179672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás liposzómák vizes oldatának előállítására
5 17967 6 benne lesz. E gömbílBskéket tehát joggal nevezhetjük liposzóma-prekurzoroknak. Ha megfelelően választjuk meg a bekapszulázandó vizes folyadék, a szerves oldószer és az XY vegyület arányát, akkor a kiindulási vizes folyadékot csaknem egészében be lehet vinni a bposzóma-prekurzorokba. A teljes eljárás hozama ezért gyakran megközelíti az elméleti hozamot, azaz mintegy 80? ? körül van. Ez igen tekintélyes javulás a korábbi módszerekhez képest, hiszen azok hozama 1—20%. Az említett eljárás második szakaszában alakítják ki a tulajdonképpeni liposzómákut. Azt mondhatjuk, hogy a liposzómák akkor képződnek, amikor a prekurzorok áthaladnak az XY vegyületnek a nem-vizes felső fázis és a vizes alsó fázis határán elhelyezkedő monomolekuláris rétegén. Meg keli jegyeznünk, hogy az ilyen monomolekuláris hártya létezése önmagában ismeretes, hiszen ez .szükségképpen adódik az XY felületaktív anyag sajátságaiból, nevezetesen abból, hogy a hidrofil X csoportokat a vizes fázissal, míg a üpofil Y csoportok a szerves fázissal maradnak érintkezésben. Ha tehát a prekurzorok áthaladnak a határfelületen, akkor mindegyikük magúval ragad egy kis részt ebből a hártyából, amely rárakódik a prekurzort körülvevő első monomolekuláris filmre és így kialakul a liposzómák jellegzetes bimolekuláris hártyája. Ez az eljárás tehát előnyös, mert alkalmazása esetén nincs szükség a kiindulási vizes folyadék visszanyerésére és a benne levő aktív vegyületek koncentrációjának újból történő beállítására, ami a korábbi eljárásoknál elkerülhetetlen volt. Magától értetődik, hogy ez utóbb ismertetett eljárás lehetővé teszi igen kis mennyiségű, például 0,05—0,1 ml folyadék liposzómákba való bekapszulázását. Ilyen kis mennyiségű folyadékkal nem lehetett végrehajtani a korábbi eljárásokat. Ebből következik, hogy ez az utóbbi eljárás, amelynek révén közvetlenül, vagyis a liposzómáknak a visszamaradó anyagtól való előzetes elkülönítése és a liposzómáknak a kívánt vizes közegben való üjradiszpergálása nélkül lehet előállítani liposzómaoldatokat, igen sok esetben alkalmazható ott, ahol a korábbi módszerek alkalmatlannak bizonyultak, nevezetesen a biológiában, a gyógyászatban és az analitikában. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez utóbbi eljárás számos előnye mellett két hátránnyal is rendelkezik. Először, a vízzel nem elegyedő szerves oldószernek a víznél könnyebbnek kell lennie, hogy könnyen kialakuljon a centrifugacsőben a vizes alsó fázis. Az oldószer kiválasztását ez a körülmény lényegesen korlátozza. Másodszor, a centrifugálás önmagában sem kívánatos, mivel a szokásos nagy sebességű centrifugákkal nem lehet nagy mennyiségű folyadékot feldolgozni. A centrifugálás tehát hosszú időt vesz igénybe és költséges. Egyes érzékeny biológiai anyagok nehezen viselik el az ultracentrifugálás során fellépő nagy, mintegy 103—105 g értékű gyorsulást. A találmánnyal ezeket a hátrányokat teljes mértékben kiküszöböljük. A találmány szerinti eljárás során is iiposzóma-prekurzorokat készítünk a technika állásából ismert módon, majd ezeket a prekurzorokat oly módon érintkeztetjük egy vizes közeggel, hogy a liposzómáknak a vizes közeggel képzett oldatát vagy szuszpenzióját kapjuk. Az említett liposzóma-prekurzorok az első vizes fázis kis hólyagocskái, amelyeket egy XY lipid vagy felületaktív anyag vesz körül, ahol X egy hidrofil-lipofób csoport, Y pedig egy lipofil-hidrofób csoport. A liposzóma-prekurzorokat oly módon készítjük, hogy az említett első vizes fázist azXY vegyület jelenlétében djszpçrgáljuk egy vízben nem vagy alig oldható oldószerben. A találmány szerinti eljárás lényege, hogy a Iiposzómaprekurzorokat az XY vegyület vagy egy más ZW felületaktív anyag, ahol Z egy hidrofil csoport, W pedig egy hidrofób csoport, fölöslegének jelenlétében emulgeáljuk az említett vizes közegben, és a vízben nem vagy alig oldható oldószert az emulgeálás előtt vagy. az után íávoiítjuk el. Az első vizes fázist szokásos módszerekkel, például ultrahang-besugárzással, erőteljes keveréssel; homogenizálással, gáz'oefúvással, porlasztással vagy más hasonló módon diszpergáljuk a vízzel nem elegyedő oldószerben. Előnyösen az ultrahanggal való besugárzást alkalmazzuk. Ha a vízzel nem elegyedő oldószert az emulgeálás előtt választjuk el, akkor ezt a műveletet a szokásos módon, így desztillálással, bepárlással vagy centrifugálássa! végezzük. Ha az oldószert az.emulgeálás előtt távolítjuk el, akkor bekövetkezhet a prekurzorok nem kívánatos részleges agglomerációja, ezért ajánlatosabb az oldószert a prekurzoroknak az említett vizes közegben való emulgeálása után eltávolítani. Az oldószert eltávolíthatjuk például szelektív; de.sgtillációval vagyrbepárlással. Előnyösen úgy járunk el, hogy a két fázist együttesen emulgeáljuk, és a kapott emulziót.olyan kö: rülmények között pároljuk be, hogy a nem-vizes oldószer elpárologjon, aminek következtében a liposzómáknak az említett vizes közeggel képzett oldószermentes oldata vagy szuszpenziója marad vissza. A találmány szerinti eljárást célszerűen oly módon foganatosíthatjuk, hogy egy reaktorba betöltünk egy vízzel nem elegyedő szerves oldószert, hozzáadunk egy lipidet vagy XYképletű vegyületeknek lipid-frakciót is tartalmazó keverékét, azután hozzáadjuk a bekapszulázandó vizes oldatot, a keveréket homogenizáljuk, és hangrezgésekkel vagy ultrahangrezgésekkel kialakítjuk benne a vizes folyadékot magukba záró hólyagocskákat vagy gyöngyöket, az úgynevezett liposzóma-prekurzorokat. Ezután hozzáadjuk a kívánt mennyiségű vizes közeget, például egy vagy több só híg vizes oldatát vagy egyszerűen tiszta vizet, és szükség esetén az XY vegyület egy újabb részletét, esetleg egy fent meghatározott más ZW vegyületet, és a keveréket keverő-emulgeáló hatásnak tesszük ki, amíg homogén emulziót kapunk. Ez az emulzió a vizes fázisban diszpergált oldószer-mikröcseppecskéket tartalmaz. Minden oldószer mikrocseppecskében oldott állapotban jelen van a lipid-frakció fölöslege, illetve szuszpendált állapotban változó számú liposzóma-prekurzor. Ezután az emulziót keveréssel (vagy önmagában stabil emulzió képződése esetén éppen a keverés leállításával) stabilan tartva bepároljuk a reaktor tartalmát. A bepárlást oly módon végezzük, hogy például szobahőmérsékleten levegőt vagy valamilyen más gázt fúvatunk a folyadék felületére vagy a fölött, a felületet érintve, az oldószergőzökkel telített levegőt egy kondenzátorba vezetjük, ahol a gőzöket lehűtéssel kondenzáljuk. A bepárlás közben az oldószercseppecskék egyre kisebbek lesznek, a liposzóma-prekurzorok tehát fokozatosan kijutnak a cseppecskékből és diszpergálódnak az oldószer-víz határfelületen és a fázisokat elválasztó üpid-hártyán keresztül, miközben rájuk tapad a második lipid-réteg és prekurzorból valódi liposzómákká válnak. A kapott vizes liposzóma-oldat tehát az említett vizes közegben oldott vagy diszpergált hólyagocská-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
