179542. lajstromszámú szabadalom • Specifikus kötésen alapuló kimutatási módszer és kompozíció antigének és haptének kimutatására

3 179542 4 meghatározzák olyan reakciólépések végrehajtása útján, amelyek a nem aktív jelzőanyagot kromogén vagy fluorometriásan aktív anyaggá alakítják, és így az ismert módon mérhető. További heterogén típusú, specifikus kötésen alapuló és a fentiektől eltérő típusú jelzőanyagot alkalmazó kimutatási módszereket ismertetnek még az alábbi irodalmi helyeken: az Amerikai Egye­sült Államok Kereskedelemügyi Minisztériumához (United States Department of Commerce) tartozó Nemzeti Technikai Tájékoztató Szolgálat (National Technical Information Service) „Report No. PB-224,875” jelzésű, 1973-ban megjelent kiadványá­ban sikertelen kísérletet ismertetnek a hemin-klorid jelzőanyagként való felhasználására heterogén kimu­tatási rendszerben, amelyet egy kemilumineszcens reakció útján követnek. A Nature, 219,186 (1968) irodalmi helyen igen részletesen ismertetnek néhány radioimmunológiai vizsgálati módszert és rendkívül általános jellegű bekezdésben utalnak arra, hogy jelző­anyagként radioizotópok helyett lehetségesnek tűnik koenzimek és vírusok alkalmazása. Az utóbb említett cikk szerzője azonban nem ad felvilágosítást azzal kapcsolatban, hogy hogyan végzendő el egy kimu­tatási vizsgálat ezen utóbb említett alternatív jelző­anyagok alkalmazásával, és azt sem közli, hogy egyál­talán egy ilyen kimutatási vizsgálat sikeres volt-e. Általánosságban utalni kívánunk továbbá az Odell és Daughaday szerkesztésében megjelent, „Principles of Competitive Protein-Binding Assays” című könyvre (a könyv a J. B. Lippincott Co. phüadelphiai, amerikai egyesült államokbeli kiadó gondozásában 1972-ben jelent meg), amelyben részletesen tárgyalják a különböző ismert kimutatási módszereket, valamint különböző anyagokat és jellemzőket, amelyeket jel­zésre használtak specifikus kötésen alapuló kimutatási módszereknél. Különös figyelmet érdemel továbbá a 3 817 837 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi le­írásban ismertetett, enzim-jelölt ligandumot alkal­mazó immunológiai kimutatási módszer. Ez a módszer ugyanis homogén típusú, azaz nincs szükség esetében megosztott (azaz oldhatatlan részre és folyé­kony részre osztott) specifikus kötésű reakció­rendszer és ezáltal szeparálási művelet alkalmazására, minthogy az enzim-jelzett ligandum úgy van „kiala­kítva”, hogy a ligandum specifikus kötőpartnerével végbemenő reakció során az enzimaktivitás inhibitált. így a kötött jelzett anyagnak a szabad formához vi­szonyított aránya meghatározható az enzimaktivi­tásban bekövetkező változások követése útján. E módszer súlyos hátránya azonban, hogy rendkívül nehéz jól jellemezhető enzim-jelölt konjugátok elő­állítása és olyan enzimek megtalálása, amelyek ebben a rendszerben hasznosíthatók. Bár specifikus kötésen alapuló kimutatási módsze­rekre számos új típust javasoltak, továbbra is a radio­immunológiai módszerek és a különböző enzim-jelölt immunológiai módszerek maradtak elterjedve. Mind­két alkalmazott módszernek azonban kézenfekvő hátrányai vannak, éspedig a radioimmunológiai módszeré a radioaktív anyagok veszélyes és rendkí­2 vüli óvatosságot igénylő alkalmazása, míg az enzim-je­lölt immunológiai módszeré az enzim-jelölt konjugá­tok előállításának nehézsége. Azt találtuk, hogy antigének és haptének kimuta­tására alkalmas rendkívül egyszerű, gyors és érzékeny, specifikus kötésen alapuló módszerhez, illetve kom­pozícióhoz jutunk, ha jelzőanyagként egy olyan vegyületet használunk, amely egy előre meghatá­rozott követő reakciórendszer (vagyis a specifikus kötési reakciót követő reakciórendszer) egyik alkotó­része vagyis ebben a reakciórendszerben részt vesz. Ezt az anyagot a továbbiakban reaktánsnak fogjuk nevezni. Ez az anyag felhasználható egy új homogén kimutatási technikában vagy bármely hagyományos heterogén kimutatási technikában. Követő reakciórendszerként előnyösen enzimkata­lizált reakciórendszereket használunk. Rendszerint olyan követő reakciórendszert választunk, amely nagymértékben érzékeny a későbbiekben még is­mertetendő konjugátba vitt reaktánsra. Ilyen vo­natkozásban rendkívül előnyösen használhatunk lu­mineszcens vagy fluoreszkáló reakció rendszereket. Különösen előnyösek az úgynevezett ciklikus reakció­­rendszerek, ezek közül is pedig különösen azok, ame­lyekben a reaktáns a ciklusban részt vevő anyag Az előnyös ciklikus reakciórendszerek közül különösen előnyösek az enzimkatalizáltak. A konjugátban a reaktáns rendszerint egy enzimatikus reaktáns, például egy enzimszubsztrát, vagy — ami különösen előnyös - egy koenzim, és molekulasúlya előnyösen 9000-nél kisebb. A találmány világos megértéséhez az alábbi kifeje­zések meghatározását látjuk szükségesnek: „ligan­dum” az az anyag vagy anyagok csoportja, amelynek jelenlétét vagy mennyiségét kívánjuk egy folyékony közegben mérni, „a ligandum specifikus kötőpart­nere” az az anyag, illetve anyagok csoportja, amely a ligandummal szemben specifikus kötés-affinitást mu­tat, és ugyanakkor más anyagokat nem enged a ligan­dummal kötésbe lépni, és a „ligandum specifikus kötési analógja” az az anyag, illetve anyagok cso­portja, amely lényegében a ligandummal azonos módon vselkedik a ligandum specifikus kötőpartnere kötési affinitása vonatkozásában. Az új homogén kimutatási technika részben azon a tényen alapul, hogy olyan ligandum és e ligandum specifikus kötőpartnere közötti reakció, amelyek közül az egyikhez a reaktáns hozzá van kapcsolva kémiailag, megváltoztatja a reaktáns aktivitását egy előre meghatározott reakcióban, amely reakció így a specifikus kötési reakció követésére szolgál. Ezen alapvető jelenségre tekintettel különböző kísérleti kompozíciókat és eszközöket alkalmazó különböző manipulativ sémák alkalmazhatók a találmány szerinti kimutatási módszer megvalósítására. Az előnyös alap­vető manipulativ sémák közé tartozik az úgynevezett direkt kötési módszer és a kompetitiv kötési módszer. Az úgynevezett direkt kötési módszer esetében a kimutatandó ligandumot feltételezhetően tartalmazó folyadékmintát olyan konjugáttal érintkeztetjük, amely a ligandum specifikus kötőpartneréhez kap­csolt reaktánsból áll, és ezután a reaktáns aktivi­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65

Next

/
Thumbnails
Contents