178999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rézötvözetek szennyezőinek eltávolítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 178999 Bejelentés napja: 1979. VIII. 03. (CE-1226) Nemzetközi osztályozás: C 22 B 15/06, C 22 B 15/14 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. XI. 28. Megjelent: 1983. X. 31. Feltalálók: Szabadalmas: László József old villamosmérnök, Mihályi György oki. közgazdász, Nagy Tibor Csepel Művek Fémmüve, oki. vegyészmérnök, Daróczi Sándor vegyésztechnikus, Budapest Csepel Eljárás rézötvözetek szennyezőinek eltávolítására 1 2 A találmány tárgya eljárás rézötvözetek szennyezőinek eltávolítására tűzi finomítás útján szintetikus salaktakaró és segédötvöző felhasználásával. A rézötvözetek szennyezett hulladékainak általános, a rézéhez hasonló finomítására nem volt ismere- 5 tes eljárás, ezért ezeket az ötvözeteket aknáskemence-konverter kombinációban dolgozzák fel, melynek végterméke a konverterréz, míg az ötvözök, mint pl. a Pb, Sn és Zn részben a szállóporba, részben a salakba kerülnek, ahonnan csak bonyolult kohászati jq eljárásokkal és csak részben nyerhetők vissza. E berendezésekben a fémkihozatal igen rossz. így sárgaréz konverterezésénél a rézkihozatal 85%, viszont ónbronzok konverterezésénél csak 60%, a cinkkihozatal 80%, az óné pedig 50% [V. Tafel: „Lehrbuch der Metallhüttenkunde" (A fémkohászat tankönyve) II. kiadás, Leipzig, (1951) I. kötet, 416. oldal]. A veszteségek csökkentésére próbálkoztak az ón elsalakosításával, oxigénnel dúsított levegővel, hogy 20 minél kevesebb ón kerüljön a szállóporba. Ezzel az eljárással az ón 40—50%-a jut a salakba, 20—30%-a a szállóporba, a többi végleges veszteség. A rézalapú hulladékok nedves úton történő feldolgozása is nehézségekkel jár, emiatt az ilyen ipari 25 eljárások száma nagyon korlátozott (Metals and Materials, 1977. szept., 45-49. old.). Az NDK-ban mindé szennyezett, új ötvözet készítésére közvetlenül nem alkalmas rézötvözet hulladékot aknás kemencében, illetve konverterben dől- 30 goznak fel. így aknás kemencében az óntartalomnak csak kb. 30%-a hasznosítható közvetlenül, míg a konverter szállóporából az ón 60%-át tudják visszanyerni [Neue Hütte, 14, 18-23 (1969)]. A világ iparilag fejlett országaiban, köztük a Szovjetunióban és az USA-ban is az ötvözött rézhulladékok 32—33%-át csak rézre dolgozzák fel. Az ötvözök vagy végleg elvesznek, vagy szállóporba, illetve salakba kerülnek, ahonnan ismételt visszanyerésük nagyon körülményes [Neue Hütte, 19, 79-85 (1969)]. Az aknáskemence-kohverter technológia nehézségeit csökkenti a 3 682 623. sz. USA-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás, amely szerint nagyméretű forgókemencében a rézötvözet hulladékokat vas hozzáadásával oxidáló technológiával, szilíciumdioxid salakosítóval dolgozzák fel, miközben végtermékként anódrezet, a salakból visszaredukált ólom-ón ötvözetet és a szállóporban cinkoxidot kapnak. A 3 561 952. sz. USA-beli szabadalmi leírás olyan megoldást javasol, amely két-, illetve háromterű forgódobos kemencében oxidáló kezeléssel és nátriumszilikát salaktakaró segítségével választja szét bronz betét réztartalmát az óntól és az ólomtól. Sárgarézhulladék vagy kadmiummal ötvözött rézhulladék esetében lehetséges a cink és a kadmium elpárologtatása magas hőmérsékleten, majd oxidációjuk a kemencetéren kívül, tehát vákuum nélkül is [Technische Mitteilungen 69. 629-634 (1976)]. 178999
