179253. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefinek katalitikus polimerizációjára

179253 4 gént tartalmazó elektron-donor vegyületnek (AH) magnézium aihalogeniddel képzett adduktumának (a) keveréke, ahol az utóbbi elktron-donor vegyület az adduktumban 1 mól magnézium-dihalogenidre számítva legalább 0,5 mól mennyiségben van jelen, és az ED elektron-donor vegyületet 1 mól adduk­tumban levő aktív hidrogént tartalmazó (AH) elekt­rondonor vegyületre számítva legalább 0,05 mól mennyiségben van jelen, (2) legalább egy magnézium-dihalogenid és egy fenti AH és ED elektrondonor vegyület adduktuma, (b), ahol 1 mól (AH) aktív hidrogént tartalmazó elektrondonor vegyületre számítva 0,05—1 mól (ED) elektrondonor vegyület van jelen és ahol a (b) adduktum szokásos módon, azonban az elektron -donor vegyület és a magnézium-dihalogenid együtt­­őrlése nélkül van elkészítve, és az (ED) elektron-donor vegyület 80 °C-on titán­­tetrakloriddal 2 óra hosszat végzett extrakció után 1 grammatom titánra számítva 0,3—3 mól mennyiség ben van a szilárd katalizátor komponensben jelen, és a 80 °C hőmérsékletű titántetrakloriddal extrahál­ható titánvegyület részaránya 50% alatti értéknek felel meg. Az (a) adduktum összetételét az alábbi általános képlettel szemléltetjük MgX2 • n AH ahol az egyes szubsztituensek jelentése a következő X halogénatom, előnyösen klór- vagy brómatom, 0,5 < n < 6, előnyösen 1 < n< 4, AH olyan aktív hidrogént tartalmazó vegyület. amely célszerűen 2—8 szénatomos alifás, ciklo­­alifás alkohol, nem orto-helyzetben szubsz­­tituált fenol, így például maga a fenol, 4-t-butil­­-fenol, p-krezol vagy /3-naftol. Az alkoholok helyett hasonló eredménnyel hasz­nálhatók primer aminok, ammónia vagy amidok is. Az (a) és (b) adduktum az AH aktív hidrogént tartalmazó vegyületen és az ED elektron-donor ve­­gyületen kívül fémvegyületek kombinációit is tartal­mazhatja, például négyértékű titánt, főként titán­­tetrakloridot, továbbá szilícium- és áumíniumve­­gyületeket, így alkilszilikátokat és alumínium-al­­koholátokat. Az (a) adduktumot különböző módszerekkel állítjuk elő. Az előnyös módszer azzal jellemezhető, hogy magnézium-halogenidet az aktív hidrogént tar­talmazó vegyületben feloldunk és az adduktumot fokozatosan csapjuk ki az oldat lehűtésével vala­mely, az adduktumot nem oldó iijert folyadék hoz­záadásával. Az adduktum előállítható oly módon is, hogy valamely ROMgX általános képletű magnézium-alko holátot — ahol X halogénatom, R pedig valamely 1-20 szénatomos alkil-, aril- vagy cikloalkil-cso­­port - valamely vízmentes hidrogénhalogeniddel reagáltatunk. A (b) adduktumok is különböző módszerekkel állíthatók elő. Az előnyös módszer szerint a magné­zium-halogenidet, az aktív hidrogént tartalmazó ve­.3 gyületet és az elektron-donor vegyületet valamely inert szénhidrogénben (hexán- heptán) vagy egy ha­logénezett szénhidrogénben (széntetraklorid vagy kloroform) szuszpendáljuk. A szuszpenziót 40 °C és az oldószer forrásponthőmérséklete közötti hőmér­séklettartományban melegítjük, majd a reakcióter­méket az oldószer bepárlásával elkülönítjük. Másik oldószer szerint az ED elektron-donor ve­gyületet az előzőleg elkészített (a) adduktummal reagáltatjuk. További módszer szerint az aktív hidro­gént tartalmazó vegyületet olyan adduktummal rea­gáltatjuk, amelyet előzetesen magnézium-dihalogenid és egy ED elektron-donor vegyület reakciójával készítettünk. A (b) adduktum előállításánál alkalmazott reakciókörülmények megegyeznek az (a) adduktu­­méval. Másik lehetséges eljárásmód szerint az (a) adduktumot megolvasztjuk, hozzáadjuk az ED elekt­ron-donor vegyületet, majd a (b) adduktumot hűtéssel vagy valamely nem-oldószer hozzáadásával elválasztjuk. Bizonyos esetekben főként, ha a polimer meg­határozott szemcseméretének beállítása szükséges, ajánlatos (a) és/vagy (b) adduktumot szabályozott részecskeméreteloszlású gömbszemcsés alakban elő­állítani. A tapasztalat szerint a titán-vegyület és a mikro­­gömbszemcsés formában levő adduktum reakció­terméke eredeti alakban megmarad és a kiindulási adduktum morfológiai tulajdonságai lehetővé teszik gömbszemcsés polimerek előállítására alkalmas kata­lizátorok készítését. A gömbszemcsés polimerek mechanikai ellenállóképessége és folyási tulajdon­ságai előnyösek. Az adduktum előállítása mikrogömbszemcsés alakban ismert módon például a 3 953 414 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint történhet. A titánvegyület és az (a) adduktum reakciójánál és a (b) adduktum komponenseként használható (ED) elektron-donor vegyület tetszés szerinti olyan vegyület lehet, amely a magnézium-dihalogenidekkel addíciós vegyületet képez. Különösen jól beváltak erre a célra az aromás karbonsavak alkil-, aril- és cikloalkil-észterei, főként a benzoesav alkilészterei és ezek származékai. A speciális vegyületekre példaként a következő­ket említjük: benzoesav-etilészter, benzoesav-n-butil­­-észter, p-toluil-sav-etilészter, p-metoxi-benzoesav­­-metil észter. Figyelemre méltó eredmények érhetők el alkil­­vagy alkil-aril-éterekkel is, ilyenek a dién-butiléter és etü-feniléter, továbbá a ketonok, például acetil-ace­­ton, benzofenon, továbbá diaminok, így N1N,N’,N’­­-terametil-etiléndiamin. Bizonyos esetekben, főként ha a titánvegyületet reagáltatjuk az (a) adduktummal, célszerű az (ED) elektrondonor vegyületek in situ előállítása például észterező reakció alkalmazásával. Ha például az (a) és/vagy (b) adduktum alkoholt vagy fenolt tartal­maz, akkor a katalizátorkomponens előállítására irá­nyuló reakció végrehajtható valamely aromás kar­bonsav halogenidje, például benzoil-ldorid jelenlété­ben. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents