179091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás allergia ellenes és fekélyellens hatású 1-oxo- 1H-tiazolo[3,2-a]pirimidin-2- karboxamid- származékok előállítására
U 179091 12 esetekben használhatók 0,005 súly%-nál kisebb hatóanyagtartalmú készítmények is, előnyös azonban olyan kompozíciók használata, amelyek nem tartalmazzák 0,005 súly%-nál kisebb mennyiségben a hatóanyagot, mivel más esetben a vivőanyag mennyisége túlságosan nagy lesz. A készítmény aktivitása növekszik a hatóanyagkoncentrációval. A készítmények 10, 50, 75, 95 vagy ennél nagyobb súly%-ban tartalmazhatják a hatóanyagot. A PCA-teszt a találmány szerinti eljárással előállítható vegyületek allergiaellenes (elsősorban asztmaellenes) hatásának a mérésére szolgál. Azok a vegyületek, amelyek gátolják a pozitív PCA-tesztet, amelyet patkánynál az immunoglobulin E-vel (IgE), vagy reaginnal, váltottunk ki, allergiaellenes hatású vegyületeknek tekinthetők. [C.Mota, Ann. N Y Acad. Sei., 103, 264 (1963)], (A reagin elsősorban immunoglobulin E (IgE) és az immunoglobulin felelős az allergiás asztmáért, az allergiás sokkért, szénalázért, a táplálékra való érzékenységért, valamint bizonyos gyógyszerérzékenység megnyilvánulásáért, bár az újabb bizonyítékok ezt az IgG antitest-osztálynak tulajdonítják, amely jelentős szerepet játszik az allergiás betegségek közvetítésében). Ilyen vegyületeket, ha érzékenyített egyéneknek, embernek vagy állatnak, adunk be azelőtt, mielőtt azok érintkezésbe kerülnek olyan antigénekkel vagy anyagokkal, amelyekkel szemben allergiásak, meggátolják az allergiás reakciót, amely egyébként kialakulna. Ezek a vegyületek jól használhatók valamely reaginnal közvetített természet allergiás és túlérzékenységi reakcióinak a megelőző kezelésére. Másként megfogalmazva, az ilyen vegyületek blokkolják az antigén-antitest (allergiás) reakció közvetítőinek kialakulását, ahogy azt a PCA-teszt mutatja, amelynél patkány homocitotrópiás antitestet használnak, amely egy ismert humán reagin-antitest megfelelője. Általában a reagin-antigén-antitest-reakció gátlását patkányoknál, amelyek kísérleti állatok a PCA-tesztben, a humán reagin-antigén-antitest-reakciók gátlásának a képviselőjeként tekintjük, amelyek az allergiás események során végbemennek. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek értékelésénél alkalmazott PCA reakcióteszt kitűnő összefüggést tanúsít a kísérlet során használt vegyületek aktivitása és az allergiás asztma kezelésére való használhatósága között. A szereknek azt a képességét, hogy gátolják a PCA reakciókat, 170-210 g súlyú Charles River Wistar hím patkányokon mértük. A reagin-antiszérumot, amely gazdag IgE antitestekben, Petillo és munkatársai által kidolgozott módon készítettük [Int. Arch. Allergy, 44, 309, (1973)], IgG antitestekben gazdag és tyúktojás-albuminra túlságosan immunis antiszérumot Orange és munkatársai szerint állítottunk elő [J. Exptl. Med., 127, 767, (1968)]. Negyvennyolc órával az antigén-kialakítás előtt a reagines antiszérumot intradermálisan (i.d.) befecskendeztük egy normál patkány leborotvált bőre alá a hátán. A túlságosan immun antiszérumokat 5 órával a kiváltás előtt fecskendeztük be hasonló módon. Egy harmadik helyen 60 meg hisztamin-dihidrokloridot és 0,5 meg szerotonin-kreatininszulfátot fecskendeztünk be i.d. közvetlenül az antigén-kialakitás előtt az antihisztaminos, antiszerotoninos és nem specifikus gátlások megfékezésére. A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket vagy a sót ezután intravénásán adtuk be, ezt követően pedig 5 mg tojás-albumint és 2,5 mg Evans’ Blue színezéket adtunk be sóoldatban. Az Evans’ Blue színezék és a tojás-albumin orális beadása esetén 5 percet várunk és csak azután adjuk be a gyógyszert. Harminc perccel ezután az állatokat megfullasztottuk kloroformmal, hátbőrüket levettük és megfigyelés céljára kifordítottuk. Mindegyik injekciós oldalon a terméknek megfelelő vonalat húztunk és mértük az átmérőt mm-ben, az elszíneződés erősségét arányosan 0,1, 0,5, 1, 2, 3 vagy 4 értékkel jelöltük. Egy adott injekciós oldalra a vonalakat összeadtuk, mindegyik csoportra öt állatot vettünk és összehasonlítottuk az eredményeket a sóoldattal kezelt kontrollok eredményével. A különbség az alkalmazott hatóanyag által okozott gátlás százalékos kifejezése, A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek allergiaellenes hatását a fenti módszerrel megvizsgáltuk és az eredményként kapott aktivitásokat, mint a védelem fokát (%) adjuk meg. Az Intal, a dinátrium-kromoglikát, amely egy allergiaellenes kereskedelmi termék, nem alkalmas összehasonlításra, mivel orális beadás esetén nem aktív. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületek (amidok) és a (II) általános képletnek megfelelő vegyületek (savak) allergiaellenes hatását a fenti PCA teszt segítségével meghatároztuk. Az eredményeket az I. és a II. táblázatokban adjuk meg. A találmány szerinti eljárással előállított termékek fekélyellenes hatását az úgynevezett hidegtermeléses patkánykísérlettel állapítottuk meg. Ennél a kísérletnél nem koplaltatott 70-140 g súlyú nőstény patkányoknak (Charles River C-D törzs) a gyógyszert vagy a vivőanyagot (kontroli-állatok) intraperitoneálisan (1% karboximetilcellulózt és 0,1% Tween 80-at tartalmazó sóoldatban) vagy orálisan (vízben) adtuk be három órával azelőtt, mielőtt az állatokat éterrel gyengén narkotizáltuk és hátukra fektetett helyzetben külön-külön plexiüvegre ráhelyeztük. A narkózisból felébredt állatokat vízszintes helyzetben 10-12 - °C-on hűtőszekrényben tartottuk és három órával ezután nyak-kitekeréssel megöltük őket. Mindegyik patkány hasát felnyitottuk, a gyomorkaput összecsíptettük, a gyomrot orális cső útján feltöltöttük sóoldattal, a nyelőcsövet összecsíptettük és a gyomrot kimetszettük. A gyomrokat 0,4%-os formaldehid-oldatban körülbelül 30 másodpercig állni hagytuk a külső rétegek megkeményedése és a vizsgálat megkönnyítése érdekében. Ezután mindegyik gyomrot felvágtuk a nagygörbület mentén és a mirigyes részt (hátsó gyomor) megvizsgáltuk károsodás tekintetében. A gyomorkimaródások számát, azok súlyosságát és a gyomrok színét feljegyeztük. Á Mann-Whitney-Wilcoxan összegező kísérletet használtuk annak érdekében, hogy összehasonlítsuk a gyomorkimaródások átlagszámát az összehasonlító csoportban az egyes vizsgált gyógyszerekkel kezelt csoportoknál észlelt gyomorkimaródások átlagszámával, amennyiben azok statisztikusan különböznek. [Dúcon és munkatársai, „Introduction to Statistical Analysis,” 3. kiadás, McGraw-Hill Book Company, New York, 344-347. old., (1969)]. Ennél a kísérletnél az N-(5-tetrazolil)-dklohexeno-tiazolo[3,2-a]pirimidin-2-karboxamid (III képletű vegyület) rendkívül hatásosnak bizonyult, amit az alábbiakban részletesen is bemutatunk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
