179912. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliéter antibiotikum előállítására
7 179912 8 Az A—39 861.3 és a Streptomyces lydicus törzsek közötti hasonlóságokat és különbségeket az V. táblázatban foglaljuk össze. V. táblázat Hasonlóságok és különbségek az Á—39 861.3 és a S, lydicus között Vizsgálat, jellemzők, stb. A—39 861.3 S. lydicus Sporofórok morfológiája spirális spirális Spórák felülete sima sima Melanoid színanyag negatív negatív * Légmicélium elsősorban szürkés-fehér néhány táptalajon szürke Zselatin-elfolyósítás + 4" * Sovány tej peptonizálja hidrolizálja * Nitrát redukció + — * Nátrium-klorid tűrés Diamino-pimelinsav 3% 8% izomer LL-izomer LL-izomer *=A különbségeket jelöli. Ennek a két törzsnek a morfológiai és fiziológiai tulajdonságai jól megegyeznek; kivéve az V. táblázatban látható nitrátredukcióban levő különbségeket. A többi szoros rokonságban levő fajták a következőkben különböznek az A—39 861.3 tenyészettől: 1. A Streptomyces hygroscopicus és a Streptomyces endus törzsek szemölcsös spórákat képeznek, míg az A—39 861.3 törzs spóráinak felületé sima. 2. A Streptomyces platensis abban különbözik az A—39 861.3 törzstől, hogy néhány táptalajon narancsbarnától vörösesbarnáig terjedő színű vegetatív micéliumot képez. Azonkívül a Streptomyces hygroscopicus, Streptomyces endus, Streptomyces platensis törzsek rendkívül higroszkóposak, míg a Streptomyces lydicus törzs higroszkópos jellemzőit nem említik. A narasin-termelő Streptomyces lydicus törzset, melyet DeBoer és munkatársai izoláltak, letétbe helyezték, és a következő törzsgyűjtemény része lett: Északi Területi Kutató Központ, Amerikai Egyesült Államok, Mezőgazdasági Minisztérium, Mezőgazdasági Kutató Szolgálat, Peoria, Illinois, 61 604, ahol elérhető az NRRL 12 034 szám alatt. Ugyanúgy, mint más mikroorganizmusoknál, a DeBoer és munkatársai által leírt Streptomyces lydicus, NRRL 12 034 törzs tenyészetei is változnak. Például ebben a szabadalmi leírásban a narasin antibiotikumot termelő törzsből származó mutánsok (spontán vagy indukált) használhatók. Számos különböző táptalajt használhatunk, hogy a DeBoer és munkatársai által leírt Streptomyces lydicus NRRL 12 034 törzzsel antibiotikumot termeljünk. Ezek a táptalajok tartalmazhatnak emészthető szénforrást, nitrogénforrást és szervetlen sókat. A megfelelő szénforrásokhoz tartoznak: glükóz, keményítő és dextrin. A megfelelő nitrogénforrásokhoz tartoznak: a pepton, enzim-hidrolizált kazein, gyapotmagliszt és a húspepton. Az organizmus növekedéséhez és fejlődéséhez szükséges nyomelemek elegendő mennyiségben találhatók a táptalaj egyéb alkotórészeiben szennyezésként, hogy az organizmus növekedéséhez és a bioszintézishez szükséges igényeket kielégítsék. Azonban hasznos lehet a táptalajba további oldódó szervetlen sókat adagolni, melyek nátrium, kálium, magnézium, kalcium, ammonium, klorid, karbonát, foszfát, szulfát, nitrát és hasonló ionokat szolgáltatnak. Nagy térfogatú fermentáció esetén, ha a habzás nehézségeket okoz, szükséges lehet kis mennyiségben (például 0,2 ml/liter) habzásgátló anyagot, például propilén-glikolt adni a fermentlébe. Hogy megfelelő mennyiségben állítsunk elő narasint az NRRL 12 034 törzs használatával, süllyesztett, levegőztetett fermentációt használunk. Azonban kismenynyiségű narasint nyerhetünk rázott-lombik tenyészetből. Tankfermentációhoz előnyös a vegetatív oltóanyag használata. A vegetatív oltóanyagot úgy állítjuk elő, hogy az organizmusból készült spóraszuszpenzióban micélium töredékes tenyészettel, vagy liofilizált tenyészettel oltunk kis térfogatú tenyésztő táptalajt, és így nyerjük a friss, jól növekedő tenyészetet. A vegetatív oltóanyagot ezután átvisszük egy nagyobb tankba, ahol megfelelő inkubációs idő után a narasin antibiotikum optimális mennyiségben keletkezik. A beoltatlan fermentációs táptalaj pH-ja változik a termeléshez használt táptalajjal, de az összes fermentációs táptalaj pH-ja körülbelül pH=6,5 és pH =7,5 közé esik. Ez a narasin-termelő organizmus jól nő széles hőmérséklethatárok között, körülbelül 25 °C és 37 °C között. A narasin antibiotikumnak az NRRL 12 034 törzzsel való optimális termelése körülbelül 30 °C-nál játszódik le. Amint az szokásos a süllyesztett, levegőztetett tenyésztési eljárásoknál, steril levegőt fújunk keresztül a tenyésztő táptalajon. Az organizmus megfelelő növekedéséhez a tankfermentációs előállításnál a tankon keresztül áramoltatott levegő mennyisége 0,25 és 1,0 térfogat fermentlének felel meg percenként (v/v/m). Egy tíz literes fermentorban az optimális sebesség körülbelül 0,5 v/v/m, 600“1 fordulatszámmal forgó, szokásos keverővei kevertetve a táptalajt. A narasin antibiotikum termelését a fermentáció során agardiffúziós vagy turbidimetriás módszerekkel követhetjük. A használathoz megfelelő organizmusok a Staphylococcus aureus, Bacillus subtilis és Micrococcus luteus. Az antibiotikus aktivitás általában 40 óra múlva jelentkezik, és legalább két vagy több napig megmarad a fermentáció során. A legmagasabb antibiotikum-termelés általában a második és negyedik nap során jelentkezik. A narasin antibiotikumot jól ismert módon nyerhetjük ki a fermentációs táptalajból, amint azt Berg és munkatársai a 4 038 384 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban közölték. A DeBoer és munkatársai által leírt Streptomyces lydicus, NRRL 12 034 új narasin-termelő organizmus megfelelő mennyiségben termeli a narasin A komponensét, valamint csekély mennyiségben a narasin D komponensét. Az egyes komponenseket szükség esetén külön is megkaphatjuk külön antibiotikumként a komplex további tisztításával, például oszlopkromatográfiás technikával. Ezek a 4 038 384 számú amerikai egyesült 5 10 15 20 25 30 35 4C 45 5C 55 60 65 4
