179484. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-amino-tiofén-4- karbonsav-származékok előállítására

3 179484 4 valamely savval (előnyösen hidrogénhalogeniddel, különösen sósavval) iners szerves oldószerben (pl. va­lamely éterben, különösen di-/kis szénatomszámú/-al­­kil-éterben, pl. dietiléterben, valamely gyűrűs éter­ben, pl. tetrahidrofuránban vagy dioxánban, kis szén­atomszámú alkanolban vagy vízben) kezelünk. A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező és a reakciót célszerűen kb. 0—70 °C-on, elő­nyösen szobahőmérsékleten, atmoszférikus nyomáson végezhetjük el. A kapott (la) általános képletű vegyületeket önma­gukban ismert módszerekkel a megfelelő savvá, vagy más (I) általános képletű észterekké vagy sóikká ala­kíthatjuk. A kis szénatomszámú karbalkoxi-csoportot szokásos szerves oldószerben (előnyösen egy kis szénatomszámú alkanolban, különösen metanolban vagy etanolban, valamely vizes éterben, előnyösen vi­zes di-/kis szénatomszámú/-alkil-éterben, különösen dietil-éterben, vizes ciklikus éterben, különösen tetra­hidrofuránban vagy dioxánban) végrehajtott bázikus hidrolízissel alakíthatjuk karboxil-csoporttá. Bázis­ként előnyösen alkálifémhidroxidokat (pl. nátrium­­hidroxidot, káliumhidroxidot vagy lítiumhidroxidot) vagy alkáliföldfémhidroxidot (pl. báriumhidroxidot, kalciumhidroxidot vagy magnéziumhidroxidot), kü­lönösen előnyösen alkálifémhidroxidokat alkalmaz­hatunk. A hidrolízisnél a nyomás és a hőmérséklet nem döntő jelentőségű tényező és célszerűen kb. 0-100 °C-on, előnyösen a reakcióelegy visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralása közben, különösen 70 °C-on és atmoszférikus nyomáson dol­gozhatunk. Az R3 és/vagy R4 helyén kis szénatomszámú alkil­­vagy fenil-alkil-csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületeket a megfelelő (la) általános kép­letű vegyületből aromás primer aminoknak a megfe­lelő N-helyettesített származékokká történő átalakí­tására önmagukban ismert módszerekkel állíthatjuk elő. így pl. egy (la) általános képletű primer amint kis szénatomszáinú alkilezőszerrel (pl. egy kis szénatom­számú alkilhalogeniddel) vagy fenil-alkilezőszerrel (pl. fenil-alkil-halogeniddel) hozhatjuk reakcióba. A kiindulási anyagként felhasznált (II) általános képletű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet egy (IV) általános képletű vegyülettel (V) általános képletű ve­­gyület képződése közben reagáltatunk (mely képletek­ben Rt és R2' jelentése a korábbiakban megadott, R3 jelentése kis szénatomszámú alkil-csoport és Rg jelen­tése halogénatom, meziloxi- vagy toziloxi-csoport). A reakciót kis szénatomszámú alkanol és alkáli­­fémalkoholát (előnyösen metanol és nátriummetilát) jelenlétében végezhetjük el. A hőmérséklet és a nyo­más nem döntő jelentőségű tényező, azonban általá­ban atmoszférikus nyomáson és kb. 16-50 °C-os hőmérsékleten, előnyösen 25 °C-on dolgozhatunk. A képződő (V) általános képletű vegyületeket al­­kálifémalkoholáttal (előnyösen nátriummetiláttal) aromás oldószer (előnyösen benzol) jelenlétében ke­zelve egy (VI) általános képletű vegyületet kapunk (mely képletben Rí és Rj jelentése a fent megadott). A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező, általában atmoszférikus nyomáson és kb. 15—60 °C-os hőmérsékleten, előnyösen 25 °C-on dol­gozhatunk. A (VI) általános képletű vegyületeket ketonokból történő önmagukban ismert oximképzési módsze­rekkel alakítjuk a (II) általános képletű oximokká. Előnyösen oly módon járunk el, hogy a (VI) általános képletű vegyületet nitrogéntartalmú bázisban egy hidroxilamin-hidrogénhalogeniddel, előnyösen hidr­­oxilamin-hidrokloriddal reagáltatjuk. E célra bármely szokásos nitrogéntartalmú bázis - előnyösen amin - alkalmazható. Nitrogéntartalmú bázisként primer aminokat (pl. kis szénatomszámú alkilaminokat, elő­nyösen metilamint, etilamint vagy anilint), szekunder aminokat (pl. di-/kis szénatomszámú/-alkilaminokat, előnyösen dimetilamint, dietilamint vagy pirrolt), ter­cier aminokat (pl. tri-/kis széna tomszámú/ -alkilamino­­kat, előnyösen trimetilamint, vagy piridint vagy piko­­lint) alkalmazhatunk. A hőmérséklet és a nyomás nem döntő jelentőségű tényező, előnyösen szobahő­mérséklet és a reakcióelegy forráspontja közötti hőmérsékleten, különösen 22 °C körüli hőmérsékle­ten és atmoszférikus nyomáson dolgozhatunk. A reakciót iners szerves oldószerben (pl. valamely alifás vagy aromás szénhidrogénben, előnyösen n-hexánban vagy benzolban) hajthatja végre. Reakcióközegként előnyösen a nitrogéntartalmú bázis feleslege is szol­gálhat. Az R, helyén fenil- vagy fenil-alkil-csoportot tar­talmazó (II), (V) és (VI) általános képletű vegyületek újak. Az (I) általános képletű tiofén-származékok és gyógyászatilag alkalmas sóik - mint már emlí­tettük — hipolipémiás szerek, azaz emlősökön a vér lipid-szintjét csökkentik. E hatást 150-180 g súlyú normális Charles-River nősténypatkányokon igazol­juk. Az állatokat néhány napon át kukoricaolaj-glü­­kóz táppal etetjük, majd a teszt-vegyületet dimetil­­formamidban orálisan vagy parenterálisan beada­goljuk. A teszt-vegyülettel kezelt állatok és kezeletlen kontrollok összehasonlítása a vértriglicerid-, zsírsav- és koleszterin-szint szignifikáns csökkentését mutatja. Patkány-hepatocitákkal hasonló eredményeket ka­punk. Zsírsav- és koleszterin-szintézis izolált hepatocitákon Charles River nősténypatkányokat 48 órán át éheztetünk, majd 7-14 napon át délelőtt 8 és 11 óra között 1 % kukoricaolajat és 70% glükózt tartalmazó táppal etetjük. Az izolált patkány-hepatocitákat a máj in situ perfúziójával kapjuk. A hepatocitákat 37 °C-on 60 percen át inkubáljuk. Minden próba össztérfogata 2,1 ml és 1 ml izolált patkány-hepatoci­­tákból (10—20 mg száraz sejt), 1 ml Krebs-Henseleit bikarbonát-pufferből (pH 7,4), 16,5 mM glükózból, 1 iM L-alaninból (1 /zCi), 1 mCi 3H20-ból és 2 mM inhibitorból áll vízben vagy dimetilszulfoxidban, pH =7,4. Minden kísérletet kétszer megismételünk 3—3 próbával. A sejteket tartalmazó közeget 0,4 ml 62,5%-os citromsavval elegyítjük és 45 percen át inku­báljuk. A fejlődő széndioxidot 0,3 ml 1:2 arányú etanolamin/2-metoxi-etanol elegyben fogjuk fel. A kísérlet végén az oldatban a 14C02 tartalmat szcintil­­lációs számláló segítségével meghatározzuk. A sejt-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents