178997. lajstromszámú szabadalom • Nagykapacítású huzalkummulátor
5 178997 6 szélyes igénybevételek kérdése. Ugyanis, mint említettük a nagy kapacitást két módon lehet elérni, egyrészt a tárcsák számának növelésével, másrészt az elmozduló tengely útjának meghosszabbításával. A tárcsák számának korlátlan növelését akadályozza egyrészt, hogy a huzalt károsodás és lenyúlás nélkül nem lehet egy határon túl a tárcsákra minduntalan ráhajlítani, majd azokról lekerülve kiegyenesíteni, másrészt a tárcsák számával a huzalágak száma is növekszik, így az akkumulátor terhelhelőereje a huzalágak számával arányosan, hatalmassá növekedne, ami viszont az akkumulátor tehetetlenségét kedvezőtlen mértékben megnövelné, és végül ugyancsak a tehetetlenséget növeli a nagyszámú tárcsára való huzal ráhajlítás energia szükséglete is. (Tehát pl. nem a legcélszerűbb 1 méteres elmozduló tengely-út mellett 30 db tárcsával és 50 db huzalággal kialakítani egy 60 méter max. kapacitású akkumulátort, nem is beszélve a 30 db tárcsának egyik végén befogott tengelyre való szerelési helyszükségletéről, ahol az egyik végén befogott tengely viszont kezeléstechnikailag ma már elengedhetetlen követelmény.) A tárcsák számának korlátjai miatt tehát az elmozduló tengely úthosszát kell megnövelni (amelynek természetesen szintén van korlátja: elsősorban az üzemi padlózat és mennyezet közötti távolság). Minél nagyobb elmozduló tengely úthosszt biztosítunk a kapacitás növelésére, annál nagyobb annak a veszélye, hogy bármilyen huzalfolytonossági hiányból adódóan az elmozduló tengely (kocsi) „elszabadul” és a terhelő erő hatására felgyorsulva véghelyzetben nagy erővel ütközik. Az ütközés, vagy „elszabadulás” a vezélyes igénybevételi kérdéseken túlmenően — melyet egy költséges ütközőszerkezettel azért el lehet hárítani, — azzal is jár, hogy ilyenkor — éppen a kapacitás miatt — az akkumulátor nagy mennyiségű huzalt ránt magába, mely éppen a huzalfolytonossági hiány, vagy éppen az ütközés miatt leszakad, vagy leugrik a tárcsákról és hasznavehetetlen hulladékká válik. Az ütközés problémájával kapcsolatban megemlíthető még, hogy az elmozduló tengely útrövidítésével nem lehet csökkenteni az ütközési energiát, ugyanis ez esetben több tárcsára lenne szükség azonos kapacitás eléréséhez, ami viszont a huzalágak számának növekedése miatt, nagyobb terhelőerőt jelentene és ekkor ugyan rövidebb lenne az ütközésig megtett út, de nagyobb lenne az ütköző tömeg. összefoglalva olyan nagy kapacitású huzalakkumulátorra lenne szükség, mely: 1. Normális (nem csévedob váltás alkalmával) üzemben a hagyományos akkumulátorok három feladatát a minimális, akkumulátorban tárolt huzalmennyiséggel ki tudja elégíteni, úgy, hogy huzalfolytonossági hiány (szálszakadás) esetén ne legyen nagy a huzalhulladék és az elmozduló tengely ütközési energiája, 2. csévedob váltás alkalmával maximális kapacitásra (a normális üzem többszörösére) legyen feltölthető amellett, hogy olyan legegyszerűbb forgódobos leadó berendezéshez is alkalmazható legyen, mely egyébként a normális üzemre megfelel, 3. akár normális, akár kapacitás növelő, akár, amikor csévedob váltás közben a huzalleadás tulajdonképpen a huzalakkumulátorból történik, a beállított huzalfeszességet a normális üzemi határokon belül tartsa, 4. olyan módon biztosítsa a nagy kapacitás elérését, hogy annak a normális üzem jellegétől eltérő ütközési, illetve huzalhulladék növelő hatása ne legyen, 5. a speciális követelmények mellett ne rendelkezzék a hagyományos huzalakkumulátoroknál nehezebb kezelési, huzalbefűzési követelményekkel. Célunk a fent említett követelmények kielégítése. Az általunk javasolt megoldás lényege: az akkumulátor hagyományos három feladatát végző rész és a negyedik feladatnak tekinthető, nagy kapacitást létrehozó feladatot teljesítő rész különválasztása. E különválasztás azt jelenti, hogy a hagyományos feladatok ellátása rögzített és elmozduló tengelyekre szerelt tárcsák révén történik, míg a nagy kapacitást a rögzített tengely elmozdításával hozzuk létre, mimellett e rögzített tengely - kapacitást növelő elmozdulása mellett - a hagyományos elmozduló tengely számára továbbra is „rögzített tengely” marad. A találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük részletesebben vázlatosan. A forgó csévedobos leadóról a huzalt 1 irányból a rögzített helyzetű 3 tengelyre szerelt, 2 állványhoz legközelebb eső huzalvezető 4 tárcsára vezetjük és a hagyományos huzalakkumulátorok befűzési sémája szerint onnan az elmozduló 5 tengelyre szerelt, 2 állványhoz legközelebb eső 6 tárcsára, majd vissza a következő 4 tárcsára, stb., míg a huzal a berendezést a legkülső 4 tárcsáról 39 irányban hagyja el. Az elmozduló 5 tengely 7 kocsira szerelve, a hagyományos huzalakkumulátorok három feladatát ellátva, a 2 állványon fel, vagy le mozdulhat el. A mozgás határait a 7 kocsira szerelt felső- és alsó 9 és 12 ütközők, valamint a 2 állványra szerelt alsó és felső 10 és 13 véghelyzetütközők biztosítják. A 13 véghelyzetütköző szálszakadás esetére (amikor a 7 kocsi lelazulhat) 14 rugóval is ellátott, mely az ütközési energiát hivatott felemészteni. A megfelelő huzalfeszességet részben a 7 kocsira szerelhető Oi előfeszítést létrehozó 26 súlyok, vagy ha szükséges a végtelenített 22 láncra szerelhető 27 ellensúlyok felszerelésével lehet beállítani, mely utóbbiak a 28 vezetősínnel megvezetettek. A 22 lánc a 23 felső lánckerekén és 24 alsó lánckerekeken gördül és a 24 alsó lánckerék tengelye összekötött egy többmenetű 25 potenciométerrel. Ily módon a 7 kocsi mozgását követi a 25 potenciométer elállítódása, mely a leadó csévedob fordulatszáma (hajtás, fékezés) tekintetében a szükséges hibajelet szolgáltatja. A teljesség kedvéért az ábra feltünteti a 7 kocsi felső és alsó helyzeteit reprezentáló 11 illetve 15 helyzetkapcsolókat is. Az eddig elmondottakban, melyet a javaslat tárgyán belül az „alsó rész” ismertetésének is tekinthetnénk, semmi új nincs, az megfelel egy hagyományos huzalakkumulátor egyik lehetséges felépítési vázlatának. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
