178999. lajstromszámú szabadalom • Eljárás rézötvözetek szennyezőinek eltávolítására

3 178999 4 A 2 161 661. sz. NSZK-beli szabadalmi leírás réz és rézötvözetek tisztítására kalciumkarbid és bóroxid keverékét, vagy szén és kalciumborát keverékét ajánlja. Ez a dezoxidáló keverék azonban csak az oxigén eltávolítására alkalmas, de nem alkalmas a 5 szennyező fémek eltávolítására is. Ismeretes volt rézötvözetekből az oxidok eltávolí­tása olvadt sóval történő átkeveréssel lapos lángke­mencékben vagy forgódobos kemencékben. A szinte­tikus só általában kloridokból és fluoridokból állt. 1Q Ezenkívül ismeretes volt a gáztalanítás és oxidmente­­átés még klórral is, ahol az olvadt fémfürdő átfúva­­tására klórgázt vagy klórképző szerves vegyületeket, mint tetraklórmetánt vagy hexaklóretánt alkalmaz­tak [Zeitschrift für Metallkunde 63, 5—11 (1972)]. 15 A csehszlovákiai Kovohute Celakovice üzemben ólmos sárgaréz hulladék és forgács olvasztásánál néhány sikertelen fedősó-ldpróbálás után az alábbi összetételű folyósítókat találták megfelelőnek [Hut­­nik (Praha) 20, 219-220 (1970)]: A1sü 680 A1 sü 750 NaCl 45% 49% KC1 45% 27% NaF 5% 8% Na3AlF6 5% 16% A rézötvözetek tisztítására eddig használt sóta­­karók fő hibája, hogy kizárólag oxidáló anyagokat tartalmaznak komplexképzők nélkül, aminek követ­keztében elsősorban a cinket oxidálták a szennyezők helyett. Ismét más típusú sótakarókkal eleve nem is akar­tak finomító hatást, hanem csak oxidáció elleni védelmet biztosítani. A sótakarók terén elért kudarcok vezették F. W. Strelcov és J. M. Lejbov szovjet szakembereket arra a következtetésre, hogy rézötvözetek bármilyen 4Q berendezésben történő olvasztásánál a legjobb védőréteg a faszén, sem a semleges fedőporokból, sem a dezoxidáló salakokból készített védőrétegek nem nyújtanak ekvivalens helyettesítést [Cvetnüe Metallü, 1973. júl., 67-72. old.]. E megoldás 45 hátránya, hogy nem teszi lehetővé e szennyezők eltávolítását. A. K. Nikolaev szerint a színesfémeket ma már nem lángkemencében dolgozzák fel, nem üstből öntenek, így értelmetlen a soktonnás rézötvözetek olvadéktömegeinek fedősós kezelése is [Cvetnüe Me­tallü, 1974. jan., 61-64. old.]. A sótakaróval való tisztítást ellenzőkkel szemben áll W. J. Roscrow nézete, amely szerint rézötvözetek tisztítására a fémfürdő és a salak között lejátszódó reakciók szükségesek a nemkívánatos fémek mennyi- 55 ségének csökkentése érdekében. Erre a célra legalkal­masabbnak a forgódobos kemencét tartja [Metallur­gy and Metal Forming, 1975. aug., 272—276. old.]. A szennyezett rézötvözetek alkotóinak a tisztítás helyetti szétválasztása igen körülményes, munka- és 60 energiaigényes műveletek sorozatából áll, ahol gyak­ran kell tűzi és nedves kohászati eljárásokat kombi­nálni bonyolult és drága berendezésekben. Emellett a réz ötvöző elemeinek kinyerése csak korlátozott mértékben lehetséges, mert az elsalakulás és párolgás miatt igen nagy veszteségek jelentkeznek. Ez az oka annak, hogy a szennyezett rézötvözet hulladékokban ma rendszerint csak a réztartalmat fizetik meg, és esetleg még az ónt rézáron, tehát a tiszta ónhoz viszonyítva 20-25%-os áron vásárolják meg. Azok a törekvések, amelyek ezen eljárás gazda­ságosabbá tételére irányultak, így a berendezések egyszerűsítése, az aknáskemence és a konverter összevonása, oxigén alkalmazása levegő helyett, stb. az utóbbi években javították az eljárás gazdaságos­ságát és a fajlagos anyagkihozatalt, de nem oldották meg az alapvető feladatot, az ötvözetek szennyezői­nek egyszerű és olcsó együttes eltávolítását. Az ismert eljárások további hátránya, hogy egyes berendezésekre voltak korlátozva, tehát vagy láng­kemencében, vagy villamos kemencében lehetett azokat csak alkalmazni. Az általános finomítási eljá­rás fő nehézségét az okozta, hogy akár oxid, szulfid vagy klorid segítségével akarták a finomítást elvé­gezni, a rézötvözetben jelenlevő cink termodinami­kai normálpotenciálja negatívabb a legtöbb eltávolí­­tandó szennyező termodinamikai normálpotenciál­jánál. Emellett a cink koncentrációja az ötvöze­tekben 5% és 40% között mozgott, míg az eltávolí­­tandó szennyezők végkoncentrációja általában nem haladta meg a 0,1—0,2%-ot. így a cink termodina­mikai potenciálja a normálpotenciálhoz viszonyítva negatívabbá, ugyanakkor a szennyezőké pozitívabbá vált, ami tovább nehezítette a szennyezők eltávolí­tását mindaddig, amíg a rendszerben számottevő dnk volt jelen. A rézötvözetek egyik legértékesebb alkotóelemét képező ón amfoter jellege következtében igen könnyen elsalakul, és így igen nehéz hasznosítható formában elkülöníteni. A 169 980 számú magyar szabadalmi leírás nagy­tisztaságú réz előállítására ismertet eljárást, amely abban áll, hogy a salaklehúzás és a redukálás között az előfinomított rézfürdőn a szilícium, a foszfor és a bőr közül legalább egy elemnek az oxidjából, to­vábbá a titán, az alumínium, a kalcium, a stroncium, a bárium, a magnézium, a nátrium, a kálium és a lítium közül legalább egy elemnek az oxidjából álló oxidkeverékkel salaktakarót alakítanak ki, majd a felsorolt elemek közül legalább kettőt adagolnak a rézfürdőhöz finomító ötvözőként, a rézfürdőt leg­alább 30 másodpercen át, célszerűen 3—6 percen át keverik, és adott esetben közbeiktatott pihentetés után a salaktakarót eltávolítják. Ez az eljárás csak nagytisztaságú réz előállítására alkalmas, mert min­den ötvözőt kivon az ömledékből, vagyis nem alkal­mas rézötvözetek tisztítására. Fenti okok miatt mindmostanáig nem sikerült olyan finomítási eljárást találni, amelynek alkalma­zásakor rézötvözetek hasznos Cu-, Sn-, Pb-, Zn- és Ni-tartalma nem vagy legfeljebb csak kismértékben salakul el, ugyanakkor a káros szennyezők, így a Fe, Mn, Cr, Bi, Sb, Ás, S, Si, Al, Mg, Cd és Ti, továbbá a ritka földfémek, az alkáli-földfémek és az alkáli­fémek a szabványokban megengedett értékek alá csökkenthetők. A találmány célja olyan eljárás megvalósítása, amely rézötvözetek olvasztására alkalmas bármilyen berendezésben (aknás-, tégely-, láng-, vülamoskemen-2

Next

/
Thumbnails
Contents