178629. lajstromszámú szabadalom • Kötés hengeres üvegcsövek végeinek tömített csatlakoztatására, valamint eljárás üvegcső végrészének pontos megmunkálására
5 178629 6 zetésének megkönnyítésére az 1 üvegcső 5 kibővített »7a ira szénák végén 8 kúpos rész van kialakítva, amely az 1 üvegcső vége felé bővül. A 4 tartógyűrű anyagának szintén vegyi anyagoknak ellenállónak és rugalmasnak kell lennie, ezért célszerű, ha szilikon- 5 gumiból vagy halogén-butil-kaucsukból készítjük. A 4 tartógyűrű alakja lehet egyszerű hengergyűrű, célszerűbb azonban az 1. ábrán látható módon 10 vállal ellátni, amely az 1 üvegcső végénél a 7 peremre fekszik fel. 10 Az 1. ábrán vázolt kötés például az alábbi méretekkel valósítható meg. Az 1 üvegcső 5 kibővített szakaszának teljes hossza 18 mm, ebből 6 mm hosszú a 8 kúpos rész, amelynek kúpossága 1 :10 15 arányú, az 5 kibővített szakasz hengeres részének belső átmérője 15 mm, a 8 kúpos rész átmérője az üvegcső végénél tehát 15,6 mm. A 7 perem vastagsága a 8 kúpos rész hosszával azonos, 6 mm. A 2 üvegcső külső átmérője 13 mm, a .végénél kialakított 20 9 fészek mélysége 0,5 mm, szélessége 3 mm. A 4 tartógyűrű teljes hossza 10 mm, ebből 4 mm hosszú a 10 váll, amelynek külső átmérője 20 mm, az 1 üvegcsőbe benyúló 6 mm hosszú rész átmérője pedig kúposán változik 15,1 mm és 15,6 mm között. A 4 25 tartógyűrű furatátmérője 12,3 mm és 12,7 mm között van. A3 tömítőbetét külső átmérője 15,1 mm, belső átmérője 11,9 mm, vastagsága pedig 2,7 mm. A méretekből látható, hogy a 3 tömítőbetét külső palástja és az 1 üvegcső 5 kibővített szaka- 30 szának belső, csiszolatlan felülete, valamint a 3 tömítőbetét belső palástfelülete és a 9* fészek fenékrésze között szoros illesztés van, ami a vákuumtömör illesztés feltételének megfelel. 35 A 2. ábrán a találmány szerinti kötés második kiviteli példája látható. Ez a kötés az 1. ábrán látható kötéstől csak néhány tekintetben tér el, lényegében azonban azzal megegyező részekből, azonos módon van kialakítva. Az 1 üvegcső alakja annyiban 40 különbözik az 1. ábrán látható kiviteli alaktól, hogy az 1 üvegcső lényegben végig azonos átmérőjű hengeres üvegcső, amelyen 13 szűkület van kialakítva. A 13 szűkület és az 1 üvegcső 7 peremmel ellátott vége között 14 befogadó szakasz van, amelynek bel- 45 ső felülete csiszolatlan, nagy pontossággal kialakított hengeres felület. Ebbe a 14 befogadó szakaszba nyúlik bele a 3 tömítőbetéttel ellátott 2 üvegcső vége, és a 3 tömítőbetét ebben az esetben is legfeljebb a 13 szűkületig tolható be. A 2 üvegcső végénél 50 a 3 tömítőbetét befogadására itt is 9 fészek van kialakítva, ez azonban nem a 2 üvegcső falába van bemélyesztve, hanem a 2 üvegcső falán körbefutó két 11 kidudorodás határolja. Ez abból a szempontból előnyösebb a hornyolt fészekkiképzésnél, hogy a 55 2 üvegcső fala nem vékonyodik el ezen a helyen, így törésre is kevésbé hajlamos. A 3 tömítőbetét kialakítása az utolsó eltérés: külső palástján két körbefutő 12 bemélyedés van, amelyek száma azonban ennél kevesebb vagy több is lehet. A 12 bemdyedé- 6o sek célja a 3 tömítőbetét rugalmasságának és így az 1 üvegcsővel való illeszkedés pontosságának növelése és a 3 tömítőbetét bevezetésének megkönnyítése. Az 1 és 2 üvegcsövek központos helyzetét az 1 ábrával megegyező módon 4 tartógyűrű stabilizálja. 65 A továbbiakban a találmány szerinti kötésnél előnyösen alkalmazható, üvegcsövek végrészének pontos megmunkálására vonatkozó találmány szerinti eljárást ismertetjük. A találmány szerinti eljárásban az üveg lágyulási hőmérsékletén szüárd, méretét tartó anyagból készült tüskét alkalmazunk, amely a megmunkálandó üvegcső kívánt belső méretének megfelelően precíziós megmunkálással van kialakítva. Első lépésben a tüskét 300 °C körüli (250-350 UC közötti) hőmérsékletre előmelegítjük, a tüske befoglaló átmérőjénél 1-1,5 mm-rel nagyobb belső átmérőjű hengeres üvegcsövet a tüskére húzzuk, az üvegcső megmunkálandó szakaszát lágyulásig (kb. 700 °C-ra) hevítjük, majd a meglágyult üveget körkörös szorítóerő alkalmazásával a tüskéhez szorítjuk és a hőközlést megszüntetjük, végül a kihűlt, megdermedt üvegcsőét a tüskéről lehúzzuk. A megmunkálandó üvegcső alakjának megfelelően kialakított tüske anyagának az üveg lágyulási hőmérsékletén szilárdnak és mérettartónak kell lennie, és hőtágulási együtthatójának az üvegével közel azonos értékűnek kell lennie: ilyen anyag például a H9-es minőségű acél. A 3. ábrán a találmány szerinti eljárásnak azt a fázisát mutatjuk be, amikor az előmelegített tüskére az üvegcső már fel van húzva, és ez utóbbit körkörös erő alkalmazásával a tüskéhez szorítjuk. A 3. ábrán látható üvegcső megfelel az 1. ábrán bemutatott találmány szerinti kötés 1 üvegcsövének, így a megfelelő hivatkozási számok azonosak. Az 1 üvegcső 15 tüskére van felhúzva. A 15 tüskének befogásra alkalmas 16 nyele van, az 1 üvegcső megmunkálandó 5 kibővített szakaszának megfelelő része pedig hatszög keresztmetszetű (4. ábra). Az 1 üvegcső megmunkálandó részének hevítését az ábrázolt esetben 18 égővel végezzük, amelyet a C nyilak irányában a bejelölt határok között mozgatunk. A szorítóerőt úgy állítjuk elő, hogy az 1 üvegcsőhöz kívülről az üvegcső kívánt külső profiljához illeszkedő 17 szerszámot szorítunk hozzá. A szorítóerő azáltal lesz körkörös, hogy az 1 üvegcsövet az álló 15 tüske körül forgatjuk, így a 18 égő is körkörösen tudja hevíteni az 1 üvegcsövet. Szabályos sokszög — a fenti példában hatszög - keresztmetszetű tüske alkalmazása esetén az üvegcső ráhúzásakor cászerű azt kb. 30 ford/perc sebességgel forgatni, majd a szorítóerő működtetésekor az üvegcső forgási sebességét 4—5-szörösére növelni. Az 5. ábrán a 2. ábrán bemutatott 1 üvegcső végrészének pontos megmunkálását szemléltetjük. Ennél az eljárásnál az 1 üvegcső kívánt alakjának megfelelően kialakított forgástest alakú 19 tüskét alkalmazunk, amely a 2. ábrán látható 1 üvegcső 13 szűkületének megfelelő 22 bemélyedéssel van ellátva. Annak érdek&en, hogy a eljárás végén a 19 tüskét az 1 üvegcsőből el lehessen távolítani, a 19 tüske több részből áll, amelyek a 22 bemélyedés mentén illeszkednek egymáshoz. Ezek a részek a 20 tüske alsórész és a 21 tüske felsőrész. A fentiekben ismertetett eljárással ellentétben a körkörös szorítóerőt nem kívülről az üvegcső oldalához hozzányomott szerszámmal állítjuk elő, hanem úgy, hogy az 1 üvegcső és a 19 tüske között kialakuló henger3
