179672. lajstromszámú szabadalom • Eljárás liposzómák vizes oldatának előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 179672 Bejelentés napja: 1978. VIII. 2. (BA—3681) Elsőbbsége: 1977. Vili. 5. (9616/77) Svájc Nemzetközi osztályozás: A 61 K 47/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1982. IV. 28. Megjelent: 1984. 11. 29. Feltaláló: Schneider Michel mérnök, Grand-Lancy-Geneva, Svájc Szabadalmas : Battelle Memorial Institute, Carouge-Geneva, Svájc Eljárás liposzómák vizes oldatának előállítására 1 A találmány tárgya eljárás liposzómák vizes közeggel készített oldatainak vagy szuszpenzióinak előállítására. A liposzómák lipid molekulák, azaz lipofób-hidrofii és lipofil-hidrofób részből álló vegyületek egy vagy több koncentrikus rétegét (lamella) tartalmazó, rendszerint gömbalakú mikroszkopikus méretű hólyagocskák. A vízoldható liposzómák lemezei legalább egy bimolekuláris lipid-rétegből állnak. A lipidet a továbbiakban az XY képlettel jelöljük, ahol X a hidrofil, Y a hidrofób részt jelenti. A rétegben levő molekulák úgy helyezkednek el, hogy a hidrofil csoportok érintkeznek a vizes fázissal. Minthogy a liposzómák lemezeit víz-film választja el egymástól, ezek olyan falhoz hasonló szerkezetűek, amelyet a papír síkjában halmozódó XY—YX molekulapárok sorozatának képzelhetünk el. A liposzómák igen változó méretűek. Méretük, mint a későbbiekből kiderül, elsősorban előállításuk módjától függ. A hólyagocskák általában 25 nm és 30 000 nm közötti átmérőjűek, és az őket körülvevő lipidfilm mintegy 3—10 nm vastag. A kisebb liposzómákat általában egy hártya veszi körül, ez az (1) képletben bemutatott szerkezettel rendelkezik. A liposzómák oldásához vagy szuszpendálásához rendszerint más vizes közeget használunk, mint amilyen a liposzómák belsejében van. Liposzómák készítése révén igen praktikusan lehet tehát vizes folyadékokat kapszulába zárni, és az így kialakított hólyagocskák különösen jól használhatók biológiai hatású anyagoknak, így gyógyszereknek élő szervezetekbe való bejuttatására azok idő előtti bomlásának elkerülésével, így például megakadályozhatjuk, hogy a hatóanyag a 2 gyomorban vagy a belekben elbomoljék, mielőtt elérné azt a szervet, amelyben ki kell fejtenie hatását. Ha a liposzómák falát megfelelően megválasztott XY vegyület(ek)bő! és adott esetben még más ZW képletű felületaktív anyagokból, ahol Z jelentése hasonló X jelentéséhez és W jelentése hasonló Y jelentéséhez, alakítjuk ki, akkor olyan liposzómákat készíthetünk, amelyek falai csak olyan közegben oldódnak, amely azokban a szervekben található, amelyekben a hatóanyagnak fel kell szabadulnia, míg más szerves folyadékoknak ellenállnak. A liposzómák belsejében tehát általában a bekapszulázott anyag vizes oldata van, míg a liposzómák maguk is oldva vagy diszpergálva vannak egy másik vizes közegben, például nátriumklorid izotóniás vizes oldatában. Megjegyezzük, hogy a találmány szerinti eljárással előállítható kapszulákba nemcsak gyógyszereket és más biológiailag aktív anyagokat, hanem bármilyen vízoldható anyagot bezárhatunk. Ilyen anyagok lehetnek például a színezékek, illatszerek, izesítőanyagok, általában minden olyan, ipari eljárásokban, illetve kompozíciókban használatos anyag, amelynek később kell felszabadulnia, vagy amelyet az idő előrehaladásával fokozatosan használnak fel. Tévedés volna tehát a liposzómákat csupán gyógyászati készítményeknek tekinteni, noha, mint fent említettük, a liposzómák gyógyszerek vivőanyagaiként is használhatók. Megjegyezzük azt is, hogy a „lipid” szót a legtágabb értelemben használjuk, vagyis minden olyan vegyületet, amely az XY vagy a ZW képlettel jellemezhető, lipidnek tekintünk, függetlenül attól, hogy az természetes 5 10 15 2f 25 30 179672
