178863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás borok fémstabilizálására
5 178863 6 A vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy a felső és az alsó minta vastartalom szempontjából lényegében azonos összetételű, tehát a kezelendő bortétel homogénnek tekinthető. Az eredményekből az is látható, hogy a bor vastartalma akkor csökken 10 mg/liter alá, ha a 4. derítési variáció szerint kezeljük. Az üzemi bortételt tehát hektoliterenként 9 g kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel és 60 g bentonit szuszpenzióval derítjük. A derített bort alaposan összekeverjük, majd 16 órán át pihentetjük. Ezután megállapítjuk a fölöslegben maradt kálium-[hexacianoferrát(II)] kicsapásához szükséges cinkszulfát mennyiségét. Erre a célra 10—10 cm2 3 térfogatú bormintákhoz növekvő mennyiségű (0,2, 0,4, 0,6, 0,8, l,0cm3stb.) 0,1%-os vizes cinkszulfát-oldatot adunk, majd összerázás után a mintákat fél órán át állni hagyjuk. Ezután a mintákat leszűrjük és két részre osztjuk. Az így kapott két mintasorozat egyikének minden tagjához 1 — 1 cm3 sósavas vas(IIl)klorid-oldatot (amelyet úgy készítünk, hogy 220 ml tömény sósavat és 5 g vas(IH)kloridot desztillált vízzel 1 literre feltöltünk), a másik mintasorozat tagjaihoz pedig 1—1 cm3 1%-os vizes kálium-[hexacianoferrát(II)]-oldatot adunk. Összerázás után a mintákat fél órán át újra állni hagyjuk. Az első sorozatban a sósavas vas(III)klorid-oldat hatására kékszínű csapadék keletkezik abban a kémcsőben, amelyben még fölöslegben maradt a kálium-[hexacianoferrát(II)]. A második sorozatban a kálium-[hexacianoferrát(II)] hatására fehér- vagy kékesfehérszínű csapadék keletkezik abban a kémcsőben, amelyben már cink volt fölöslegben. Az' üzemi bortétel kezeléséhez szükséges cinkszulfát mennyiségét az 1. sorozatnak az az utolsó tagja mutatja, amelyben már nincs kálium-[hexacianoferrát(II)], illetve a 2. sorozatnak az az első tagja, amelyben cinkfölösleg van, azaz az 1. sorozatnak az az utolsó tagja, amelyik a legcsekélyebb kék színeződést sem mutatja. Példánkban mind az alsó, mind a felső minta esetében azt találtuk, hogy a kálium-[hexacianoferrát(II)] maradékának kicsapásához hektoliterenként 3 g cinkszulfát szükséges. Ezt a mennyiséget körülbelül ötszörös mennyiségű vízben feloldjuk és a borhoz keverjük. Egy-két órán át tartó várakozás után alsó és felső minták minőségi vizsgálatával ellenőrizzük a bor kálium-[hexacianoferrát(II)]-tartalmát. Amennyiben a bor kálium-[hexacianoferrát(II)]-ot nem tartalmaz, a vastalanítás és ezáltal a stabilizálás befejeződött. A fölöslegben maradt kis mennyiségű cinket szabályos kékderítéssel távolítjuk el. Ha az ellenőrző vizsgálat során a borban még kálium-[hexacianoferrát(II)]-t találunk, meg kell ismételni a cinkszulfát szükséges mennyiségének megállapítását és a cinkszulfátos kezelést. 2. példa Kálium-[hexacianoferrát(II)]-vel szabályosan stabilizált (kékderített) bor vastartalma 18 mg/liter, ezt kívánjuk 2mg(literre csökkenteni. A bortétel alsó és felső rétegéből mintát veszünk és ezekkel lépcsőzetes próbaderítést végzünk az 1. példában leírt módon. Az egyes derítési variációkat az alábbi táblázatban adjuk meg. Derítési variáció Bor cm3 Kálium-[hexacianoferrát(ll)] (g/hl) Derítőn szuszpenzió (g/hl) 1. 100 0 60 2. 100 4 60 3. 100 8 60 4. 100 12 60 5. 100 16 60 6. 100 20 60 7. 100 24 60 8. 100 28 60 9. 100 32 60 10. 100 36 60 Egy órás pihentetés után a mintákat megszűrjük, majd Capt-féle módszerrel meghatározzuk a minták vastartalmát. A következő vizsgálati eredményeket kapjuk. Alsó minta Felső minta vastartalma vastartalma (mg/liter) (mg/liter) 1. Derítési variáció 18 18 2. Derítési variáció 16 17 3. Derítési variáció 13 13 4. Derítési variáció 10 11 5. Derítési variáció 8 8 6. Derítési variáció 5 6 7. Derítési variáció 4 4 8. Derítési variáció 2 3 9. Derítési variáció 1 1 10. Derítési variáció 0 1 A vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy a bortétel homogén, és vastalanításához - a 9. derítési variáció szerint - 32 g/hl kálium-[hexacianoferrát(II)] szükséges. A bortételt tehát hektoliterenként 32 g kálium-[hexacianoferrát(Il)]-vel és 60 g/hl Deriton-szuszpenzióval kezeljük, majd alapos keverés után körülbelül 16 órán át pihentetjük. A borban levő kálium-[hexacianoferrát(II)] fölösleget ezután az 1. példában leírt módon eljárva távolítjuk el. 3. példa A vastalanításra kijelölt bortétel szabad kénessavtartalma 22 mg/liter, összes kénessavtartalma pedig 85 mg/liter. A bor szabad kénessavtartalmát 40mg/literre kívánjuk felemelni. A szükséges káliumpiroszulfit mennyiségét próbakezeléssel állapítjuk meg. A próbakezelés során a hiányzó szabad kénes-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
