179428. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-acil-2ciano-aziridinek előállítására

179428 38 cím szerinti vegyületet kapunk, amelynek olvadás­pontja 104—106°. 120. példa l-(6-Metilpiridin-2-karbonil)-2-ciano-aziridin 0,68 g 2-ciano-aziridin és 2,4 g trietilamin 20 ml éterrel készített oldatához 0°-on 6-metil-piridin-2- -karbonilklorid [amit úgy állítunk elő, hogy 27 ml tio­­nilkloridhoz 1,37 g 6-metilpiridin-2-karbonsavat ada­golunk, az elegyet 80°-on melegítjük kb. 1 órán át, amíg tiszta oldatot kapunk, a feleslegben levő tionil­­kloridot vákuumban kb. 30—40° fürdőhőmérsékleten ledesztilláljuk, és a maradékot 30 ml éterben fel­vesszük]. 30 ml éteres oldatát csepegtetjük, a reakció­­elegyet 1 órán át 0°-on és 2 órán át szobahőmérsék­leten keverjük, a levált sósavas sót kiszűrjük, az éteres szűrletet bepároljuk, és a 0,9 g bepárlási maradékot kb. 4 ml éterrel eldörzsöljük. 0,4 g cím szerinti vegyü­letet kapunk, a termék olvadáspontja 120—122°. 121. példa l-[2-(4-Klórbenzoil)-benzoil]-2-ciano-aziridin 2,6 g 2-(p-klórbenzoil-benzoesavat 30 ml éterben feloldunk, az oldathoz 0,68 g 2-ciano-aziridint adunk, és kb. 10 perc alatt 0-5°-on hozzácsepegtetjük 2 g diciklohexilkarbodiimid 20 ml éterrel készített olda­tát, a reakcióelegyet 1 órán át 0°-on és 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük, a levált 2,2 g diciklo­­hexilkarbamidot kiszűrjük az éteres szűrletet vizes nátriumhidrogénkarbonát oldattal és vízzel ismételten kirázzuk, az éteres fázist bepároljuk, és így 3 g cím szerinti vegyületet kapunk, színtelen, viszkózus olaj alakjában, amely még kevés diciklohexilkarbamidot tartalmaz. Az elementáranalízis, az IR-, MMR- és tömegspektrum a termék szerkezetét igazolja. 122. példa l-(4-Szulfamoilbenzoil)-2-cianoaziridin 2,01 g 4-szulfamoilbenzoesav és 0,68 g 2-ciano­­-aziridin 30 ml tetrahidrofuránnal készített szusz­penziójához szobahőmérsékleten részletekben 2 g diciklohexilkarbodiimidet adunk, a reakcióelegyet 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, a levált 1,4 g diciklohexilkarbamidot kiszűrjük, a szűrletet vákuum­ban bepároljuk, a bepárlási maradékot 70 ml etil­­acetátban feloldjuk, a kivált 0,3 g anyagot leszívatjuk, az etilacetátos szűrletet vizes nátriumhidrogénkarbo­­nát oldattal, majd ismételten vízzel kirázzuk, és a szerves fázist szárítás után vákuumban bepároljuk. Az éterrel eldörzsölt 2,1 g bepárlási maradék olvadás­pontja 162-165°. Ennek az anyagnak 1,7 g mennyi­ségét 170 ml kloroformmal kiforraljuk, ekkor 55 g 148-150° olvadáspontú anyag marad vissza oldatla­­nul. A kloroformos oldatot lehűtve még 0,2 g fentivel azonos anyag válik ki. Az így kapott 0,75 g 148-150° olvadáspontú kristályos anyagot 70 ml kloroformmal mégegyszer kiforraljuk, így az oldatot szobahőmérsékleten lehűtve 0,65 g cím szerinti ter­mék válik ki, amelynek olvadáspontja 145-146°. 37 123. példa 1 -Szorbil-2-ciano-aziridin 1,38 g 2-ciano-aziridin és 2,4 g trietilamin 30 ml éterrel készített oldatához 0°-on 2,6 g szorbinsav­­klorid (fpi 2 = 73°, szorbinsavból tionilkloriddal ben­zolban előállítva) 10 ml éterrel készített oldatát cse­pegtetjük, a reakcióelegyet 1 órán át 0°-on és 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük, a levált 2,68 g sósa­vas sót kiszűrjük, az éteres szűrletet vizes nátrium­hidrogénkarbonát oldattal ismételten kirázzuk, az éte­res fázist bepároljuk, így 2,72 g bepárlási maradékot kapunk. Ebből 1 g-ot szilikagél oszlopon (200 g szi­­likagél, kifejlesztő oldószer: toluol-dioxán 9 :1) tisztí­­t ink, és így 0,75 g cím szerinti anyagot kapunk, amelynek olvadáspontja 56-58 . 124. példa 1 (Rodanin-N-metilkarbonil)-2-ciano-aziridin 0,34 g 2-ciano-aziridin és 1,06 g diciklohexil­karbodiimid 20 ml éterrel készített oldatához szoba­­hőmérsékleten 30 ml éterben oldott 0,95 g rodanin­­-N-ecetsavat csepegtetünk, a reakcióelegyet 3 órán át szobahőmérsékleten keverjük, a levált 1,8 g kristályos anyagot kiszűrjük, ezt 10 ml etilacetáttal elkeverjük, ezt vákuumban bepároljuk, és így 0,6 g cím szerinti vegyületet kapunk narancsszínű viszkózus olaj alakjá­ban, amely még kevés etilacetátot tartalmaz. A ter­mék szobahőmérsékleten nem tartható el sokáig. Az elementáranalízis, az IR-, az MMR- és tömegspektrum igazolja a termék szerkezetét. 12.5. példa l-(5-Fenilhidantoil)-2-ciano-aziridin 1.94 g N-fenil-N’-karboximetil-karbamid (op.: 195—197°) és 0,68 g 2-ciano-aziridin 40 ml éterrel készített szuszpenziójához keverés közben 2 g diciklo­hexilkarbodiimid 20 ml éterrel készített oldatát cse­pegtetjük, a reakcióelegyet 4 órán át szobahőmérsék­leten keverjük, és éjszakán át állni hagyjuk. Ezután a reakciókeveréket leszívatjuk, a 3,6 g szilárd terméket éterrel mossuk, 100 ml etilacetáttal átkeverjük, az oldhatatlan diciklohexilkarbamidot (op.: 225-227°) kiszűrjük, a szűrletet telített vizes nátriumhidrogén­­ka'bonátoldattal, majd néhányszor vízzel mossuk, a szerves fázist szárítjuk, az etilacetátos oldatot vá­kuumban bepároljuk, a szilárd bepárlási maradékot éterrel eldörzsöljük, így 1,1 g cím szerinti anyagot ka­punk, amelynek olvadáspontja 114—116° és amely még kevés 3-fenilhidantoint és diciklohexilkarbami­dot tartalmaz. 126. példa 1 -(4-Acetamidometil-1 -ciklohexánkarbonil)­­-2-ciano-aziridin 3.94 g transz-4-acetamidometilciklohexán-l-kar­­boisav (op.: 148—152°), 1,36 g 2-ciano-aziridin és 19 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents