178528. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2- aril-1H- perimidin-származékok és azok gyógyásztilag elfogadható sói előállítására
7 t / ÖO .£» 8 7. példa 2,3-dihidro-2-(p-trifluormetoxifenil)-lH-perimidin előállítása 8,0 g (0,0506’ mól) 1,8-diaminonaftalint és 9,62 g (0,0506 mól) p-trifluormetoxibenzaldehidet a 6. példa szerinti eljárást követve reagáltatunk. így 5,76 g cím szerinti terméket kapunk 34,4%-os kitermeléssel, A termék olvadáspontja átkristályosítás után 103-105 °C. Tömegspektrum m/e 300. 8. példa 2,3-dihidro-2-(p-trifluormetiltiofenil)-lH-perimidin előállítása 4,68 g (0,0296 mól) 1,8-diaminonaftalint és 4,98 g (0,0296 mól) p-trifluormetiltiobenzaldehidet a 6. példa szerinti módon reagáltatunk. így 5,45 g cím szerinti terméket kapunk, 53,2%-os kitermeléssel. Op.: 133-134°. Tömegspektrum m/e 346. Analízis C18H13N2SF3 képletre: számított: talált: 9-22. példák C =62,42%, N = 8,08%, C =62,15%, N = 8,06%. H = 3,78%, H =4,01%, Egér-hemagglutinin-próba, orális beadás 10 15 20 25 30 35 Öt darab 20 grammos, válogatás nélkül tenyésztett svájci fajta hím egérből álló csoport mindegyik tagjának juh-vörösvérsejteket adunk be intravénás injekció formájában 5 x 107 mennyiségben. Ezek- 40 hez az injekciókhoz a sejteket bárányvérből vontuk ki (és Alsever-oldatban gyűjtöttük össze), háromszor mostuk 0,85%-os kényhasó-oldattal és újra szuszpendáltuk 0,85%-os konyhasó-oldatban. Mindegyik vizsgálandó vegyületből, amelyeket polietilén- 45 gjikol 400-ban szolubilizáltunk, kilenc napra elegendő adagokat készítettünk és 0,1 ml-es dózisokat adtunk be orálisan kilenc napon át. A beadást három nappal a vörösvérsejtek befecskendezése előtt kezdtük meg. Mindegyik vegyületből 50 különböző dózis-szinteket alkalmaztunk és a mennyiséget kétszeresre növeltük. Egy kontroll egércsoportnak vörösvérsejteket és vivőanyagot adtunk be ugyancsak küenc napon át. Hat nappal az antigén befecskendezése után az egerektől vért 55 vettünk le szívpunkció útján és a csoporthoz tartozó 5 egértől vett szérumot összegyűjtöttük. Teljes inaktiválás után szabványos módszerekkel megvizsgáltuk a hemoglutinin-tartalmat, amelyhez a vizsgálandó szérumok 2-szeres hígítású sóoldat-soro- 60 zatának 0,5 százalékos j uh-vörösvérsejt-szuszpenziójával alkotott elegyét használtuk műanyagból készült rekeszes tálcákon. A tálcákat 3 órán át 37 °C-on inkubátorban tartottuk, az összeállt mintákat osztályoztuk. Egy 4-szeres (75%) vagy 65 nagyobb antitest-csökkenést (a vizsgált szérumban a kontroli-szérummal összehasonlítva) kielégítőnek tekintettünk. Az eredményeket a legkisebb hatásos dózisként (,JdED” = minimum effective dose) fejeztük ki. Ez az a legkisebb gyógyszeradag, amely 75%-os vagy ennél nagyobb antitestcsökkenést okoz. A vizsgálati eredményeket, amelyek az (I) általános képletű perimidin-vegyületeknek azt a képességét mutatják, hogy milyen mértékben képesek csökkenteni az antitest-termelést, az I. táblázatban foglaljuk össze. Az azatioprin (IMURAN), amelyet klinikai immunszuppresszióhoz használnak, 100 mg/kg x 9 MED értéket mutat ennél a kísérletnél. I. Táblázat Vegyület MED: mg/kg x 9 orális dózis 2-(p-trifluormetilfenil)-1H-perimidin-hidroklorid 6,25 2-(m-trifluormetilfenil)-1H-perimidin-hidroklorid 100 2-(p-trifluormetoxifenil)-lH-perimidin-hidrofluorid <100 2-(p-trifluormetiltiofeml)-1H-perimidin-hidroklorid <100 2-(p-pentafluoretoxifenil)-1H-perimidin-hidroklorid 100 2.3- dihidro-2-(p-trifluormetilfenil)-lH-perimidin 25 2.3- dihidro-2'-(p-trifluormetoxifenil)- lH-perimidin 6,25- 2,3-dihidro-2-(p-trifluormetiltiofenil)-lH-perimidin 12,5 23—27. példák Egyéni szérum-próba Ezeknél a kísérleteknél a 9-22. példákban leírtakat úgy módosítottuk, hogy 10 egérből álló csoportot használtunk 5 egérből álló csoport helyett. Az egerektől ugyanúgy vettünk vért, mint előbb, de a szérumokat egyenként és nem együtt vizsgáltuk. A (10g2)± S. E. átlagos hemagglutinin értékeket minden egyes 10 egérből álló csoportra számítottuk és a p értékeket (Student-féle t teszttel), a kontroli-csoporttal összehasonlítva, meghatároztuk. Az antitest titert jelentős mértékben (P<0 ,05) csökkentő legkisebb gyógyszeradag határozza meg a végpontot. A gyógyszert orálisan vagy szubkután adtuk be tíz napos kúrában, a beadást három nappal a vörösvérsejtek befecskendezése előtt kezdtük. A gyógyszereket olyan vivőanyagban szuszpendáltuk, amely 0,125% metilcellulózt és 0,2% nem-ionos emulgeálószert tartalmazó konyhasóoldat. Antitest (hemagglutinin) meghatározásokat hét nappal a vörösvérsejtek befecskendezése után végeztünk. Az egyéni szérum próbánál az (I) általános képletnek megfelelő vegyületekkel kapott eredményeket a II. táblázatban foglaljuk össze. 4
