178997. lajstromszámú szabadalom • Nagykapacítású huzalkummulátor
3 178997 4 huzalleadás tulajdonképpen elmarad. Megegyezhetjük, hogy a huzalgyártó berendezésbe valahonnan le-, vag^f be kell adni az előgyártmányt (pl. a durvahuzalt). Az állódobos huzalleadó berendezéseket, az említett hátrányok miatt sok esetben forgódobos leadó berendezésekkel helyettesítik, minek következtében lemondanak a folyamatosságról, de elkerülik a huzal torziót és így huzalsodratokat is megfelelően le tudnak adni. A forgódobos leadó berendezésekkel csak egy módon lehet folyamatos huzalleadást biztosítani, nevezetesen: ha amíg a lefogyott csévedob huzalvégét egy új, tele csévedob huzalkezdetével összehegesztik, valamilyen, előre feltöltött, nagy kapacitású huzalakkumulátor biztosítja a folyamatos üzemhez szükséges huzalmennyiséget. Ennek biztosítása azonban több problémát vet fel, melynek ismertetése előtt célszerű a hagyományos huzalakkumulátorok működési elvét áttekinteni. A hagyományos huzalakkumulátorok közismert működési elve az alábbi: Egy rögzített helyzetű és egy egyenes, vagy köríven elmozduló tengelyre, szabadon futással, egymástól függetlenül csapágyazott tárcsák sorozatán keresztül vezetik a huzalt úgy, hogy a huzal útja a rögzített tengely első tárcsájáról az elmozduló tengely első tárcsájára, onnan vissza a rögzített tengely második tárcsájára, majd megint az elmozduló tengely második tárcsájára, stb. vezet, míg a rögzített tengely utolsó tárcsájáról hagyja el a huzal a berendezést. Az elmozduló tengely valamilyen beállítható erővel, - mely lehet súly, pneumatikus henger által biztosított, vagy valamilyen nyomaték közlő szerkezetből leszármaztatott erő - állandóan olyan irányú mozgásra készteti a szerkezetet, hogy az a rögzített tengelytől távolodni kényszerüljön. Amennyiben az akkumulátorba „befűzött” huzalágakban az elmozduló tengely mozgását kényszerítő erővel megegyező, de ellenkező irányú erő ébred, az elmozduló tengely nyugalomba kerül, illetve marad. A huzalakkumulátort a csévedob forgató, vagy futtató, és a huzal sebességét, húzását biztosító szerkezet közé telepítve, a működési mechanizmus a következő lesz: A kihúzást biztosító szerkezet a huzalt állandó sebességgel húzza le a leadó csévedobról, melyet egyszerűbb esetet tekintve valamilyen szerkezettel fékeznek. A leadás közben, amennyiben a csévedob fordulatszáma több huzal leadását biztosítja, mint amennyit a kihúzőmű lehúz, (a csévedob megszalad) akkor a két berendezés közé telepített huzalakkumulátornak feladata a huzalfelesleget felvennie, helyesebben ilyenkor az elmozduló tengely távolabb kerül a rögzített helyzetű tengelytől és ezen helyzetváltoztatás felhasználható hibajel képzésére a csévedob fordulatszámának megváltoztatására, jelen esetben: csökkentésére (pl. fékerő növelésére). Ha a csévedob fordulat kevesebb huzal leadását biztosítja a lehúzandó mennyiségnél, a fent leírt folyamat ellenkező előjellel játszódik le (pL fékerő csökkentéssel). A hagyományos huzalakkumulátorok a fentiek szerint tehát hármas feladatot látnak el: 1. Az állandó huzalsebességhez biztosítják a csévedob fordulatszámok pillanatnyi értékéhez szükséges vezérlő, helyesebben szabályzási hibajelet. 2. A szabályzási időállandó miatti, pillanatnyi huzalfelesleget, vagy huzaltartalékot biztosítják. 3. Az akkumulátor elv érvényesítése közben gondoskodnak a huzalfeszesség közel állandó értéken tartásáról. Az elmondottakból az tűnik ki, hogy egyszerű feladat egy nagy kapacitású huzalakkumulátort úgy elkészíteni, hogy az elmozduló tengelynek nagy utat biztosítsunk és emellett a tárcsák sorozatát is kellőképpen megemeljük. így az akkumulátor egy negyedik feladatát is elláthatja, nevezetesen: szükség esetén nagy kapacitással rendelkezvén, folyamatos, forgódobos leadást is biztosíthat. Az első probléma a „szükség esetén” kitételből adódik. Tételezzünk fel egy nagy kapacitású akkumulátort, melyet a már ismertetett első három feladatának ellátása közben valamilyen vezérlőjel hatására, szinte maximálisan fel kell tölteni, hogy . amikor a huzalvégek összeerősítése történik és a leadás szünetel, a huzalleadás az akkumulátorból mehessen végbe. A mai korszerű huzalakkumulátorok — melyek csak az első három feladat ellátásra készültek - általában 3—6 méter maximális huzalkapacitással épültek és ez elegendő a három feladat ellátására. A nagy kapacitás viszont ezen értékhatároknak legalább a tízszeresét jelenti, pl. 30—60 métert. Tehát, ha az akkumulátor helyesen végzi feladatát, kb. 1,5—3 méter kapacitású állapotban dolgozik, de valamilyen módon kapacitását adott pillanatban pl. 30-60 méterre is fel lehet tölteni. Ez a jelenleg ismert huzalakkumulátor kinematikák révén csak úgy lenne lehetséges, hogy a csévedobot ilyenkor valamilyen módon, függetlenül a kihúzási sebességtől, fel lehetne gyorsítani, hogy az feltöltse az akkumulátort. A nehézség abban van, hogy ami a csévedobot felgyorsítaná, annak sebességét éppen a huzalakkumulátor állítja be. A megoldás lehetne az is, hogy az akkumulátor szinte maximális kapacitással dolgozzon, akkor nincs szükség erre a feltöltésre. Sajnos ez a megoldás sem vezet eredményre, mert amikor első alkalommal a leadás a huzalvégek összeerősítése miatt leáll, az akkumulátor szinte teljesen ki fog „ürülni” és a következő ilyen alkalomhoz megint csak fel kell tölteni. Természetesen a feltöltést elő lehet idézni valamilyen segédvezérlő berendezéssel is, mely az akkumulátor leadó csévedob fordulatszámát illető vezérlőjelétől függetlenül beavatkozik a leadási sebesség irányításába és ezzel biztosítja a nagyobb sebességű leadás feltöltő hatását. Ez azonban azon túlmenően, hogy pl. egy egyszerű szalagfékes leadó berendezést egyszeriben bonyolulttá tesz, azt a kockázatot is előidézi, hogy e beavatkozás közben az akkumulátor a hagyományos három feladatát nem tudja kellőképpen ellátni. További problémát okozhat - feltételezve, hogy az előbbi problémát valamilyen úton mégis megoldották - az esetleges huzalszakadáskor fellépő ve5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
