179542. lajstromszámú szabadalom • Specifikus kötésen alapuló kimutatási módszer és kompozíció antigének és haptének kimutatására
19 179542 vagy valamelyik redukált formáját tartalmazó, koenzim-aktív konjugátok a VII általános képlettel jellemezhetők. A VII általános képletben R1 VIII, IX vagy X képletű csoportot vagy XI általános képletű csoportot jelent (az utóbbi képletben R4 jelentése XVIII vagy XIX képletű csoport), R2 jelentése hidroxilcsoport vagy VIII képletű csoport és R3 jelentése XII, XIII, XIV, XV, XVI, vagy XVII általános képletű csoport, az utóbbi csoportokban pedig R5 —Y—Z általános képletű csoportot jelent, ahol Y egyszerű kémiai kötést vagy egy összekötő csoportot jelképez és Z pedig egy ligandumot, egy ligandum specifikus kötési analógját vagy egy ligandum spcifikus kötőpartnerét jelenti. A VII általános képlet ugyan a koenzim-aktív konjugát ionizált formáit foglalja magába, azonban ugyanolyan jó eredményekkel használhatjuk a protonizált vagy savas formákat is. A protonizáltság mértéke a környezet pH-jától függ. Kívánt esetben használhatók ezeknek a konjugátoknak a sói is. A VII általános képletű vegyületeken túlmenően koenzim-aktív konjugátként előnyösen hasznosíthatók az olyan adenozin-foszfátok, amelyekhez a foszfátcsoporton keresztül specifikus kötésre képes anyag kapcsolódik. Az ilyen vegyületek a XX általános képlettel jellemezhetők, mely képletben R1 XXI, XXII vagy XXIII általános képletű csoportot jelent, és az utóbbi képletekben R2 jelentése —Y—Z általános képletű csoport, ahol Y és Z jelentése a fenti. Használhatók továbbá a XX általános képletű vegyületek protonizált vagy savas formái, valamint sói is. A találmány szerinti módszer egyik előnyös foganatosítási módja értelmében folyékony vagy szilárd formájúak a specifikus kötési reakció azon komponensei, amelyeket azzal a folyadékmintával kell érintkeztetnünk, amely feltételezhetően a ligandumot tartalmazza. Az előnyös homogén kimutatási technika esetében a komponensek rendszerint oldat formájában vagy pedig olyan szilárd formában vannak, amely képes könnyen oldódni a vizsgálandó folyadékmintában. Tekintettel arra, hogy a vizsgálandó folyadékminta rendszerint vizes jellegű, a komponensek rendszerint vízoldható formában vannak, vagyis vagy vizes oldatban vagy vízoldható szilárd formában, például porként vagy gyantaként. A kimutatási vizsgálat szokásos laboratóriumi edényekben, például kémcsövekben végezhető el a specifikus kötési reakcióban részt vevő komponensekkel, amelyeket a reakciórendszerhez szilárd vagy folyékony formában adagolhatjuk. Megjegyezzük továbbá, hogy a specifikus kötési reakció egy vagy több komponense és/vagy a kötési reakció egy vagy több komponense bedolgozható egy hordozóanyagba. így például ez a hordozóanyag lehet egy, folyadékot tartalmazó edény, például egy kémcső vagy egy kapszula, amely belső részén tartalmazhat egy vagy több ilyen komponenst például folyadék vagy nem kötött szilárd anyag formájában vagy pedig az edény belső része el lehet látva egy olyan bevonattal, amely egy vagy több ilyen komponenst tartalmazhat. A hordozóanyag lehet továbbá egy olyan mátrix, amely oldhatatlan és pórusos, továbbá a vizsgálandó folyadékmintával szemben előnyösen abszorpcióképes. Egy ilyen mátrix készülhet nedvszívó papírokból, polimer filmekből, membránokból, rétegekből vagy tömbökből, továbbá gélekből, stb. Ilyen formában olyan kényelmes és egyszerűen használható eszközt kapunk, amely a vizsgálandó folyadékmintával érintkeztetve képes a specifikus kötési reakció és/vagy a követési reakció végrehajtására, illetve lehetővé teszi a bekövetkező kísérleti válasz (eredmény) megfigyelését, illetve kiértékelését. A vizsgálandó folyadékminta a természetben előforduló vagy mesterségesen képzett folyadék lehet, amely feltételezhetően ligandumot tartalmaz, és rendszerint egy biológiai folyadék vagy pedig egy biológiai folyadék hígítása vagy más módon végzett kezelése útján kapott folyadék. A találmány szerinti eljárással vizsgálható biológiai folyadékokhoz tartoznak a vérszérum, vérplazma, vizelet, továbbá magzati, agyi és gerincoszlopi folyadékok. Szilárd anyagok, például szövetek, valamint gázok is vizsgálhatók, ha folyadék formájában tudjuk végezni a vizsgálatot úgy, hogy a szilárd anyagot vagy gázt oldjuk egy folyadékban vagy a szilárd anyagot egy folyadékkal extraháljuk. A technika állása szerint ismert homogén kimutatási technikáktól eltérően a találmány szerinti módszerrel ligandumra vizsgálhatók olyan biológiai folyadékok is, amelyek a konjugátban kötött jelzőanyag vagy reaktáns aktivitásához hasonló vagy azonos aktivitású anyagokat tartalmaznak anélkül, hogy az úgynevezett háttér-interferencia, vagyis ezen utóbbi anyagok zavaró hatása jelentkezne. Az úgynevezett endogén háttér reaktánsaktivitás egyszerűen megelőzhető többféle módon. Az egyik módszer abban áll, hogy a biológiai folyadékot szelektív kezelésnek vetjük alá az endogén reaktánsaktivitás eliminálására. Egy ilyen kezelés abban állhat, hogy olyan hatóanyaggal kezeljük a folyadékmintát, amely kémiailag elroncsolja az endogén reaktánsaktivitást okozó anyagokat, majd pedig a folyadékmintát olyan kezelésnek vetjük alá, hogy az itt említett hatóanyag roncsoló aktivitása megszűnjék. így például reaktánsbontó enzimek gyakran megjelennek természetes okokból biológiai folyadékokban, közelebbről például abban az esetben, amikor a reaktáns egy koenzim, például NAD, NADP vagy ATP. Az ilyen koenzimbontó enzimeknek számos inhibitora ismert, így például ilyen inhibitorok a kelátképző vegyületek, amelyek úgy hatnak, hogy kelátkötésbe viszik az enzimek számára létfontosságú fémion-aktivátorokat. Specifikus példaként megjegyezzük, hogy a normál vérszérumban megtalálhatók az NAD-t bontó enzimek és ezen enzimek enzimaktivitása elegendő ahhoz, hogy elkülönített vérszérumból néhány órán belül megszüntessék lényegében teljes mértékben az endogén NAD-aktivitást. Az ilyen enzimek bontó hatását hatásosan inhibitálni lehet egy kelátképzőszer, például etiléndiamintetraecetsav adagolása útján. A bontó hatást meg lehet szüntetni továbbá egy specifikus enzim-inhibitor adagolása útján. így például az ATP-t bontó enzimek inhibitálhatók 0,7-metilén-ATP vagy a^-metilén-ATP adagolása útján. A találmányt közelebbről az alábbi kiviteli példákkal kívánjuk megvilágítani. 20 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
