179439. lajstromszámú szabadalom • Eljárás0,0-dimetil-2,2,2-triklór-hidroxietil-foszfonát-gyártás anyalúgjának feldolgozására

3 *79439 4 előnyösen kb. 0,5 g mennyiségben alkalmazzuk és hatására az anyalúgban levő triklórfon DDVP-vé történő átalakulása meggyorsul. A bomlás során fel­szabaduló sósavat célszerűen további alkálifém­­hidroxid-oldat hozzáadásával kötjük meg. Ekkor DDVP tartalmú olajos fázis válik el, mely elkülönít­hető. A vizes fázist felmelegítjük, - előnyösen 50-70 °C-ra, különösen előnyösen kb. 60 °C, majd állandó keverés mellett a benne levő DDVP megkötéséhez ciklodextrint, előnyösen beta-ciklo­­dextrint adunk hozzá. A ciklodextrint a DDVP-re vonatkoztatva 1 :1 mól arányban, vagy kis felesleg­ben alkalmazzuk. 1 mól DDVP-re számítva előnyö­sen 1—1,2 mól ciklodextrint adunk hozzá. A kiváló DDVP ciklodextrin komplexet szűréssel vagy centri­fugálissal elválasztjuk, mossuk, majd levegőn szá­rítjuk. Eljárhatunk oly módon is, hogy a triklórfon gyártás anyalúgjához nem izolált ciklodextrint, ha­nem Bacilus maceráns amilázzal elfolyósított, beta­­ciklodextrint tartalmazó enzimes, konverziós levet adunk. A keményítő elfolyósítását ismert módon végezzük el. A vizes keményítő szuszpenziót 120 °C körüli hőmérsékletre melegítjük, majd kb. 80 °C-ra hűtjük és 0,1-0,5 súlyszázalék, elő­nyösen 0,2 súlyszázalék alfa-amiiázt adunk hozzá. A szuszpenziót parciálisán előhidroüzáljuk, majd ste­­rilezzük, kb. 50 °C-ra hűtjük és keményítő ciklo­dextrin tranzglikolizáz enzim készítményt adunk hozzá. A konverziót megfelelő ciklodextrintermelés eléréséig 2—7 napon át folytatjuk. Ezután a konver­ziós terméket vízzel hígítjuk, az enzim inaktiválása céljából felforraljuk, majd metanol hozzáadása után lehűtjük. A kapott enzimes konverziós levet a beta­­-ciklodextrin tartalomnak (kb. 70%) megfelelő mennyiségben adjuk a triklórfon anyalúghoz, a DDVP-vé történő átalakulás katalizálása, majd a DDVP ciklodextrin-komplex kialakítása céljából. Ezután a korábbiakban ismertetett módon járunk el. A ciklodextrin DDVP komplexből a DDVP fel­szabadítását alifás alkohollal, acetonnal, valamely éterrel, vagy valamely észterrel történő kezeléssel végezzük el. A komplexet valamely fent említett szerves oldószerrel melegítés közben történő extrak­­ciónak vetjük alá, majd a szerves oldószeres fázis bepárlása útján tiszta DDVP-hez jutunk. A kiextra­hált ciklodextrin az eljárásba visszavezethető. Szer­ves oldószerként előnyösen alifás alkoholt, külö­nösen előnyösen etanolt alkalmazhatunk. A ciklodextrin-DDVP komplex az irodalomban le nem írt új vegyület. Lúgos hidrolízis után Volhardt módszerrel titrálva DDVP tartalma 16,2%, ami 1 :1 ciklodextrin DDVP mólaránynak felel meg. A deriva­­tográfiás vizsgálat szerint a komplex 60-125 °C-ig 7%-os súlycsökkenést mutat (valószínűleg víz tá­vozik el), majd 140°C-tól tapasztalunk intenzív súlycsökkenést. Ezzel szemben az 1 : 1 mólarányban fizikailag összekevert ciklodextrin DDVP mecha­nikus keverékből 30 °C-tól folyamatosan távozik DDVP. Ez is igazolja, hogy a reakció során komplex képződik és nem mechanikus keverékkel állunk szemben. A komplex IR és NMR spektrumában a DDVP sávjai gyengék ahhoz, hogy értékelhetők le­gyenek. A ciklodextrin DDVP komplex a DDVP-nél^^tj. szabb hatástartalmú új kiszerelési forma. J/tr Eljárásunk további részleteit a példákban ismer­tetjük, anélkül, hogy találmányunkat a példákra kor­látoznánk. Példák 1. 100 g triklórfon anyalúgot 6G°C-on keverünk. A kezdeti, 1,25 körüli pH értéket 2n nátriumhidr­­oxid-oldattal folyamatos hozzáadással semlegesre állítjuk. Ehhez kb. 50,8 ml 2 n nátriumhidroxid kell, amelynek hozzáadása után barnásvörös zavarosodás és olajos kiválás indul meg. A 100 ml anyalúg ismételt semleges pH-ra állításához összesen 92,5 ml 2 n nátriumhidroxid kell. Ekkor a rendszerhez hoz­záadagolunk 0,5 g beta-ciklodextrint, ezáltal az anyalúgban levő maradék triklórfon hidrolízise meg­gyorsul és a folyamatosan felszabaduló sósav semle­gesítéséhez újabb 2 n nátriumhidroxid mennyiség hozzáadása szükséges. Ezután már szemmel is jól látható a leülepedett barnás-sárga olajos fázis. A keverést leállítva az olajos fázis teljesen leülepszik, és a választótölcsérben jól elválasztható a felső vizes fázistól. Az elválasztás után az olajos fázist vízmen­tes nátriumszulfáton keresztül szüljük, és ily módon 1,6 g aranysárga, jellegzetesen DDVP szagú folya­dékot tudunk előállítani. Ez gyakorlatilag kis meny­­nyiségű vizet tartalmazó DDVP. A felső vizes fázist újra 60 °C-ra melegítjük, és a még benne levő DÍ)VP megkötéséhez 30 g betaciklo­­dextrint adagolunk be. A rendszert állandó keverés mellett 5-6 óra alatt folyamatosan hűtve 4-5 °C-ra hűtjük le. Kristályos szürkés színű komplex válik ki, amit bő vízben mo­sunk, hogy a felületen levő nátriumkloridot eltávo­­lítsuk. A nedves komplexet levegőn szárítjuk. Ennek összsúlya 22,45 g. A komplexbe zárt hatóanyag tar­talom meghatározása a klór tartalom alapján történt. A komplex klórtartalma 6,1%, ami azt jelenti, hogy a komplexbe 16,2% DDVP épült be, az mólarány­ban kifejezve 1 mól beta-ciklodextrin : 1 mól DDVP. Az eredeti anyalúgban jodometriás módszerrel ha­tároztuk meg a triklórfont, ami 4,02 g/100 ml anya­lúg volt, a szabad DDVP pedig 2,27 g/100 ml. Mint a fentiekben leírtuk, pH = 7,0-nál tisztán olajos for­mában kiválik 1,6 g DDVP, az említett 22,45 g kris­tályos komplexben pedig 3,6 g DDVP-t nyerünk ily módon ki 100 ml anyalúgból, összesen tehát 100 g anyalúgból 5,2 g DDVP-t tudtunk kinyerni. A komplexképzéshez alkalmazott vízből átkris­tályosított ciklodextrin termoderivatográfiás vizs­gálat során 80 °C és 100 °C között 13,3%-os víz­­veszteséget mutatott. Az ebből előállított DDVP-cik­­lodextrin komplex ugyancsak termoderivatográfiásan vizsgálva 60 °C és 125 °C között 7% vizet veszített, majd 140 °C-on kezdődött a DDVP elveszítése. Azo­nos összetétellel a DDVP-ből és a ciklodextrinből fizikai keveréket készítettünk. Ez termoderivatográ­fiásan vizsgálva 35 °C-on elkezdte veszíteni a DDVP tartalmat, és folyamatosan csökkent a súlya, mivel a DDVP elpárolgása és a ciklodextrin víztartalmának az elveszítése egyidejűleg játszódott le. A DDVP-cik­­lodextrin komplexre tehát jellemző, hogy DDVP tar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents