179884. lajstromszámú szabadalom • Létesítmény tejelőtehenek kötetlen tartásához, valamint istállóépület, különösen a létesítményhez
3 179884 4 Artúr: „Állattenyésztés” (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1976); Bocskor Géza és társai: „A szarvasmarhatartás épületei” (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1963); Guba Sándor és Dohy János: „Szarvasmarhatenyésztők kézikönyve” (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979). Ezen szakirodalmi adatokból azonban olyan egységes létesítmény, amely a korábban felsorolt hátrányokat maradéktalanul kiküszöbölné, nem ismerhető meg. A fent említett szakkönyvekből igen sokféle szarvasmarhatartó épület (istálló) is megismerhető. A „Szarvasmarhatenyésztők kézikönyve” például a 288. oldalon takaréküreges-acélvázas istállót, valamint lombosfából készült, lefedéshez használt íves faszerkezetet szemléltet. Ugyanezen könyv 289. oldalán olyan istálló látható, amelynek vázszerkezetét acél vagy beton tartóoszlopok, és azokra helyezett, fenyőfa-anyagú, ragasztott-préseit tetőszerkezeti elemek alkotják. Mindezekkel a szerkezetekkel csak nagy belmagasságú istállókat lehet építeni, amelyek azonfelül, hogy beruházási költségeik magasak, üzemeltetési szempontból is hátrányosak, és az optimális helykihasználást nehezítik. A találmány feladata, hogy olyan kötetlen tartású tehenészeti létesítményt szolgáltasson, amely optimálisan kielégíti az állatok természetes mozgásigényét, biológiai aktivitásukat, valamint az állategészségügyi követelményeket, emellett minimális a beruházási és üzemeltetési költségigénye. A találmány feladata továbbá, hogy olyan istállóépületet szolgáltasson, amely minimális belmagasságú, így mind a létesítési, mind az üzemeltetési költségek szempontjából kedvezőbb a jelenleg ismerteknél. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az istállót (pihenőteret), a karámot és az etetőteret funkcionálisan el kell különíteni egymástól, ugyanakkor biztosítani kell, hogy megfelelő (száraz) időjárási körülmények mellett az állatok a három egység között szabadon mozoghassanak, vagyis az egyes egységeket — biológiai igényüknek megfelelően — szabadon felkereshessék, ugyanakkor csapadékos időjárás idején a karámtól el legyenek rekesztve. A találmány alapja továbbá az a felismerés, hogy amennyiben az istállót épületszerkezetileg úgy alakítjuk ki, hogy a pihenőbokszok határolóelemei egy-egy keretállást alkotnak, a fesztávolság és a belmagasság csökkenthető, és az istálló rövid, viszonylag kis keresztmetszetű, faanyagú elemekből egyszerű kapcsolatokkal (szegezés, csapolás) megépíthető. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan tehenészeti létesítmény segítségével oldottuk meg, amelynek fedett, pihenőbokszos, burkolt közlekedőutas istállója ; fedettjászlas külső etetőtere, valamint karámja van és a szélességét meghaladó hosszúságú fedett istálló egyik hosszanti oldalán van a szilárd burkolattal ellátott fedett jászlas etetőtér, a másik hoszszanti oldalán pedig a karám kialakítva, és amelynek az a lényege, hogy az istálló középső tartományában hosszirányban húzódó burkolt közlekedőút mindkét oldalán az út hossztengelyére hossztengelyükkel keresztirányban, célszerűen merőlegesen elhelyezkedő almos pihenőbokszok vannak kialakítva, és az istállónak legalább a karám felőli, előnyösen mindkét hosszanti oldalfalában legalább egy, előnyösen több nyitható-zárható ajtó van, amely(ek) a közlekedőúttal áll(nak) kapcsolatban, és hogy a fedett etetőjászol az etetőtérnek az istállóval ellentétes hosszanti tartományában húzódik, és az etetőtéren kívül az etetőjászol mentén — célszerűen szilárd burkolatú — etetőút van. Egy további találmányi ismérv szerint amennyiben egy-egy oldalsó kapuja van az istállónak, azok hoszszanti oldalfal középső tartományában vannak; amenynyiben pedig több oldalsó kapuja van, azok az istálló végeitől és egymástól azonos vagy lényegében azonos távközzel helyezkednek el, és az istálló két végfalában egy-egy, a belső közlekedőút folytatásába eső kapu van. Előnyös továbbá, ha a fedett etetőjászol az etetőtérnek az istállóval ellentétes hosszanti tartományában húzódik, és az ejetőtéren kívül, az etetőjászol mentén — célszerűen szilárd burkolatú — etetőút van, és ha a fedett etetőjászolnak hosszirányban húzódó etetővályúja és az etetővályú felett húzódó fél-tetője van. Az etetőtérnek és az istálló közlekedőútjának betonburkolata van. A találmány szerinti istállóépületnek tetőszerkezete és oldalfalai vannak; hosszúsága a szélességét meghaladja, benne hosszirányú közlekedőút van, és a közlekedőút mentén annak hossztengelyére keresztirányban mindkét oldalon egymás mellett pihenőbokszok vannak, és az a lényege, hogy az egyes pihenőbokszok két-két olyan keret felhasználásával vannak kialakítva, amely keretnek két, egymástól távközzel elhelyezkedő oszlopa van, amely oszlopok közül a belső, a közlekedőút felé eső oszlop felső vége magasabban van, mint a külső, az istállóépület oldalfalának tartományában levő oszlop teteje; és a két oszlop felül keretgerendával van összekötve, amely a belső oszlopon túl, az etetőút fölé konzolosan kinyúlik; és hogy a keretek oszlopai a pihenőbokszok felmenő (függőleges) határolóelemeit alkotják; és hogy az istállóépület tetőszerkezete és hosszanti oldalfalai a keretekhez vannak csatlakoztatva. Az istálló egy előnyös kiviteli alakjánál a közlekedőút két oldalán levő pihenőbokszok keretei közös függőleges síkba esnek, és az egymással szemben levő keretgerendák végei a közlekedőút felett egymáshoz vannak csatlakoztatva. Célszerű továbbá, ha a tetőszerkezethez hosszirányban húzódó gerincszellőző van csatlakoztatva és/vagy legalább az egyik hosszanti oldalfal legalább részben — előnyösen teljes felületének mintegy 1/3 részét kitevő felületen — megnyithatóan van kialakítva. A szomszédos pihenőbokszokat oldalirányban az első és hátsó oszlopokhoz rögzített rúdszerű határolóelemek választják el egymástól. Előnyösen a pihenőbokszok hosszirányban a belső közlekedőút és a külső tér felől — a keretek oszlopainak sávalapjaként is szolgáló — betonlábazattal vannak elhatárolva. A találmányhoz fűződő előnyös hatások a következők: tartástechnológiai szempontból rendkívül kedvező, hogy jó időben a három alapegység — vagyis az istálló, az etetőtér és a karám — egybenyitható, így az állatok a három alapegység által alkotott létesítményben szabadon közlekedhetnek, az egyes helyeket a nap bármely szakában tetszésük, illetve igényük szerint kereshetik fel. Csapadékos időben, amikor a karám talaja sáros, a kapuk bezárásával kiküszöbölhető, hogy a tehenek az istállóból kimenjenek a karámba, s a tőgyük besározódjék, szennyeződjék. Ugyanakkor az etetőtér felőli kapukat nem kell bezárni, így az állatok étkezési igényeiket a betonburkolatú etetőtér fedett etetőjászlainál ki tudják elégíteni. Tőgyegészségügyi és higiéniai problémákkal tehát nem kell számolni, vagy legalábbis nem jelentkeznek olyan súlyossággal az ilyen problémák, mint a korábban ismert hasonló célú létesítményekben. A kiszol-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
