179091. lajstromszámú szabadalom • Eljárás allergia ellenes és fekélyellens hatású 1-oxo- 1H-tiazolo[3,2-a]pirimidin-2- karboxamid- származékok előállítására

5 179091 6 A találmány szerinti eljárással előállítható vegyü­­letek fekélyellenes tulajdonságát az úgynevezett hi­deg-visszatartó patkánykísérlettel határoztuk meg. Más változat szerint a fekélyellenes hatást egy újab­ban kifejlesztett, etanollal kiváltott fekélymeghatáro­zó kísérlettel vizsgálhatjuk patkányokon a későbbi­ekben leírt módon. Az (I) általános képletű vegyületeket az A) reak­cióvázlaton bemutatott módon állítjuk elő, ahol Rj és Rí jelentése az előzőekben megadott és R3! vala­mely 1—3 szénatomos alkil-csoport. A szintézis első lépésében a megfelelően helyette­sített 2-amino-tiazolt sztöchiometrikus mennyiségű dialkil-etoximetilén-malonáttal, szokásosan könnyen kapható dietil-etoximetilén-malonáttal, kondenzál­juk, Az észter megválasztásának azonban nincs döntő jelentősége a végtermékként kapható vegyüle­­tek előállításánál. A kondenzálást körülbelül 80 °C és 125 °C közötti hőmérsékleten végezzük. Alacsonyabb hő­mérsékletek alkalmazása nem célszerű, mert a re­akció túlságosan lassan megy végbe. Magasabb hőmérsékleteken dolgozhatunk ugyan, de ez nem jár előnyökkel. A reakciót kényelmesen olvadt állapot­ban vitelezzük ki. A reakciót lejátszathatjuk termé­szetesen valamely oldószerben vagy oldószerek ele­­gyében. Alkalmas oldószerek például az etanol, N,N-dimetilformamid, acetonitril és hasonlók. Gya­korlati szempontból tekintve azonban oldószer hasz­nálata nem szükséges. E kondenzáció termékeiként 4- és/vagy 5-szubsztituált-2-(2,2-dikarbalkoxi-etenil­­-amino)-tiazolokat kapunk. Megjegyezzük, hogy amennyiben Rj és R2 együtt egy gyűrű-rendszert formál, akkor az elnevezés és a számozási rendszer módosul, a (3) és (4) képletű csoport a ciklopente­­notiazol- és a ciklohexenotiazol-il-csoportot mutatja be, az (5) és (6) képletű csoport a cikloheptenotia­­zol-il és a ciklooktenotiazol-ü-csoportot szemlélteti. Egy másik elnevezés alapján a ciklohexenotiazolo­­kat tetrahidrobenztiazolnak tekintjük. A szintézis második lépésében a 4- és/vagy 5- -szubsztituált 2-(2,2-dikarbalkoxi-etenil-amino)-tiazo­­lokat egy egyenértéknyi alkanol (az etilészter eseté­ben etanol) eltávolítása közben ciklizáljuk. Egyik módszernél a ciklizálást úgy végezzük, hogy a közbenső vegyületet 175 °C és 250 °C közötti hőmérsékleten addig melegítjük, ameddig a reakció lényegében teljesen végbemegy, amely szokásosan 1-2 óra alatt megtörténik. A ciklizálást előnyösen úgy végezzük, hogy a közbenső vegyületet a reakció­val szemben közömbös alkalmas oldószerben, még­­inkább hígítószerben melegítjük. Erre a célra olyan vegyület alkalmas, amely lehetővé teszi a reakcióhő­mérséklet szabályozását, az alkalmazott viszonylag magas hőmérsékleten stabilis, és nem reagál sem a kiindulási vegyülettel, sem a ciklizálási termékkel. Ilyen hígító anyagok képviselői a magas forráspontú szénhidrogének, így a perhidronaftalin, ásványolaj, dietilbenzol, kénsavat tartalmazó ecetsavanhidrid, a difeniléter és a difenil elegye, mégpedig az, amely 26,5% difenilt és 73,5% difenüétert tartalmaz. Ez utóbbi Dowtherm A néven kerül forgalomba. A ciklizálást más változat szerint enyhébb körülmények között (70-130 °C-on) is végezhetjük, amelynek során a közbenső terméket feleslegben (1,1—3 egyenértéknyi) lévő trifluorecetsavanhidrid jelenlétében közömbös oldószerben, így toluolban, melegítjük mindaddig, ameddig a reakció teljessé válik (körülbelül 15-20 órán keresztül a toluol visz­­szafolyatási hőmérsékletén). Bármelyik módszer sze­rint járunk el, a ciklizálási lépés termékeiként alkil­­-l-oxo-lH-6- és/vagy 7-szubsztituált-tiazolo[3,2-a]pi­­rimidin-2-karboxilátokat kapunk. Megjegyezzük továbbá, hogy amennyiben 'R, és R2 együtt egy gyűrűrendszert alkot, akkor az elne­vezés és a számozási rendszer módosul, a (7) képletű csoport az l-oxo-lH-ciklopentenotiazolo[3,2-a]piri­­midin-, a (8) képletű csoport az 1-oxo-lH-ciklohexe­­notiazolo[3,2-a]pirimidin-, a (9) képletű az 1-oxo­­-lH-cikloheptenotiazolo[3.2-a]pirimidin- és a (10) képletű csoport az l-oxo-lH-ciklooktenotiazolo[3,2- -a]pirimidin-il-csoport számozását mutatjuk be. Az 1-oxo-1 H-ciklohexenotiazolo[3,2-a]pirimidine­­ket más módon 6,7,8,9-tetrahidro-l-oxo-lH-pirimidi­­no[2,l-b]benztiazoloknak, vagy más számozási rend­szert használva 6,7,8,9-tetrahidro-4-oxo-4H-pirimidi­­no[2,l-b]benztiazóloknak is nevezhetjük. Magától értetődik, hogy a kondenzálást és a cikli­zálást egyetlen műveletben elvégezhetjük anélkül, hogy szükség lenne a közbenső vegyületként kelet­kező 2-(2,2-karbalkoxi-etenil-amino)-tiazol elkülöní­tésére akkor, ha elég magas hőmérsékletet alkalma­zunk ahhoz, hogy a kondenzálás és a ciklizálás végbemenjen, vagy ha a kondenzálást a fent leírt módon végezzük, ezt követően valamely közömbös oldószert adunk hozzá (amennyiben még nincs je­len) és az elegybe beviszünk felesleges mennyiségű trifluorecetsavanhidridet (2,1—4 egyenértéknyi meny­­nyiségben), majd elvégezzük a ciklizálási lépést, Az előnyös eljárásváltozatnál a kondenzálási és a ciklizálási lépéseket külön-külön végezzük el, A közbenső vegyület elkülönítése és ennek a ciklizálás előtti tisztítása általában jobb minőségű ciklizált ter­mékhez vezet. A kondenzálással és ciklizálással kapott észtereket ezután a megfelelő 1-oxo-1H-6-és/vagy 7-szubsztitu­­á 11 -tiazolof 3,2-a]pirimidin-2-karbonsavakká hidroli záljuk, (Az elnevezés és a gyűrű-rendszer számozása módosul a fentiek szerint, ha R( és R2 együtt egy harmadik gyűrűt alkot). Savval katalizált hidrolízis előnyös, Egy a gyakorlatban alkalmas módszer sze­rint az észtereket 48%-os hidrogénbromid-oldatban addig forraljuk visszafolyatás közben, ameddig a hid­rolízis teljessé nem válik (általában 0,5-3 órás mele­gítés elegendő). Habzás fennállása esetén a hidrolí­zist a légkörinél kissé nagyobb nyomáson, például 1,5 atmoszférán, 85 °C-on hajtjuk végre, Az (I) általános képletnek megfelelő N-(5-tetrazo­­lil)-amidokat 5-amino-tetrazollal dehidratív kapcsolás útján állítjuk elő, A dehidratív kapcsolást a peptid­­-szintézisnél szokásosan alkalmazott szerek vala­melyikével végezzük. Dyen szerek a következők: N, N’-karbonil-dümidazol, N,N’-karbonil-di-s-triazin, etoxiacetilén, 1,1 -diklór-dietiléter, difenilketén-p-to­­lilimin, N-hidroxi-ftálimid, N-hidroxi-szukcinimid, N-hidroxi-piperidin, etilénklórfoszfit, dietiletilénpiro­­foszfit, N-etU-5-fenil-izoxazólium-szulfonát, fenilfosz­­forodi-(l-imidazolát) és a karbodiimidek, így a dicik­­lohexilkarbodiimid, 1 -ciklohexü-3 -(2-morfolino-etil)­­-karbodiimid, N-(3-dirnetilamino-propil)-N’-etil-kar-3 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents