179982. lajstromszámú szabadalom • Eljárás azacikloalkán- és azacikloalkán- származékok előállítására

5 179982 6 A) módszer Valamely (IX) általános képletű 2-bróm-difenil­­-metán-származékot — ahol R1 és R2 a hidroxilcsoport kivételével megfelel a fenti meghatározás szerintinek — valamely alkil-lítium-vegyülettel —80 °C és —30 °C közötti hőmérsékleten valamely oldószerben, mint éter­ben, hexánban vagy tetrahidrofuránban történő kezelés útján a megfelelő litio-származékká alakítunk; a kapott litio-származékot egy (X) általános képletű vegyülettel— ahol m, n, m +n jelentése a fentivel egyező, R pedig rö­­vidszénláncú alkilcsoportot, fenil-(rövidszénláncú)-alkil­­csoportot vagy cikloalkil-(rövídszénláncú)-alkil-csopor­­tot képvisel — reagáltatjuk —80 °C és —20 °C közötti, előnyösen —60 CC és —30 °C közötti hőmérsékleten, valamely oldószer, mint éter, tetrahidrofurán vagy hexán jelenlétében, amikoris a fenti (VII) általános képlet szűkebbkörű esetét képező (XI) általános képletnek — ahol R, R1, R2, m, n és m+n jelentése a fentivel egye­ző — megfelelő vegyületet kapunk. Az ismertetett eljárás kiindulási anyagaként felhasz­nálásra kerülő (IX) általános képletű 2-bróm-difeníl­­-metánok a megfelelő 2-bróm-benzofenon-származékok redukálása útján állíthatók elő. E redukció például az ismert Clemmensen-redukció módjára folytatható le. Egy más igen alkalmas módszer szerint hidrogén-jodidot és foszfort alkalmazunk redukálószerként és a redukciót visszafolyató hűtő alkalmazásával történő forralással folytatjuk le. A kiindulási vegyületként felhasználásra kerülő 2-bróm-benzofenon-származékok a (XI) általá­nos képletű 2-bróm-benzoil-klorid-származékoknak va­lamely (XIII) általános képletű helyettesített benzollal — e képletekben R1 és R2 jelentése a fentivel egyező — a Friedel—Crafts-reakció körülményei között lefolytatott reagáltatása útján állíthatók elő. B) módszer A fent leírtnak megfelelő N-helyettesített azaciklo­­alkanolok — amelyek (X) általános képletében R benzil­­csoportot képvisel — például palládiumos aktívszén­­katalizátor jelenlétében történő hidrogénezése útján a megfelelő N-helyettesítetlen azacikloalkanolok állítha­tók elő. C) módszer Valamely, a (X) általános képletnek megfelelő, de a nitrogénatomon helyettesítetlen azacikloalkanolt vala­mely alkalmas savanhidriddel, savval, vagy savkloriddal történő észterezés útján olyan (VII) általános képlet kö­rébe eső észterré alakítunk át, amelyben X=—C—OR5, ! R5 pedig rövidszénláncú acilcsoportot, benzoilcsoportot vagy a cikloalkil-gyűrűben 3—6 szénatomot tartalmazó cikloalkanoil-csoportot képvisel. E reakció hozamát sok esetben növelhetjük oly módon, hogy a kiindulási aza­cikloalkanolt előbb litio-származékká alakítjuk át, majd ez utóbbit észterezzük. D) módszer A B) módszer leírása során említett N-helyettesítetlen azacikloalkanolt ismert módon benzoil-kloriddal reagál­tatjuk és így a megfelelő N-benzoil-azacikloalkanolt kapjuk. E) módszer Valamely, az A) vagy B) módszer leírása során emlí­tett azacikloalkanolt dehidrálás útján a megfelelő (XIV) általános képletű azacikloalkén-származékká — ahol R, R1, R2 és njelentése a fentivel egyező —alakítunk. Ezt a dehidrálást különféle dehidrálószerekkel, például tri­­fluor-ecetsavval, hangyasavval vagy jégecet és tömény sósav elegyével folytathatjuk le, a szobahőmérséklettől a reakcióelegy forráspontjáig terjedő hőmérsékleten. F) módszer Valamely (XIV) általános képletű azacikloalkén­­származéknak a B) módszer szerint történő hidrogéne­­zésével a megfelelő (XV) általános képletű N-helyette­si tét len vagy N-helyettesítctt azacikloalkán-származék— ahol R benzilcsoport kivételével a fenti meghatározás­nak megfelelő jelentésű — állítható elő. G) módszer A (XV) általános képletnek megfelelő N-helyettesített azacikloalkánok — ahol R alkilcsoportot képvisel — va­lamely klór-hangyasav-észterrel, például valamely alkit­­vagy fenil-klór-formiáttal, 25—125 °C hőmérsékleten, valamely oldószerben, például toluolban, benzolban vagy diklór-metánban történő reagáltatása útján a (VII) általános képlet körébe tartozó megfelelő N-alkoxi­­karbonil- vagy N-feniloxikarbonil-azacikloalkán-szár­­mazékok állíthatók elő. H) módszer A G) módszer ismertetése során leírt N-alkoxikar­­bonil- vagy N-feniloxikarbonil-azacikloalkánok vala­mely bázissal, például nátrium- vagy kálium-hidroxid­­dal, valamely oldószerben, például vízben vagy etanol­­ban történő kezelése vagy valamely* savval, például hidrogén-bromiddal ecetsavban, a szobahőmérséklettől 125 C-ig terjedő hőmérsékleten történő kezelése útján a megfelelő, ugyancsak a (VII) általános képlet fenti meg­határozásának körébe eső N-helyettesítetlen azaciklo­­alkán-származékok állíthatók elő. I) módszer Valamely, a B), C), E), F) vagy H) módszer szerint előállított N-helyettesítetlen vegyület a megfelelő, ugyancsak a (VII) általános képlet meghatározásának körébe eső N-benzoiloxi-vegyületté alakítható át, ha a vegyülethez valamely alkalmas oldószerben, például benzolban oldott állapotban, hűtés közben, benzoil­­-peroxid hűtött oldatát adjuk. J) módszer Az I) módszer szerint előállított N-benzoiloxi-vegyü­let a találmány szerinti (VII) általános képletű vegyüle­­tek körébe tartozó megfelelő N-hídroxi-vegyületté ala­kítható át ismert módszerek szerint. Egy ilyen módszer esetében például a benzoiloxi-csoportot vizes kálium­vagy náti ium-hidroxiddal kezeljük etanolos oldatban, a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents