179672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás liposzómák vizes oldatának előállítására
3 179672 4 vagy szintetikus anyag. így például lipidnek tekintjük a gyógyszeriparban, a kozmetikai iparban, a textiliparban, a mosószergyártásban vagy élelmiszeriparban használt sokféle felületaktív anyagot. Számos eljárás ismeretes liposzómák oldatainak előállítására. Ezek ismertetése az alábbi irodalmi forrásban található: „New Aspects of Liposomes” by D. A. Tyrell, T. D. Heath, C. M. Colley and B. E. Ryman, Biochemica and Biophysica Acta, 457 (1976), 259—302. Az egyik ilyen ismert módszer lényege, hogy a lipid és a bekapszulázandó anyag heterogén keverékét szobahőmérséklet feletti hőmérsékletre melegítik fel, erőteljesen összekeverik, azután hangfrekvenciás vagy ultrahangfrekvenciás rezgés hatásának teszik ki. Egy másik ismert eljárás szerint egy XY képietű vegyüietet, ahol X és Y jelentése a fenti, például egy lipidet egy illékony oldószerben oldva egy edénybe töltenek, és az oldószert elpárologtatják. így filmet képeznek a íipidből az edény falán. Ezután betöltik az edénybe a bekapszulázandó folyadékot, majd a folyadékot hangfrekvenciás vagy ultrahangfrekvenciás rezgéssel kezelik. Ekkor a folyadék egy része cseppecskékké oszlik szét, a cseppecskéket üpid-réteg borítja. Minél hosszabb ideig végzik a kezelést, annál több egyrétegű fallal körülvett liposzómát kapnak. Mindkét említett eljárás eredményeképpen liposzómák oldatának a bekapszulázandó folyadékkal képzett szuszpenziója képződik. A kívánt cél eléréséhez tehát a legtöbb esetben még további műveletre van szükség. Nevezetesen a liposzómákat el kell választani a szuszpendáló folyadéktól és újra kell diszpergálni egy másik folyadékban. A liposzómákat például molekulaszűrőn, szilikagélen vagy sephadexeken (granulált polimereken) végzett kromatogrúfiával, vagy többszöri centrifugálással lehet elválasztani az eredeti hordozó folyadéktól. Ezek a műveletek nehézkesek és nem gazdaságosak. Egy további ismert módszer szerint etanol-lipid oldatnak a bekapszulázandó oldatba való injektálásával is lehet liposzóma-oldatokat előállítani. Ekkor mintegy 25 nm-es liposzómákat kapnak. Ezt a módszert azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a bekapszulázandó anyag nem denaturálódik alkoholban, amellett ennek a módszernek is megvan az az előbb említett hátránya, hogy a bekapszulázandó anyag fölöslegétől utólag el kell választani a kapott liposzómákat, és űjabb vivőanyagban újra diszpergálni kell azokat. Ismert módon eljárnak úgy is, hogy a bekapszuiázandó folyadékot egy lipiddel és egy detergenssel keverik össze, és emulgeálják a keveréket. Ezután a detergenst dialízissel eltávolítják. Ekkor ismét olyan liposzómadiszperziót kapnak, amelyet a bekapszulázandó anyag feleslegétől el kell választani és tisztítani kell. Meg kell jegyezni továbbá, hogy az eddig leírt valamennyi módszer közös hátránya, hogy lényegesen több kiindulási folyadékot igényel, mint amennyi végül a iiposzómákba kerül. Mint fent említettük, ezekkel az eljárásokkal olyan liposzómákhoz lehet jutni, amelyek voltaképpen üreges gyöngyöknek egy folyékony vivőanyaggal képzett oldatai vagy kolloid szuszpenziói. A folyékony vivőanyag nem más, mint a bekapszulázandó folyadéknak (oldatnak) a liposzómák'oa be nem jutott visszamaradó része. Ily módon a folyadéknak általában mindössze 1—10 százalékát lehet bekapszulázni. Ha tehát a bekapszulázandó folyadék drága anyag — mint a biológiai hatású anyagok oldatai általában — akkor a visszamaradó folyadékot vissza kell nyerni és újra fel kell dolgozni. Ez a üposzómáknak a folyadéktól való elválasztásával párhuzamosan történik. Az említett elkülönítés után a folyadékot el kell választani a nem kívánt szennyezésektől, vissza kell állítani benne az aktív vegyületek koncentrációját, minthogy az elválasztás és a tisztítás közben felhasznált oldószerek hátrányosan felhígítják az aktív vegyületek oldatát. Az előbbi módszereket tehát igen bonyolult és költséges volna ipari méretbe átvinni, mert nagyon sok folyadékkal kellene dolgozni, ami a viszonylag kis hozam mellett előnytelen. Újabban ismeretessé vált egy olyan módszer is, amely nagyrészt orvosolja az előbbi nehézségeket (25 32 317 számú NSZK közrebocsátási irat). Lényege, hogy a bekapszulázandó folyadékot egyszerűen hozzáadják a felületaktív anyagnak egy vízzel nem elegyedő és 1-né! kisebb fajsúlyú szerves oldószerrel készített oldatához, és a kapott keveréket ultrahanggal kezelik a technika állásából ismert módon. Ekkor a bekapszulázandó oldat diszpergálödik a szerves oldószerben, és a szerves folyadékban olyan mikroszkopikus méretű vizes gömböcskék (a továbbiakban liposzóma-prekurzorok) szuszpenziója alakul ki, amely gömböcskék egyrétegű lipid-filmmel • annak körülvéve. Az egyrétegű lipid-filmben a lipidmolekulák X csoportja a cseppecskék belseje felé irányul és a vizes fázissal érintkezik, míg az Y csoport kifelé irányul, és belemerül a szerves folyadékba, amely oldott állapotban tartalmazza a lipid feleslegét. Ezután a prekurzorok szuszpenzióját annak a vizes közegnek a jelenlétében centrifugálják, amelyet a liposzóma-oldat oldószerének választanak. Mivel ez a vizes oldat nagyobb sűrűségű, mint az említett szerves oldószer, az alsó fázist képezi a centrifugacsőben. Centri'ugálás közben a liposzóma-prekurzorok eltávoznak a felső szerves fázisból és a centrifugális erő hatására behatolnak a vizes fázisba. Eközben áthaladnak a szerves fázis és a vizes fázis határán, amely természetesen egy olyan iipid-falat tartalmaz, amely a szerves oldószerben oldott lipid feleslegéből alakul ki. A fázishatáron elhelyezkedő lipidmolekulák a két fázis viszonylagos helyzete szerint orientálódnak. Az X csoportok a vizes fázis, az Y csoportok az oldószer irányában helyezkednek el. így a prekurzorok a határfelületen való áthaladás közben egy újabb réteg felületaktív anyagot vesznek fel, amelynek molekulái éppen fordítva helyezkednek el, mint az első réteg molekulái. A két réteg XY—YX szerkezetű normális liposzóma-lemezt képez. Ezzel a módszerrel tehát közvetlenül előállítható tiposzómáknak a kívánt oldószerrel készített oldata. Ez utóbbi eljárás tehát két szakaszból áll. Az első szakaszban ultrahanggal diszperziót készítenek a bekapszulázandó folyadék hólyagocskáiból vagy gömböcskéiből egy másik, vízben oldhatatlan vagy alig oldódó folyadékkal (az ilyen gömböcskék kolloid méretűek, vagyis 20—100 nm-esek). Ezeket a gömböcskéket az XY vegyület egyrétegű hártyája határolja, amelyben az X csoport a gömböcskék belseje felé irányul, ahol a bekapszulázandó folyadék helyezkedik el. A hidrofób Y csoport a gömböcskékből kifelé irányul, ahol a nemvizes fázis található. Ezek a gömböcskék nem igazi liposzómák, hiszen nem határolja őket egy XY vegyületből álló kettős réteg, mégis a liposzómák vázainak tekinthetjük őket, mert már magukban hordozzák a vizes folyadéknak azt a mennyiségét, amely a végtermékben is 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
