178839. lajstromszámú szabadalom • Váltóberendezés gázhálózatok gázközpontjaihoz
178839 4 4. ábra a villamos jelzőellenőrző rendszer blokksémája. Rajzunkon néhány a találmány szempontjából vagy műszakilag alárendelt jelentőségű alkatrészt a jobb áttekintés érdekében fel sem tüntettünk illetve ha szerepelnek is, tételszámmal nem jeleztük és részletes leírásunkban sem említjük ezeket. A találmányunk szerinti megoldás oltalmi körünkön belül más változatokban is megvalósítható, e lehetőségekre azonban csak néhány helyen hivatkozunk. Az 1. ábrán a találmány szerinti váltóberendezés kapcsolási vázlatát tüntettük fel. A váltóberendezés egyrészt 1 csonkjaival a gázközpontban elhelyezett, a rajzon nem szereplő A illetve B palack(sor)hoz, másrészt 2 csonkjával a rajzon szintén nem látható gázhálózathoz van csatlakoztatva. Itt jegyezzük meg, hogy a váltóberendezés néhány azonos, de működése szempontjából a palack(sor)ok valamelyikéhez rendelt alkatrészét a hivatkozási szám mellett szereplő betűvel is megkülönböztetjük, ott ahol ezt a jobb érthetőség megkívánja. A váltóberendezés lényegében két, az 1 csonkok, tehát az A és B palack( sor), valamint a célszerűen membránszelepként kiképzett 3 váltószelep közötti, azonos felépítésű primér körből, továbbá egy a 3 váltószelep, valamint a 2 csonk, tehát a gázhálózat közötti szekunder körből van összeállítva. A primér körbe a gáz áramlási iránya értelmében egymás mögé egy az A illetve B palack(sor) mindenkori nyomását jelző, 4 villamos csatlakozó elemmel felszerelt 5 nyomásmérő, egy 6 fojtószelep és egy 7 zárószelep van beépítve. A 6 fojtószelep konkrét kivitelét az adott gázhálózat üzemi paraméterei - nyomása és fogyasztása - ismeretében kell megválasztani. A szekunder körbe a gáz áramlási iránya értelmében egymás mögé két, egymással párhuzamosan a 3 váltószelepre kapcsolt 8 visszacsapószelep, egy 9 zárószelep, egy a gázhálózat mindenkori nyomását jelző, 10 villamos csatlakozóelemmel felszerelt 11 nyomásmérő, végül egy 12 biztonsági szelep van beépítve. A találmány szerinti váltóberendezés bemutatott kiviteli változatánál a primér köröknek a 6 fojtószelep és a 7 zárószelep közötti szakasza egy-egy 13 zárószeleppel ellátott 14 vezetékkel van a szekunder kör 9 zárószelepe mögé bekötve. E változat előnye abban van, hogy a 3 váltószelep és a 8 visszacsapószelepek karbantartását vagy cseréjét a gázszolgáltatás megszakítása nélkül lehet elvégezni. Megjegyezzük, hogy az 5 és 11 nyomásmérők, valamint a 12 biztonsági szelep oltalmi igényünkben szükséges és elengedhetetlen intézkedésként szerepel, ezt azonban a szokásostól eltérően értelmezzük: a fenti alkatrészek biztonságtechnikai szempontból elengedhetetlenek, valahol feltétlenül be vannak építve a teljes gázellátó rendszerbe akkor is, ha a találmány szerint megvalósított váltóberendezést megtestesítő kapcsolószekrényből esetleg hiányoznának is. A 2. és 3. ábrán a váltóberendezés 3 váltószelepének két különböző síkban vett hosszmetszetét tüntettük fel. A 3 váltószelep két, célszerűen ka.1 rimás kötéssel egyesített, lényegében azonos felépítésű 15 és 16 házból van összeállítva, ahol a karimás kötésbe van a 3 váltószelep 17 membránja befogva. A 3 váltószelep belső tere a 17 membránnal két, egymástól gáztömören elválasztott 18 és 19 kamrára van felosztva, melyek 20 és 21 csonkjaikkal a váltóberendezés primér köreibe, 22 és 23 csonkjaikkal pedig a szekunder körnek a 8 visszacsapószelepeihez tartozó ágaiba vannak bekötve. A 3 váltószelep hossztengelyében egy szimmetrikus felépítésű 24 szeleptest van tengelyirányban eltolhatóan elrendezve, melynek két végén egy-egy 25 és 26 szeleptányér van kiképezve a 3 váltószelep homloklapjain elrendezett 22 és 23 csonkok csatlakozó furatának nyitására illetve zárására. A 20 és 21 csonkok célszerűen a 4 váltószelep palástján vannak elhelyezve. A 3 váltószelep, azaz a 15 és 16 ház homloklapjainak belső oldalában, a 22 és 23 csonkokkal koncentrikusan egy-egy 27 tömítőgyűrű van rögzítve. A 27 tömítőgyűrűknek illetve a 15 és 16 házak homloklapjainak belső síkjaival van a 24 szeleptest axiális elmozdulásának két szélső helyzete meghatározva. A 24 szeleptest a hossztengelyére merőleges szímmetriasíkjában van a 17 membránnal gáztömören egyesítve. A 24 szeleptest a bemutatott célszerű példakénti kiviteli alaknál oldalanként egy-egy 28 és 29 befogó testből, valamint egy-egy 30 hüvelyből van összeállítva, A 17 membrán a 28 és 29 befogótestek tárcsái közé van befogva. Esetünkben a 28 és 29 befogótestek, ezzel egyben a 24 szeleptest két oldala a 17 membrán közepében kiképzett furaton keresztül oldható, célszerűen menetes kötéssel van egyesítve. A 24 szeleptest axiális irányban két, célszerűen a 22 és 23 csonkok csatlakozó furatainak közelében rögzített 31 tárcsa koaxiális átmenő furatában van megvezetve. A 31 tárcsában - a 2. ábrának megfelelően - radiális irányban legalább egy, célszerűen egymástól adott középponti szögekkel elforgatott helyzetben öt-kilenc darab 32 fészek van kiképezve. A 32 fészkekben rugalmas reteszelőszerkezetekként egy-egy eltolható 33 golyó és rögzített 34 menetes dugó közé 35 nyomórugók vannak befeszítve. Ha a 24 szeleptestet eltávolítjuk a 31 tárcsából, akkor a 33 golyók egy gömbsüveg alakú része benyúlik a 31 tárcsa axiális átmenőfuratába. A 24 szeleptestnek a 31 tárcsákban megvezetett részein, esetünkben a 30 hüvelyek palástján a 17 membrántól a 25 illetve 26 szeleptányér felé haladva egy célszerűen egyenlőszárú trapéz keresztmetszetű 36 horony, egy hengeres 37 öv és végül egy kúpos 38 letörés van kiképezve. Zárt - esetünkben a 2. és 3. ábra jobb oldalán feltüntetett - állásban a 33 golyók a 36 horonyba vannak be pattintva, míg nyitott - a bal oldalon bemutatott - állásban a 33 golyók a 37 övre vannak támasztva. A 38 letörés a 24 szeleptest és a 31 tárcsák összeállításának megkönnyítésére van kiképezve. A bemutatott célszerű példakénti kiviteli alaknál - a záráskor ébredő dinamikus igénybevételek csökkentésére a 25 és 26 szeleptányérok egy-egy hengeres 39 csapon vannak kiképezve, mely a 30 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
