178651. lajstromszámú szabadalom • Szennyvíztisztító kisberendezés
MAGTAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS szolgalati találmány 178651 Bejelentés napja: 1979. XII. 04. (ME-2322) Nemzetközi osztályozás: C 02 C 1|06 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1981. IX. 28. Megjelent: 1983. V. 31. Feltalálók: Szabadalmas: Vörös Gyula technikus, 50%, Budapest, Hudák Miklós okleveles gépészmérnök MEZÉPSZER Mezőgazdasági Építő 30%, Rákosi Gábor üzemmérnök 20%, Budaörs Szak- és Szerelőipari Szövetkezeti Vállalat, Budaörs Szennyvíztisztító kisberendezés 1 2 A találmány szennyvíztisztító kisberendezés, főleg csatornázatlan területek házi és kommunális szennyvizeinek eleveniszapos technológiával való biológiai tisztítására. A berendezésnek a tisztítandó szennyvizet befogadó kezelő tartálya van. A kezelő tartály a 5 biológiai tisztítást végző eleveniszapot tartalmazó és azt pl. fúvó ventillátorral bejuttatott levegő segítségével élesztő levegőztető térrel, valamint attól elkülönített ülepítő térrel rendelkezik. A szennyvíz a berendezésbe a kezelő tartály levegőztető terébe tor- 10 kolló töltő vezetéken érkezik, míg az ülepítő térhez csatlakozó ürítő vezetéken át távozik belőle. A kezelő tartály fekvő helyzetű körkeresztmetszetű henger, amelynek levegőztető terében a levegőt befúvó levegőztető tagként a kezelő tartály vízszintes felező 15 síkja alatt a henger egyik alkotója mentén hosszirányban elnyújtott idom van elhelyezve. A szennyvíztisztításnak számos módszere ismeretes. Ezek általában a három legfontosabb tisztítási elv egyikébe sorolhatók be, tehát mechanikus, ké- ?o miai vagy biológiai elven működnek. Ez utóbbi egyik legfontosabb és legelterjedtebb módja az ún. eleveniszapos tisztítás, amelynek lényege, hogy a szennyvízbe olyan mikroorganizmusokat juttatnak, emelyek „megeszik” a szerves szennyeződést. 25 Az eleveniszapos biológiai tisztításnak az idők folyamán számos válfaja alakult ki, amelyek az eljáráshoz fűződő különböző berendezés kifejlesztésével függtek össze. Az eleveniszapos szennyvíztisztító berendezések egyik elterjedt családját alkotják az ún. 30 medencés vagy nyitott tisztító berendezések. Ilyenek ismerhetők meg többek között a 167 529, a 169 945, a 171 712 és a 172 975 lajstromszámú magyar, valamint a 2 524 678 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásokból. Jellegzetességük, hogy a nyitott tartályban valamilyen forgó szerkezet van, amely a levegő bevitelén kívül az iszap mozgatására és esetleg aprítására is szolgál. Más esetben a mozgó részekkel örvényt hoznak létre, amely a felszíni vízréteget lefelé szívja, egy harmadik megoldásnál pedig a szennyvízbe különböző idomok pl. tárcsát merülnek bele. A mozgó részek általában arra valók, hogy kellő menynyiségű oxigén jusson be a tisztítandó szennyvízbe. Az oxigén ugyanis „regenerálja” a mikroorganizmusokat, és így azok ismételten alkalmassá válnak a nem kívánt szennyeződések elpusztítására. A nyitott tisztító berendezések hátránya elsősorban nyitott voltukból adódik. így pl. rovarok lephetik el őket, amelyek közvetlenül vagy petéik útján károsítják a hasznos mikroorganizmusokat. Kedvezőtlen az is, hogy a forgó szerkezeti részek a berendezést egyrészt bonyolulttá teszik, másrészt nagy mértékben megnövelik a meghibásodás lehetőségét. Az eleveniszapos tisztításnak egy sajátságos „átmeneti” forrnia az, amelynél a biológiai tisztítást kémiai beavatkozással együttesen alkamazzák. Ilyen módszert ír le a 165 314 és a 165 485 lajstromszámú magyar, valamint a 2 218 1801ajstromszámú NSZK szabadalmi leírás. A kémiai beavat-178651
