179884. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény tejelőtehenek kötetlen tartásához, valamint istállóépület, különösen a létesítményhez
5 179884 6 gálóutak és az állatok közlekedési útvonalai egymást nem keresztezik, a létesítmény kiszolgálása (etetés, almozás, trágyaeltávolítás) tehát jelentősen egyszerűsödik, annál is inkább, mert a tehenek — kedvező időjárás esetén — legnagyobbrészt a karámban tartózkodnak, tehát az istálló (pihenőszállás) és az etetőtér trágyaterhelése csökken, ez pedig a trágyaeltávolítás vonatkozásában a munkát jelentősen megkönnyíti. Az almozott bokszok az állatok részére egyrészt kényelmes pihenőhelyet biztosítanak, másrészt a bokszokból — a mozgásuk során — kihordanak magukkal a belső közlekedőútra annyi almos trágyát, ami az úton elhullajtott csekély mennyiségű híg ürüléket olyan konzisztenciájúvá teszi, hogy hagyományos tolólapos gépekkel az istállóból eltávolítható, és az istállón kívül járműre rakható; a létesítmény kezelésének élőmunka-igénye minimális. Elmaradnak tehát a korábbi létesítményeknél a hígtrágyakezelés miatt elengedhetetlenné vált rácspadlós trágyacsatornák stb. A pihenőbokszos és mélyalmos tartás előnyei tehát a találmányunk szerinti létesítményben egyszerre, és egymást erősítve jelentkeznek. Az istállóépület előnyei önmagukban is rendkívül jelentősek. A szerkezeti és technológiai elemek funkcióegybeolvasztása eredményeként minden egyes egyedi rekesz (pihenőboksz) külön-külön építési egységet alkot, amelyeknek egyesével való egymás mellé állításával annyi férőhelyes istálló alakítható ki, ahány állat befogadására a létesítményt alkalmassá kívánjuk tenni. Az istálló bővítésének nincsenek statikai probléma-vonzatai, mivel a keretek egymás közvetlen közelében vannak, úgyhogy a tetőszerkezet alátámasztása minden további nélkül biztosítható. Az istálló belmagassága alacsony, fesztávolsága csekély, a légcsere azonban a gerincszellőző, és a hosszanti oldalfalak megnyitása révén biztosítható, nyáron az épület az oldalfalak egy részének eltávolításával színszerűvé tehető. A keretes vázszerkezet lehetővé teszi viszonylag rövid, kis keresztmetszetű fagerendák alkalmazását, és a faelemek csomópontjainak, csatlakozási helyeinek kialakítása hagyományos módszerekkel (szegezés, csapolás) történhet. A faanyaggal szemben támasztott minőségi és megmunkálási követelmények minimálisak, olcsó lombos fák, pl. akác, nyár, hárs stb. felhasználásával kivitelezhető az épület. Az épületszerkezet gyártásához, az épület felépítéséhez nincs szükség jelentős ipari kapacitásokra és különleges szakértelemre, az épület kézi erővel, házilagosan összeszerelhető, kisebb gazdálkodó egységek is saját vállalkozásban képesek a kivitelezésre. A szerkezeti elemek előregyárthatók és számozott egységcsomagokban szállíthatók. Mindezen tényezők eredményeként a találmány szerinti létesítmény minimális beruházási ráfordítással és élőmunkával megvalósítható, üzemeltetése pedig ugyancsak lényegesen alacsonyabb, mint a jelenleg ismert, hasonló célú létesítményeké. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a telep egy előnyös kiviteli példáját és az istállóépület néhány szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán vázlatos felülnézetben látható a találmány szerinti létesítmény; a 2. ábrán az 1. ábra szerinti több létesítmény vázlatos elölnézetben, nagyobb méretarányban látható; a 3. ábrán a létesítményt az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett metszetben tüntettük fel. Amint az 1. és 2. ábrán jól látható, a létesítmény hármas tagozódású: a hosszirányban húzódó I istálló vagy pihenőszállás egyik hosszanti oldalán a II etetőtér, a másik oldalán pedig a III karám helyezkedik el; egy-egy tehénre célszerűen 15—20 m2 karámterület jut. Az I istálló két 1 pihenőboksz-sort tartalmaz, amelynek a trágyatérként is szolgáló burkolt 2 közlekedőúttól kétoldalt helyezkednek el. A bokszokat 3 hivatkozási számmal jelöltük. A 3 bokszok hosszirányukkal az I istálló X hossztengelyére merőlegesen helyezkednek el. Amint az 1. ábrán jól látható, az I istálló H hosszúsága többszörösen meghaladja a szélességét, pl. egy száz férőhelyes istálló hosszúsága mintegy 67,5 m, szélessége mintegy 8,0 m. Az I istálló két végén egy-egy 4 kapu van, a 2 közlekedőút folytatásában. Az I istálló két hosszanti oldalán további három-három 5 kapu van, amelyek célszerűen a H hosszúság mentén egymástól, illetve az I istálló végeitől célszerűen azonos, H/4 távolságokban vannak kiosztva. A4 és 5 ajtók természetesen nyithatók-zárhatók. Nyilvánvaló, hogy amikor valamennyi 5 kapu nyitva van, az állatok szabadon közlekedhetnek az I istálló, a II etetőtér és a III karám között, tehát egyéni adottságaiknak, biológiai igényeiknek optimálisan megfelelő tartásmód és környezet biztosítható számukra. Ha az időjárás csapadékos és a III karám talaja sáros, a karám felőli 5 kapukat bezárjuk, a II etetőtér felőli 5 kapuk azonban akkor is nyitva lehetnek, úgyhogy az állatok táplálkozási igénye kielégíthető. Ugyanakkor az etetőtér burkolt pl. betonburkolatú, úgyhogy a tehenek tőgye nem sározódik be. A II etetőtér külső — az I istállóval ellentétes — részén húzódik a 6 etetőjászol, amelyen kívül van a 7 etetőút vezetve. A létesítményt 8 kerítés határolja. A 2. ábrán az 1. ábra szerinti B nyíl irányából nézve tüntettük fel a létesítményt, amely mellé hosszirányban egy másik ugyanilyen létesítmény van csatlakoztatva. Amint látható, az 1. ábra szerinti létesítmények gyakorlatilag tetszőleges számban sorolhatók egymás mellé, így egymástól különválasztott létesítményekből (aminek állategészségügyi-fertőzésgátlási szempontból van jelentősége) a mindenkori igényeknek megfelelő nagyságú tehenészeti telep alakítható ki. A 3. ábrán az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett keresztmetszet látható nagyobb méretarányban. Ezen az ábrán részletesebben feltüntettük az I istálló és 6 etetőjászol szerkezeti részleteit is. Amint látható, a 6 etetőjászol külső oldalán húzódó 7 etetőútnak 9 betonburkolata van, alatta 9a kavicságyazattal. A 6 etetőjászol 10 oszlopokból álló oszlopsorra helyezett 11 hosszgerendákhoz és 12 ferde támaszokhoz csatlakoztatott — például hullámpala-fedésű — 13 fél-tetővel rendelkezik. Ez alatt van a 7 etetőút felőli oldalon a 14 etetővályú elhelyezve, amelybe a takarmány kívülről (az etetőútról) gépi úton bejuttatható. A 10 oszlopokhoz a 14 vályú magasságában, illetve felette hosszirányú 15 korlátrudak vannak rögzítve, amelyek között, a szarvasmarhák hozzájuthatnak a 14 vályúban levő táplálékhoz. A 6 etetőjászol és az I istálló közötti tér 16 betonburkolattal van ellátva, alatta 16a kavicsréteg van. Az állatok tehát a II etetőtéren a sározódás, illetve szennyeződés veszélye nélkül felkereshetik a 14 etetővályúkat. Maga a II istálló a találmány értelmében úgy van 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
