179911. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektrosztatikusan feltölthető anyagrészecskéknek tapadóképes felületre történő felhordására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179911 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1981. I. 16. (102/81) Nemzetközi osztályozás: NSZOj B 05 B 5/02 Közzététel liapja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1984. V. 31. Feltaláló és szabadalmas: Pataki László elcktrotc chnikus, Budapest Eljárás és berendezés elektrosztatikusán feltölthető anyagrészecskéknek tapadóképes hordozó felületre történő felhordására 1 A találmány eljárás és berendezés, amely alkalmas elektrosztatikusán feltölthető anyagrészecskéknek — célszerűen — szemcséknek, szálaknak, bolyhoknak stb. — tapadóképes hordozófelületre történő felhordására. A tárgyi szakterületen — korábbról — már számos a találmányhoz hasonló célú, elektrosztatikus feltöltést alkalmazó megoldás ismert, amelyek a technikái szint áttekinthetősége szempontjából többféleképpen rend­szerezhetők. A hordozófelületre történő anyagrészecske felhordás iránya szerint megkülönböztethetők: felülről lefelé, alulról felfelé és kétoldalról egyidejűleg végzett művele­tek és berendezések. Az anyagrészecskék adagolási módjának megválasz­tása szempontjából ismertek: rácsos (alsó és felső), vagy kamrás (egy és több), vagy pneumatikus anyagré­­szecske-elosztó szerkezettel működő megoldások. A 162 084 lajstromszámú magyar szabadalom például a pneumatikus és elektrosztatikus módszer kombiná­ciójára vonatkozik. A 172 597 lajstromszámú magyar szabadalom szerinti berendezésnek az adagolótér és töltőrács között, a be­vonandó tárggyal azonos polaritású osztályzó szervvel elválasztott előfeltöltő tere van. Ismeretesek olyan megoldások is, amelyeknél az elektromos töltések átadása a szórószerkezet belsejé­ben, a feltöltendő anyagot szállító csőben elhelyezett elektróda segítségével történik. Tudomásunk szerint az adott szakterület technikai szintjéhez tartozó elektrosztatikus szóróberendezések 2 és technológiák közös hátránya, illetve hiányossága, hogy a feltöltés önmagában nem biztosít olyan sebessé­get az anyagrészecskéknek, hogy az egyes részecskék op­timális mélységben hatoljanak be a hordozó tápadóré- 5 tegbe. Ezáltal a késztermék nem éri el a megfelelő mi­nőséget és élettartamot. További ki nem elégített kívánalom az anyagrészecs­kéknek egymástól való tökéletes szétválasztása, a cso­­mósodás megakadályozása, illetve megszüntetése és a :o beágyazódás merőlegességének biztosítása a hordozó tapadórétegbe. A találmány célja, hogy az eddig ismert megoldások elsősorban a felsorolt hiányosságainak kiküszöbölése és ezáltal lényegesen jobb minőségű, javított és színvo­­:5 nalasabb késztermék előállítása. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy a szét­szórt anyagrészecskék töltésnövelésének — annak elle­nére, hogy elősegíti azoknak a hordozó tapadórétegbe való behatolását — gyakorlatilag van egy kritikus érté- 20 ke, melynek túllépése esetében — egy bizonyos töltés­maximum elérése után — a feltöltött anyagrészecskék körül, számottevő helyi elektromos terek keletkeznek. A terek — mivel azonos előjelűek — az anyagrészecs­kék „szétválasztásához”, ritkulásához vezetnek, ami 25 rontja a térbeli homogén orientációt, és jelentős fékező hatással is jár. Felismertük, hogy az említett kritikus töltésérték jelentősen növelhető azáltal, ha az anyagi részecskéket, még a villamos gyorsítás előtt mechani­kailag is felgyorsítjuk. 30 A találmány egyrészt eljárás elektrosztatikusán fel-179911

Next

/
Thumbnails
Contents