179788. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új karbapeném-származékok előállítására

15 179788 16 szakember ki tud választani az A271 törzsön kívül más PS—6 és PS—7 antibiotikum termelésére képes mikro­organizmust is. A találmány egy lehetséges kiviteli módja szerint a PS—6 és PS—7 antibiotikumokat az említett antibioti­kumok termelésére képes mikroba törzsek, például a Streptomyces sp. A271 micéliuma spóráinak tápanyagot tartalmazó táptalajba történő beoltásával és aerob úton történő tenyésztésével állítjuk elő. Használhatjuk a Streptomycetes által általában hasz­nosított tápanyagokat, például szénhidrátokat, nitrogén­­forrásokat, szervetlen sókat. A szénforrások példáiként a következőket soroljuk fel: szénhidrátok, mint glükóz, glicerin, maltóz, szacharóz, melasz, dextrin és keményí­tő, olajok és zsírok, mint szójababolaj, földimogyoró­olaj és disznózsír. A nitrogénforrás példáiként a követ­kezőket soroljuk fel: pepton, hús extraktum, szójabab­liszt, gyapotmagolaj, szárított élesztő, kukoricafőzet, élesztő extraktum, lefölözött tej, kazein, nátriumnitrát, ammóniumnitrát és ammóniumszulfát. A szervetlen sók példáiként a következőket soroljuk fel: kálium­­hidrogénfoszfát, nátriumklorid, kalciumkarbonát és magnéziumszulfát. Kívánt esetben fémnyomok, mint például kobalt vagy mangán hozzáadhatok a tápanyag­hoz. Használhatók olyan tápanyagok is, melyeket a PS—6 és PS—7 antibiotikumokat termelő mikroorga­nizmusok hasznosítanak. A sterilizálás és fermentálás alatti habképződés elkerülése céljából habosodás elleni szereket adagolhatunk, mint például szilikonolajok, növényi olajok. A fenti tápanyagforrások arányát nem korlátozzuk külön, ez az arány széles határok között változhat. Átla­gos képzettségű szakember kisszámú kísérlet alapján meg tudja határozni az optimális összetételű és mennyi­ségű tápanyagforrást minden PS—6 és PS—7 antibio­tikum termelésére képes törzs esetén. A termelt PS—6 antibiotikum mennyisége nő, ameny­­nyiben a Streptomyces sp. A271 tenyésztését olyan táp­talajon végezzük, mely valamely aminosavat vagy szerves savat is tartalmaz. Aminosavként 2—10 szénatomszámú semleges aminosavak, különösen valin és leucin hasz­nálata célszerű, szerves savakként pedig 2—10 szén­atomszámú alifás szerves savakat, különösen n-vale­­riánsavat használhatunk. Az aminosavak közül mind az L-, mind a D-, mind pedig a DL-aminosavak alkalmaz­hatók, de legelőnyösebb az L-aminosavak használata. A táptalajhoz adott aminosavak, illetve szerves savak mennyiségének kritikus határértéke nincsen, de általá­ban a tenyésztési táptalajra vonatkoztatva előnyösen 0,01—1% (súly/térfogat), legelőnyösebben 0,1—0,5% (súly/térfogat)-ban alkalmazzuk azokat. Az adagolás ideje nincs meghatározva. A vegyületeket a tenyésztés során bármikor hozzáadhatjuk a táptalajhoz. Előnyösen a tenyésztés megkezdésekor vagy a tenyésztés megkezdé­sétől számított 100 órán belül adagoljuk ezeket a vegyü­leteket. Az aminosavakat vagy szerves vegyületeket ada­golhatjuk egyszerre vagy különböző időközönként rész­letekben. A táptalajt a tenyésztés megkezdése előtt sterilizál­hatjuk. A táptalaj pH-ját a sterilizálás előtt vagy után előnyösen 4—9 értékre, különösen 6—8 értékre állít­juk be. A PS—6 és/vagy PS—7 antibiotikumok termelésére képes törzsek tenyésztését úgy végezhetjük, mint az ál­talában szokásos abban az esetben, ha a streptomycetes termel antibiotikumot. Általában előnyös az aerob kö­rülmények közötti tenyésztés. A tenyésztést legtöbb esetben keverés és/vagy levegő átfúvatás közben végez­zük. Bár a nem mozgó állapotban történő tenyésztés, a rázás közben történő tenyésztés, a levegővel történő át­­fúvatást és keverést magában foglaló víz alatti tenyész­tés is alkalmazható, előnyösen a víz alatti tenyésztést alkalmazzuk. A fermentáció hőmérsékletére nincs külön előírás, és olyan hőmérsékleten végezzük, melyen a PS—6 és/vagy PS—7 antibiotikumok termelésére képes törzsek növe­kedése nem ütközik akadályba és termelődik PS—6 és/vagy PS—7 antibiotikum. Bár a fermentáció hő­mérséklete a termelő törzs minőségétől függően válto­zik, a hőmérséklethatár általában 20—40 °C, előnyösen 25—35 °C. A táptalaj pH-ját a fermentáció alatt 4—9, különösen 6—8 értékre állíthatjuk be, hogy a ferméiifációt meg­felelően hajthassuk végre. Nagy mennyiségben végzett fermentáció esetén előnyösen oltó-törzset tenyésztünk, és ezzel a tenyészettel beoltjuk a tápanyagot tartalmazó táptalajt, amikoris a tenyésztést víz alatti tenyésztéssel végezzük. A fermentációt általában addig folytatjuk, míg meg­felelő mennyiségű PS—6 és/vagy PS—7 antibiotikum gyűlik össze. A fermentáció ideje rendszerint 30— 90 óra közötti, ez az idő függ a táptalaj összetételétől, a fermentáció hőmérsékletétől és a termelő törzs minősé­gétől. A kívánt antibiotikum termelésére képes törzs jellem­zőinek figyelembevételével átlagos képzettségű szak­ember egyszerű kísérletekkel meg tudja határozni az optimális tenyésztési feltételeket. A fermentációs táp­talajban felhalmozódott PS—6 és/vagy PS—7 antibio­tikum mennyisége az alább leírt biovizsgálati módszerrel és bioautográfiával történhet. Mivel a fermentációs termékben felhalmozódott PS—6 és/vagy PS—7 antibiotikum vízoldható és nagy­részt a mikrobasejteken kívül található, a fermentáció után előnyösen először valamely ismert módszerrel, mint például szűrés, centrifugálás vagy extrakció, elvá­lasztjuk a sejteket, majd a szűrletből, a felülúszóból vagy az extraktumból izoláljuk az antibiotikumokat. Az antibiotikumok izolálása különböző ismert mód­szerek szerint történhet. Különösen azok a módszerek alkalmazhatók, melyeket a karbonsav típusú antibio­tikumok esetén szoktak alkalmazni. Az alábbi módsze­rek önmagukban, egymással kombinálva vagy adott esetben többször ismételve alkalmasak a fenti célra. Alacsony pH-érték mellett etilacetáttal vagy n-butanol­­lal történő extrakció, az oldószer-fázisból a vizes-fázisba történő visszaextrahálás magasabb pH-érték mellett; semleges pH-érték mellett metilénkloriddal vagy kloro­formmal történő extrakció lipofil kvatemer ammónium­­só, mint például benzalkoniumklorid vagy tetra-n-butil­­-ammóniumhidrogénszulfát vagy valamely Crown­­vegyület, mint például NISSO Crown-éter diciklohexil­­-18-crown-6, NISSO Crown-éter 15-crown-5 (Nippon Soda Co., Ltd.) jelenlétében, majd az oldószer-fázisból semleges vizes fázisba történő visszaextrahálás, mely réteg nátriumjodidot, káliumjodidot tartalmazhat; aktív szénén történő adszorpció, mint például Amberlite XAD (Rohm and Hadd Co.), Diaion HP—20 (Mitsubishi Chemical Industries Ltd.), majd vizes metanol- vagy vizes aceton-oldattal történő eluálás; ioncserélő gyantán tör­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8

Next

/
Thumbnails
Contents