179803. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glükopiranóz-nitrozokarbamidok előállítására

3 179803 4 Chemical Society of Japan, 48 (1975), 3763; Eur. J. Med. Chem. — Chimica Therepeutica, 11 (1976), 183; 2 530 416 számú német szövetségi köztársaságbeli közre­­bocsátási irat; 7 507 973 számú holland közrebocsátási irat; 832 227 számú belga közrebocsátási irat; 6925/76 számú japán közrebocsátási irat; ibid. 26 819/76; ibid. 17 423/77; Ring Doc, 13 472P (Derwent Publications Ltd.), 1974; Cancer Treatment Reports, 60 (1976), 801; Cancer Research, 33 (1973), 2005; Proceeding of the Society for Experimental Biology and Medicine, 152 (1976), 195; Gann, 66 (1975), 347; ibid. 67 (1976), 137]. Ismeretes azonban, hogy ha a fent leírt konvencionális úton állítjuk elő az (I) általános képletű „GANU” ve­­gyületet, akkor melléktermékként olyan glükopiranóz­­-nitrozokarbamid izomer is keletkezik, amely az N3-as helyzetben tartalmaz nitrozocsoportot, azaz —N(NO)CONH—R8 általános képletű N,-szubsztitu­­ált-3-nitrozokarbamidcsoportot. Ennek a melléktermék­nek a tumorgátló hatása a kívánt vegyület hatásának 0—30%-a (cf. op. cit.). Mélyrehatóan tanulmányoztuk a konvencionális nit­­rozálási eljárás során az N3-helyzetben nitrozocsoportot tartalmazó izomér keletkezését és azt találtuk, hogy a nem-kívánt izomér hasonlóképpen megjelenik más glü­­kopiranóz-nitrozokarbamidok előállításánál is, nem­csak a „GANU" esetében. A nem-kívánt melléktermék elkülönítése a kívánt terméktől nemcsak bonyolult lépé­sekből áll, hanem a kívánt vegyületet csökkent termelés­sel tudjuk csak előállítani a lebomlások következtében. Számos más utat is kipróbáltunk az (I) általános képletű glükopiranóz-nitrozokarbamidok előállítására és azt ta­láltuk, hogy ha valamely amino-glükopiranóztszubszti­­tuált fenii-N-szubsztituált-N-nitrozokarbamáttal reagál­­tatunk, akkor az (I) általános képletű kívánt vegyülete­­ket szelektíven és igen magas termeléssel sikerült elő­állítani. A jelen találmány szerint tehát valamely (IV) általános képletű amino-glükopiranóz-származékot — ahol R4 jelentése hidroxilcsoport, 1—4 szénatomos alkoxicso­­port vagy aminocsoport (vagy az ebből képezett savaddí­­ciós só) és R5 és R6 jelentése azonos vagy különböző és jelentésük hidroxilcsoport vagy aminocsoport (vagy az ebből képezett savaddíciós só), azzal a megkötéssel, hogy R4, R5 és R6 jelentése nem azonos — valamely (V) általános képletű szubsztituált-fenil-N-szubsztituált-N­­-nitrozokarbamáttal — ahol R7 jelentése nitrocsoport vagy cianocsoport és R8 jelentése a fenti — reagáltatunk és így kapjuk a fent meghatározott (I) általános képletű vegyületeket. A találmány szerinti eljárással magas termeléssel kap­juk a kívánt (I) általános képletű vegyületeket és nem keletkezik az Nj-helyzetben nitrozocsoportot tartalmazó nem-kívánt izomér és így a célvegyületet egyszerű mó­don izolálhatjuk és például egy- vagy kétszeri alkalom­mal történő át kristályosítással tisztíthatjuk, mely utóbbi művelet nem okozza az (I) általános képletű vegyületek elbomlását. A jelen találmány az 1. reakcióvázlat szerint játszódik le — ahol R1, R2, R3, R4, R5, R6, R7 és R8 jelentése a fenti. A találmány szerinti eljárás során használatos (IV) ál­talános képletű vegyületeket ismert módszerekkel köny­­nyen előállíthatjuk. A (IV) általános képletű vegyületek viszonylag széles hőmérséklet, pH és nedvességtartalom tartományon belül stabilok és ezért hosszú ideig tárol­hatók. A (IV) általános képletű vegyületek közé a szubszti­­tuensek kombinációjából adódóan a következő csopor­tok tartoznak: a) csoport: olyan vegyületek — ahol R4 jelentése hidroxilcsoport vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport, R5 aminocsoport vagy ezek savaddíciós sói, R6 jelentése hidroxilcsoport, azaz 6-amino-6-dezoxi-D-glükopiranóz, alkil-6-amino-6-dezoxi-D-glükopiranozid és savaddíciós sói; b) csoport: olyan vegyületek — ahol R4jelentése hidr­oxilcsoport vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport és R5 és R6 jelentése aminocsoport vagy ezekből képezett savaddíciós só, azaz 2,6-diamino-2,6-didezoxi-D-glüko­­piranóz, alkil-2,6-diamino-2,6-didezoxi-D-glükopirano­­zid és savaddíciós sóik; c) csoport: olyan vegyületek — ahol R4 jelentése hidroxilcsoport vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport, R5 hidroxilcsoport, R6 aminocsoport vagy az ebből ké­pezett savaddíciós só, azaz 2-amino-2-dezoxi-D-glüko­­piranóz, alkil-2-amino-2-dezoxi-D-glükopiranozid és savaddíciós sói és d) csoport: olyan vegyületek — ahol R4 jelentése aminocsoport vagy az ebből képezett savaddíciós só és és R5 és R6 jelentése hidroxilcsoport, azaz 1-amino-l­­-dezoxi-D-glükopiranóz és savaddíciós sói. A fent említett vegyületek mindegyike két sztereo­­izomér formájában fordul elő, azaz a-a nomérek és (j-anomérek formájában. Az anoméreket vagy ezek elegyeit a találmány szerinti eljárásban mint kiindulási anyagot alkalmazzuk. Egy más szemszögből nézve a (IV) általános képletű vegyületek három másféle csoportba oszthatók, még­pedig szűkebb értelemben amino-glükopiranóz vegyü­letek, alkilamino-glükopiranozidok (mindkettő bázikus vegyület) és a bázisok savaddíciós sói különböztethetők meg. A találmány szerinti eljárásban kiindulási anyag­ként a három csoportba tartozó vegyületek közül elő­nyösen a savaddíciós sókat használjuk, mert igen stabi­lak és a kívánt vegyületek képződési aránya a befejezett reakció után igen magas. A savaddíciós sóknak termé­szetesen a reakciófázis bázicitását meg kell tartani, amíg a sók kondenzációs reakciója az (V) általános képletű szubsztituált-fenil-N-szubsztituált N-nitrozokarbamá­­tokkal kielégítően le nem játszódik. Ilyen savaddíciós sók képzésére alkalmas savak például a szerves savak, például a hangyasav, az ecetsav, oxálsav, tejsav, fumár­­sav, maleinsav, borostyánkősav és borkősav vagy szer­vetlen savak, például karbonsav és ciánsav, előnyösen a karbonsav. Az (V) általános képletű kiindulási anyagok ismert módszerekkel könnyen előállíthatok és alacsony hőmér­sékleten is viszonylag stabilok. Az (V) általános képletű vegyületek közül például a következők sorolhatók fel: o-nitrofenil-N-(2-klóretil)-N-nitrozokarbamát, o-ciáno­­fenil-N-(2-klóretil)-N-nitrozokarbamát, o-nitrofenil-N­­-metil-N-nitrozokarbamát, o-ciánofenil-N-metil-N-nit­­rozokarbamát, o-nitrofenil-N-etil-N-nitrozokarbamát, o-nitrofenil-N-n-propil-N-nitrozokarbamát és o-nitro­­fenil-N-n-butil-N-nitrozokarbamát. Többek között elő­nyösen alkalmazható az o-nitrofenil-N-szubsztituált-N­­-nitrozokarbamát az (I) általános képletű vegyület ter­melését és izolálását figyelembe véve. A fenilgyűrű szubsztituenseit az (V) általános képletű vegyületeknél 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents