabok azonban a mechanikus röpítőszerkezet által létesített belső körfolyamat révén szükség szerinti körforgást végeznek a szárítótérben. A körforgásoknak ez a szemcsékre nézve egyedi periódusszáma különösen azoknak a nehéz szárdaraboknak (pl. gyomnövények szárdarabjai lucernaszecskában) az esetében jelentős, amelyek egyébként teljesen megszáradva sem volnának képesek kiválasztódni a szeparáló toronyban a szárítótérből. A mechanikus röpítőszerkezet azonban — amelynek 7—28 m/s kerületi sebessége őrlésre még nem alkalmas — e nehéz darabokat az ismételt ütköztetések következtében a kiválasztáshoz szükséges mértékig felaprítja, mégpedig úgy, hogy az eközben folyamatosan érvényesülő szárítóhatás során a nagyméretű szemcsékről mindig a már megszáradt részeket választja le. Ilyen módon tehát a heterogén szemcsehalmazban a nagyméretű szár- és szemcsedaraboknál sem következik be túlszárítás. A mechanikus röpítőszerkezetnek az a funkciója, amely megakadályozza a töltetben a nehéz darabok akkumulálódását, a töltetre nézve nedvességszabályozó hatású. Ez több fontos előnyt eredményez. Ilyen az, hogy a berendezésben egyidejűleg tartózkodó anyagmennyiség vagyis a töltet nagyon kevés, a vízelpárologtató teljesítménynek mintegy 4—6 ezreléke. Ez a körülmény — ismerve a gyorsszárítók tűzveszélyességét, pl. szénpor és takarmánydarák esetében — a tűzkár szempontjából sem közömbös. A kis töltet ellenére a szabályozott nedvességtartalmú töltetben a szárító levegő hőtartalma jól hasznosul. Különféle anyagok szárításánál az 1 kg víz elpárologtatásához felhasznált (bruttó) hőmenynyiség 3—4 MJ (700—950 kcal). További lényeges előny mutatkozik meg a fajlagos teljesítményben, vagyis a méretek vonatkozásában. A találmány szerinti berendezés fajlagos térfogati vízelpárologtató teljesítménye 400—-600 kg/m’h, vagyis a dobszárítók teljesítményének három-négyszerese. A találmány szerinti eljárás lényege tehát, hogy a szárítandó anyagot szárítótérbe vezetjük és ebben forgatott mechanikus röpítőszerkezettel lebegtetve cirkuláltatjuk. A mechanikus röpítőszerkezet a nagyobb méretű és a másodlagosan összeállt szemcséket aprítja. A megszáradt és könnyűvé vált szemcséket az elhasznált szárító közeg elszállítja, míg a nagyobb nedvességtartalmú nehezebb szemcsék visszahullanak és a szárítóteret csak az aprítódás és kiszáradás után képesek elhagyni. Aprított, szecskázott zöldtakarmány esetében az anyagot a szárítótérben vízszintes tengely körül legfeljebb 28 m/s kerületi sebességgel forgatott mechanikus röpítőszerkezettel tartjuk lebegésben és cirkulációban. Eközben a nem szeparálódó részek tovább aprítódnak és kiszáradás után a szárítóteret elhagyják. A találmány szerinti berendezés lényege, hogy szárító készülékének szárítótere és szeparáló tere, a szárítótérben pedig mechanikus röpítő szerkezete van. A találmány szerinti berendezés egy példaképpeni kiviteli alakját és a találmány szerinti eljárás példaképpeni foganatosítási módjait a következőkben ismertetjük. Az 1. ábra a berendezés oldalnézetét mutatja. 1. példa Az 1 ventillátor szállítja a levegőt a 2 léghevítő kemencébe. A meleg füstgáz-levegő keverék a nedvesanyag 3 adagolóján át beadagolt anyaggal keveredve, a 4 előszárító csővezetéken át az 5 szárítókészülékbe áramlik. Az 5 szárítókészülékben az oda alul belépő nedvesanyag-szárítóközeg keveréket a 6 mechanikus röpítőszerkezet mozgatja; ez egy legfeljebb 28 m/s kerületi sebességű rotor, amelynek a hatására lebegő mozgást végző nedvesanyag töltet a 7 szárítótérben cirkulációs mozgást végez. A kisebb, könnyebb, megszáradt anyagrészek a 8 szeparálótérbe emelkednek, ahonnan az elhasznált szárítóközeg kihordja azokat, az anyagot a szárítóközegtől szétválasztó 9 ülepítőbe. Innen a szárított anyagot a 10 anyagkihordó távolítja el. A 7 szárítótérben lebegő nagyobb és még nedves anyagrészek nem érik el a 8 szeparáló teret, hanem visszaesve ismét a lebegő halmazba kerülnek, miközben a 6 mechanikus röpítőszerkezet a nagyobb anyagrészeket nemcsak ismételt lebegésbe hozza, hanem közben aprítja is. Ily uiôdon a nagyobb, nehezebb és nedvesebb anyagrészek is fokozatosan aprózódnak, száradnak és végül a 8 szeparáló térből a 9 ülepítőbe távoznak. Adott esetben az elhasznált szárítóközeg egy részét a 9 ülepítőből a 2 léghevítő kemencébe visszavezetjük, az 1 ventillátor által szállított levegő mellett. 2. példa Zöld takarmány szárítását végezzük az 1. példa szerinti berendezésben. A szárító közeg 900 °C hőmérsékletű levegő, amelynek függőlegesen ^elfelé irányuló sebessége 1,5 m/s. A zöldtakarmány 5 és 10 mm közötti szemcseméretre van aprítva; az ennél nagyobb szemcsék a szárítás folyamán tovább aprítódnak. Tekintve, hogy a szárított anyag a megszáradás pillanatában elhagyja a magas hőmérsékletű szárítóteret, sem '.úlszáradás, sem a fehérjetartalom károsodása nem következhet be. A szárítási művelet fajlagos hőenergia fogyasztása 3 MJ/kg víz (710 kcal/kg); fajlagos térfogati vízelpárologtató teljesítménye 550 kg víz/m3h. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
