178648. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-imidazolil- éterek előállítására

5 178648 6 az előnyösen alkil- vagy aril-szulfoniloxi-csoport, amely legfeljebb 10 szénatomos. Kívánt esetben egy kapott R-CHOH-CHR3-CH2-Z általános képletű hidr­­oxi-vegyületet dehidratálással a megfelelő, 5 r_CH=CR3-CH2-Z általános képletü telítetlen ve­­gyületté alakíthatunk. A vízelvonást célszerűen savas katalizátor, például sósav, kénsv vagy valamely szul­­fonsav, így p-tcáuol-szulfonsav alkalmazásával végez­zük, közömbös oldószer, például szénhidrogén, mint 10 benzol vagy toluol jelenlétében, 0 és 150°C, elő­nyösen 80 és 110°C közötti hőmérsékleten. A szekunder alkoholok dehidratálásához előnyösen híg vizes-etanolos sósav-oldatot használunk, 70-80 °C körüli hőmérsékleten. A tercier alkoholok 15 dehidiatálását viszont célszerűen 20%-os vizes sósav­­-oldattal végezzük, kívánt esetben dioxán hozzáadása mellett, 90-100 °C-on. A dehidratálásnál rendsze­rint az A helyén -CH=CR3- csoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek stabilabb transz-izo- 20 merjei (vagy E-izomeijei) képződnek. A kapott R-CO-CHR3-CH2-Z általános kép­letű keto-vegyületeket kívánt esetben a megfelelő, R-CHOH—CHR3—CH2—Z általános képletű hidr­­oxi-vegyületekké redukáljuk, előnyösen nátrium- 25 -bór-hidriddel, a fentebb ismertetett körülmények között. Továbbá, kívánt esetben a kapott R-CH=CR3- -CH2— Z általános képletű telítetlen vegyületeket, az R-CO-CHR3-CH2-Z általános képletü keto- 30 -vegyületeket vagy az R-CHOH-CHR3-CH2-Z általános képletű hidr­­oxi-vegyületeket, ahol minden esetben R3=R4, az R-CH2-CHR4-CH2—Z általános képletű telített vegyületekké redukáljuk. A hidroxi-vegyületek re- 35 dukcióját például hidrogénjodiddal végezzük, elő­nyösen ecetsav jelenlétében, 20 °C és - előnyö­sen - forráspont közötti hőmérsékleten. A keto­­-vegyületek és a telítetlen vegyületek előnyösen ka­talitikus hidrogénezéssel redukálhatok, a fentebb is- 40 mertetett körülmények között, például nemesfém katalizátor, így palládium/szén katalizátor jelenlé­tében, szobahőmérsékleten és atmoszféra nyomáson. Egy kapott (I) általános képletű bázist savval önmagában ismert módon savaddídós sóvá alakítha- 45 tunk. A sóképzéshez olyan savakat használunk, ame­lyek gyógy ás zatilag elfogadható sókat szolgáltatnak, így alkalmazhatunk szervetlen savakat, például kensavat, hidrogénhalogenidet, mint sósavat vagy hidrogénbromidot, foszforsavakat, mint ortofoszfor- 50 savat, salétromsavat, szulfaminsavat, továbbá szerves savakat. Ez utóbbiak például a következők lehetnek: alifás, aliciklusos, aralifás, aromás vagy heterocik­lusos, egy- vagy többértékű karbonsavak, szulfon­­savak vagy kénsavak, mint hangyasav, ecetsav, pro- 55 pionsav, pivalinsav, dietil-ecetsav malonsav, boros­tyánkősav, jnmelinsav, fumársav, maleinsav, tejsav, borkősav, almasav, benzoesav, szalicilsav, 2- vagy 3-fenil-propionsav, citromsav, gjukonsav, aszkorbin­­**v» nikotinsav, izonikotinsav, metánszulfonsav, etán- 60 szulfonsav, etándiszulfonsav, 2-hidroxi-etánszul­­fonsav, benzobzulfonsav, p-tolud-szulfonsav, nafta­­lin-mono- és -diszulfonsav, lauril-kénsav. Kívánt esetben az (I) általános képletű szabad bázisokat savaddídós sóikból erős bázisokkal, 65 például nátrium- vagy káliumhidroxiddal felszaba­díthatjuk. Az (I) általános képletű bázikus éterek egy vagy több aszimmetriacentrumot tartalmazhatnak. Ebben az esetben rendszerint racém alakban képződnek. A kapott racemátokat önmagában is­mert módon, fizikai vagy kémiai rezolválással az optikai antipódokra választhatjuk szét. Előnyösen úgy járunk el, hogy a racém keveréket valamely optikailag aktív rezolválószerrel diasztereomerekké alakítjuk. Rezolválószerként például optikailag aktív savakat alkalmazhatunk, így D- vagy L-boikősavat, -diacetil-borkŐsavat, -dibenzoil-borkősavat, -mandula­savat, -almasavat, -tejsavat vagy különféle optikailag aktív kámfor-szulfonsavakat, például beta-kámfor­­-szulfonsavat. Természetesen optikailag aktív (I) általános kép­letű vegyületeket a fentebb ismertetett módszerek­kel is előállíthatunk olyan kiindulási vegyületekből, amelyek már optikailag aktívak. A találmány szerint az (I) általános képletű bázi­kus étereket és gyógyászatilag alkalmas savaddíciós sóikat gyógyszerkészítményekké alakíthatjuk oly módon, hogy legalább egy szilárd, folyékony és/vagy félig fdyékony vivőanyaggal vagy segédanyaggal ke­verjük össze, és adott esetben egy vagy több további hatóanyaggal is kombináljuk. A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket a humán gyógyászatban vagy az állatgyógyászatban al­kalmazhatjuk. A vivőanyagok szerves vagy szervetlen anyagok lehetnek, amelyek az új vegyületekkel nem lépnek reakdóba, és megfelelnek mind enterális (pél­dául orális), mind parenterális alkalmazáshoz. Ilyen például a víz, a növényi olajok, szénhidrogének, így alkílezett naftalinok, halogénezett szénhidrogének, 'mint a diklór-difluor-metán. (például aeroszolokhoz), benzilalkohol, polietilénglikolok, glicerin-acetát, zse­latin, szénhidrátok, például laktóz vagy keményítő, magnéziumsztearát, talkum, vazelin. Orális beadáshoz elsősorban a taoletták, drazsék, kapszulák, szirupok vagy cseppek jönnek szóba, rek­­tális beadáshoz kúpok, parenterális alkalmazáshoz oldatok, előnyösen olajos vagy vizes oldatok, to­­váboá szuszpenziók vagy emulziók. A helyi kezelés­hez oldatokat, emulziókat, aeroszolokat, balzsa­mokat, kenőcsöket, krémeket vagy hintőporokat használhatunk. ügy is eljárhatunk, hogy az (I) általános képletű vegyületeket liofilizáljuk, és a kapott liofilizátumból injekciós készítményeket állítunk elő. A gyógyszerkészítményeket sterilizálhatjuk. A készítmények különféle segédanyagokat is tartal­mazhatnak, így tartósító szereket, stabilizáló szere­ket, nedvesítő szereket, emulgeátorokat, az ozmózis­nyomást befolyásoló sókat, puffer anyagokat, szí­nező anyagokat, ízesítő anyagokat és/vagy aroma anyagokat. Kívánt esetben a találmány szerinti gyógyszerkészítmények egy vagy több további ható­anyagot is tartalmazhatnak, például egy vagy több antibiotikumot, vitamint és/vagy más antimikotiku­m°t­­, ,, . Az új (I) általános képletű vegyületekkel a gyógyászati kezelés rendszerint hasonló módon történik, mint a szokásosan alkalmazott ismert anti­­mikotikumokkal (például a clotrimazoüal vagy a 3

Next

/
Thumbnails
Contents