178465. lajstromszámú szabadalom • Áttörhető térelhatároló építőelem
3 17846S 4 annak érdekében, hogy a hézagokat utólag el lehessen tüntetni. A kitöltő beton a szomszédos pallókat terheli, és mivel ezek kevéssé alkalmasak többletteher hordására, azért a hézag csak aránylag csekély méretű lehet. Érintettük az előbbiekben a nyílásképzésnek azt a módját, amelynél a nyílás környezetében monolit födémszakaszt készítenek. Az ilyen eljárásnak az említetteken kívül hátránya az is, hogy az áttörések mentén általában hosszanti kiváltó gerendákat is el kell helyezni. Ezek szerkezeti magassága szinte mindig meghaladja a födémpallókét, fölfelé vagy lefelé való túlnyúlásuk pedig még esztétikai okokból is kedvezőtlen. Ezen igyekeztek azáltal segíteni, hogy a nyílás mellett acéltartókból alakítottak ki hosszirányú kiváltó gerendákat. Ezek ugyan nem lógtak ki a födémpallók közül, de jelenlétük mégsem bizonyult kívánatosnak. Megszakítják ugyanis az egységes vasbeton födémet, amellett megdrágítják a szerkezetet, tűz- és korrózióvédelmükről külön kell gondoskodni, a köztük elhelyezkedő födémrészeket pedig csak monolit technológiával lehet kialakítani. A nagyméretű nyílásképzésnek olyan további módja is ismert, amelynél a kívánt helyen valamilyen sajátságos födémelemet helyeznek el. Ez a szomszédos pallókhoz hasonlóan alul- és fölül sík kialakítású, de ezen belül nagyobb áttöréssel rendelkező, vagy utólag kivéshető közbenső szakasszal van ellátva. A kézenfekvőnek tűnő megoldás nem vált be, mert a különleges elemeket a szokványos pallókétól eltérő módon, kevésbé termelékeny egyedi eljárással lehet csak előállítani. Kedvezőtlen az is, hogy a többnyire előfeszített födémpallók és a közönséges lágy vasalású erősítő betétekkel ellátott áttörhető födémpallók között úgyszólván mindig szintlépcsők jönnek létre. Emiatt utólagos szintkiegyenlítést kell végezni, ami munka- és költségtöbblettel jár. Nyílások kialakítására ajánl megoldást a 2 353 487 lajstromszámú NSZK közzétételi irat. A leírás fal- vagy födémszerkezet részeit képező előregyártott lemezeket ismertet. Kialakításuk olyan, hogy közöttük lehetőség van nyílások szabadonhagyására. Erre a célra a lemezek egymásfelé néző szélei mentén elhelyezett hasíték-szerű lyukakkal ellátott acélszerelvények szolgálnak. Ezek közé lehet a nyílás szélességi méretét megszabó idomdarabokat beerősíteni. A beerősítés az idomdaraboknak az acélszerelvények hasítékjaiba belenyúló kapaszkodó karmaival történik. A kialakítás szellemes, de nem alkalmas az építőelemek síkjaira merőleges irányú nagyobb terhek fölvételére. Ezért inkább csak függőleges síkú táblák között lehet ily módon nyílásokat létrehozni. A szomszédos építőelemek közötti összeköttetés kialakítása ismerhető meg az 1 808 570 lajstromszámú NSZK szabadalmi leírásból. A kapcsolat lehetővé teszi a szomszédos elemek között az erőátadást, sőt lehetőséget nyújt az elemek utólagos szétbontására is. A szerkezeti kialakítás azonban olyan, hogy ez a módszer is csak válaszfallapok összeerősítésére használható. Födémpallóknál - azok nagy önsúlya és hasznos terhei miatt — nem alkalmazható. Megbízható statikai együttműködést eredményez szomszédos építőelemek között az 1 342 420 lajstromszámú angol szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. A szomszédos födémpallók között a kapcsolatot azok fölső lapjába bemélyített keresztirányú hornyok segítségével hozzák létre. A horony lenyúlik a födémpalló hosszirányú üregéig. Az üregekbe műanyaghabból készült dugókat, míg a keresztirányú horonyba vasalást helyeznek, végül az üregeket utószilárduló habarccsal kiöntik. A kapcsolatkialakítás valóban megbízható, de alkalmazása gyakorlatilag csak körkeresztmetszetű üregekkel bíró födémpallóknál jöhet szóba. Kedvezőtlen az is, hogy a szomszédos födémpallók, bár képesek az egymással való tárcsa-szerű összeépítésre, de egyik födémpalló sem tudja átvenni a szomszédjának terheit. Ezért igazán nagyméretű áttörést a födémpallókban nem lehet kiképezni. A találmány célja olyan áttörhető építőelem kifejlesztése, amely üzemi előregyártással, nagy termelékenységgel készül, és lehetővé teszi, hogy a teherbírási és alakváltozási követelmények által meghatározott maximális hosszon belül tetszőleges méretű áttörést lehessen még nagy terheltnek kitett födémelemben is létrehozni. A találmány feladata olyan áttörhető építőelem létrehozása, amely statikailag „szimmetrikus”, és így az áttörhető, tehát a teherbírás szempontjából számításon kívül hagyott üreges rész maga is centrikus elhelyezkedésű. A feladatkitűzéshez tartozik továbbá, hogy az építőelem bármilyen - akár kivésés útján létrehozott - áttörése esetén is állékony, teherbíró és stabilitási szempontból megbízható legyen. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a térhatároló építőelemet olyan üreges pallóként célszerű kialakítani, amely - ellentétben az ismert, egymással párhuzamos több hosszirányú üreget tartalmazó födémpallókkal — csupán egyetlen hosszirányú üreggel rendelkezik, melynek két oldalán egy-egy szegélyborda helyezkedik el. Azt találtuk, hogy az ilyen építőelemek gyártására az üreges, feszített fodémelemeket készítő gyártósor minimális átalakítással alkalmassá tehető. Az így előállított építőelem az ismert bevált feszített födémelemekkel együttesen, de adott esetben önállóan is alkalmazható, sőt más jellegű térhatároló szerkezetekbe is beépíthető. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti áttörhető térhatároló építőelem különösen nagyméretű áttörést lehetővé tevő térosztó vagy térlefedd funkciójú üreges palló, - amely derékszögű paralelogramma alaprajzú határoló lapokkal és ezek között elhelyezkedő, a palló hossziránya mentén kiterjedő bordákkal és előnyösen feszített erősítő betétekkel rendelkezik — oly módon van kialakítva, hogy a palló belsejében egyetlen, a palló hosszanti szélein elhelyezkedő szegélybordákkal határolt üreg van, a szegélybordák vékony, de legalább egy centiméter vastagsági méretű, tetszőleges hosszúságban áttörhető határoló lapokkal vannak összekötve, az erősítő betétek egyenes, egymással párhuzamos hosszirányú pászmák, melyek a szegélybordákban foglalnak helyet. A találmány szerinti térhatároló építőelem további ismérve lehet, hogy a határoló lapok külső síkjai közötti távolság a vele szomszédos elemek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 ;
