178624. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás polimerek heterogén fázisú ojtásos kopolimerizálására

3 178624 4 m értéke 3 és 25 közötti egész szám - fázisszelektív inhibitorokként alkalmazhatók. E ve­gyületek alkalmazhatóságának alapját az képezi, hogy oldhatók a heterogén rendszer azon fázisában, ahol a mellékreakciók lezajlanak (tehát a monomert tartal­mazó fázisban), azonban nem oldódnak abban a fázisban (a folyadék által duzzasztott szilárd anyag­ban, illetve a szilárd/folyékony határfelületen), ahol a főfolyamat megy végbe . A fentiek alapján a találmány tárgya eljárás polimerek önmagában ismert módon végzett hetero­gén fázisú ojtásos kopolimerizálására etilénszerűen telítetlen monomerekkel, ahol a monomer poli men­zái ását kémiai vagy fizikai úton létrehozott aktív centrumok segítségéül indítjuk meg. A találmány értelmében az ojtásos kopolimerizádót 100 súlyrész monomerre vonatkoztatva 0,05—0,1 mmól szabad gyökös csoportnak megfelelő mennyiségű (I) általá­nos képletű vegyület vagy 0,1—0,3 mmól szabad gyökös csoportnak megfelelő mennyiségű (II) álta­lános képletű vegyület jelenlétében hajtjuk végre — ahol az általános képletekben R, R1( R2, R3, n és m jelentése a fenti. A találmány szerinti eljárásban tetszés szerinti természetes alapú polimereket (pl. fehérjét, keményí­tőt, cellulózt, cellulóz-származékokat, faárukat stb.) vagy szintetikus polimereket (pl. pdialkiléneket, poliamidokat, polinitrileket, PVC-t, kaucsukot, gumi­árukat stb.) felhasználhatunk. A „polimer” megjelö­lésen a leírásban és az igénypontokban a természetes alapú és szintetikus polimereket egyaránt értjük. Monomerekként etilénszerűen telítetlen monome­reket (pl. vinil- és akril-monomereket, így vinilklori­­dot, akrilsavat, akrilsav-származékokat, szűrőit stb.) használhatunk fel. A heterogén fázisú kopolimerizádót — a fázis­szelektív inhibitorok alkalmazásától eltekintve - önmagában ismert módon, a szokásos reakdókörül­ni ények között hajtjuk végre. (I) általános képletű fázisszelektív inhibitorokként különösen előnyösen alkalmazhatjuk a következő vegyületeket: (i) Olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyek­ben R] és R3 egyaránt hidrogén atomot jelen t,R2 (a) képletű csoportot jelent, n értéke 200, és m értéke 2-3 (a továbbiakban: „A" inhibitor), (ii) olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Rt vagy R3 (a) képletű csoportot jelent, Rj és R3 (vagy Rt ) hidrogénatomot jelent, n értéke 80, és m értéke 5—10 (a továbbiakban: ,3” inhibitor), (iii) olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Rt és R3 nitro-csoportot jelent, R2 (b) képletű csoportot jelent, n értéke 20 és m értéke 20-30 (a továbbiakban: „C” inhibitor), és (iv) olyan (I) általános képletű vegyületek, amelyekben Rj és R3 hidrogénatomot jelent, R2 (c) képletű csoportot jelent, n értéke 25 és m frt&e 20—30 (a továbbiakban: „D” inhibitor). A (II) általános képletű inhibitorok előnyös képviselői a következő vegyületek: (v) olyan (II) általános képletű vegyületek, amelyekből R-CO-NHj csoportot jelent, n értéke 10-20 és m értőre 5-20 (a továbbiakban: ,3” inhibitor), és (vi) olyan (II) általános képletű vegyületek, amelyekben R (d) képletű csoportot jelent, n értéke 10-20 és m értéke 5-20 (a továbbiakban: „F” inhibitor). Miként a fenti meghatározásból megállapítható, az inhibitorok különböző polimerizádófokú anyagok keverékei formájában is felhasználhatók. A találmány szerinti eljárás főbb műszaki előnyeit az alábbiakban foglaljuk össze: a) az eljárás lehetővé teszi a heterogén fázisú polimerizációs folyamatok mellékreakcióinak vissza­szorítását, és ezáltal növeli a folyamat hatékonyságát. b) A melléktermék-képződés kiküszöbölése több technológiai egyszerűsítést eredményez. így többek között megszünteti a reakdóközeg gélesedését, valamint az ezzel járó keverési és keringtetési nehézségeket, és csökkenti a keverés és keringtetés energiaigényét. Egyúttal jelentősen egyszerűsíti a poli menzád ós hő elvezetésének technikáját, aminek eredményeképpen erősen csökkenthető a polimerizá­­dós rendszer túlmelegedése, illetve növelhető a polimerizádó sebessége. c) Egyszerűsíti a végtermék tisztítását. d) A homopdímer-képződés kiküszöbölése folytán egyszerűsíti a reakciórendszer (pl. az ojtófürdő) regenerálását, illetve az el nem reagált monomer, további felhasználását. e) Egységesebb és szabályosabb térbeli szerkezetű, homogénebb molekulasúly-eloszlású termék képző­dését teszi lehetővé. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 1. példa Polipropilén szálból vagy fóliából készült mintát levegő jelenlétben 20 *C-on gamma-sugárzásnak vetünk alá 45 kGy (4,5 Mrad) sugárdózissal. A besugárzott mintához 1 :36 súlyarányú szűrd monomert adunk, amelyben előzőleg 15 g/liter „A” inhibitort (szabad gyökök részaránya: 0,05 mmd/g) oldunk fel. Az ojtási reakdót nitrogén-atmoszférában, zárt edényben, 70°C-on 2 órán át végezzük. Az ojtott mintát kiemeljük a reakdóedényből, kloro­formmal öblítjük, majd szárítjuk. A minta súlynövekedéséből meghatározott ojtási fok 25,7%, a keletkezett homopolisztirol-mellék­­termék mennyisége 0%, az ojtás hatékonysága (az ojtott poliszürol aránya a folyamat során átalakult összes monomerhez viszonyítva) pedig 100%. összehasonlítás cédából megismételjük a fenti reakciót úgy, hogy a reakciódegyhez nem adunk inhibitort. Ekkor az ojtási fok 25,5%, az ojtás hatékonysága pedig mindössze 26,7%, vagyis a folyamat során átalakult sztirdból 26,7% ojtott polimer és 73,3% homopolimer melléktermék telet­­kezik. 2—4. példa Mindenben az 1. példa szerinti módon járunk el, azonban az ojtási hőmérsékletet, az ojtási időt, az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents