178776. lajstromszámú szabadalom • Eljárás meglevő vonókábeles ívhidak teherbíróképességének utófeszítéssel történő biztosítására
MAGYAR NÉPKÖZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 17877Í Bejelentés napja: 1975. LX. 26. (UA-208) Nemzetközi osztályozás: E 01 D 21/00 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. VII. 30. HIVATAL Feltalálók: Szabadalmas: Huszár Gyula okleveles mérnök, okleveles építészmérnök, Dr. Träger Herbert Út- Vasúttervező Vállalat, okleveles mérnök, Budapest Budapest Eljárás meglevő vonókábeles ívhidak teherbíró képességének utófeszítéssel történő biztosítására 1 A találmány korrodált és ezáltal bizonytalan teherbírásúvá vált vonókábeles vasbeton ívhidak teherbíró képességének növelését forgalom fenntartása mellett biztosítja • anélkül, hogy szükség lenne teljes beállványozás mellett a vonókábelek cseréjére. 5 Ismeretes, hogy évtizedekkel előbb több olyan vonókábeles í híd épült, amelyeknél a vonókábelt kisátmérőjű elemi szálakból pászmává, majd kötéllé sodort szerkezet képezi. Ismeretes továbbá dr. 10 Bölcskei művéből olyan megoldás is, ahol új ívhíd pályalemezének feszítését keresztirányú feszítőelemekkel végzik. A kisátmérőjű elemi szálak korrózióra erősen érzékenyek és bár a szabadon vezetett kábeleket bitumenes bevonattal védték meg, az acél 15 sodrony kötelek végei ezek ellenére oly mértékben korrodáltak, hogy az ívhidak teherbíróképességének mértéke bizonytalanná vált és ezért sürgős beavatkozást igényel. Az ismert ívhidak monolit vasbeton pályaszerke- 20 zete egy középső és két szélső hossztartóból, kereszttartókból és lemezből áll. Az ugyancsak monolit vasbeton szerkezetű ívek építés alatt háromcsuklós, végállapotban pedig kétcsuidósak. A függesztő oszlopok betonacélból készültek, amelyeket az építés 25 befejezésével bebetonoztak. A vonókábelek, melyek ezen hidak leggyengébb pontjait képezik négy-négy elemi szálakból pászmává, majd ezután acélkötéllé sodort szerkezetek. A vonókábelek ólomkompozícióval kitöltött horgonytömbökben végződnek és 30 szabadon vezetettek, így az időjárás korróziós hatásának nagymértékben ki vannak téve. E hidak építése során először beállványozták, majd megépítették az ívfőtartókat, mégpedig a záradénál csuklós kialakítással. Ezután csődökkel behúztak 4—4 db acélsodronykötelet, majd az ívállványt leeresztették és a pályaszerkezet szintjéig elbontották. Második ütemben készítették el a pályaszerkezet állványzatát, majd megépítették a vasbeton pályaszerkezetet oly képpen, hogy középen csuklót, a két végén pedig betonozási hézagot képeztek ki, a függesztő oszlopok céljára szolgáló négy-négy betonacélt egyidejűleg ugyancsak bebetonozták. Harmadik ütemben leeresztették, majd elbontották a pálya állványát. Az állvány leeresztésekor a vasbeton pályaszerkezet a függesztőrudak végén terhelte a háromcsuklós tartószerkezetet, aminek következtében a vonókábelek megnyúltak. Negyedik ütemben a pályaszerkezetre az esetleges terhelés fél értékének megfelelő előterhelést hordtak fel, aminek hatására a vonókábel még tovább megnyúlt. Ötödik ütemben betonozták az ív záradékában, valamint a pályaszerkezetben levő ideiglenes csuklókat és a függesztőoszlopokat. A beton megszilárdulása után a hídszerkezet kétcsuklóssá vált, az előterhelés lehordása után pedig a pályában kis mértékű nyomás ébredt, ami azonban az idők folyamán az acélkúszás, zsugorodás és lassú alakváltozás 178776
