178443. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyagok oldószer nélküli bevonására
uietán ebben az esetben nem alapfelület bevonására, hanem különböző textíliák összeragasztásáta szolgál. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott többrétegű fólia ragasztórétege előnyösen homogén, általában 20—100 g/m2 közötti súlyú, célszerűen 30—60 g/m2 közötti súlyú, s 80—200 °C között, előnyösen 100—160 °C között kezd lágyulni, azaz ragacsossá válni. A ragasztóréteg célszerűen poliuretánrétegből áll, amelyet előnyösen valamely, a kereskedelemből beszerezhető egykomponensű poliuretán oldatából vagy egy vizes poliuretán diszperzióból állítunk elő. Adott esetben azonban a ragasztóréteg a fentebb megadott lágyulási tartománnyal rendelkező, a poliuretántól eltérő vizes polimerlatexből is előállítható, például akrilsav-butilészter és sztirol alapú, akrilsav-butilészter és vinilacetát vagy butadíén alapú vagy butadién(vinilklorid)vínilacetát alapú polimerlatexből. A poliuretánhab-fóliák lágyulási tartománya általában túlságosan magas, és ezért ragasztórétegnek többnyire nem alkalmasak. Lehetőség van azonban arra, hogy a későbbiek során részletes ismertetésre kerülő habrendszerek előállításakor az összetételt olyan módon változtassuk meg, hogy a kívánt alacsony lágyulási tartománnyal rendelkező műanyaghabokat kapjuk. A fedőréteg és a ragasztóréteg között a találmány szerint közbenső réteget alakítunk ki, amelynek feladata annak kiküszöbölése, hogy az alapanyag felületének egyenetlenségei (ez különösen a hasított bőr esetén áll fenn) a bevonat felületén láthatókká váljanak. Általában az szükséges e nem kívánt felületi hatások elkerülésére, hogy a bevonat teljes vastagsága legalább 0,25 mm legyen. Ha ezt a bevonatvastagságot csak a ragasztóilletve a fedőréteg anyagával biztosítanánk, nem lenne gazdaságos, és a cipőipar vagy a ruhaipar számára túlságosan merev anyagot eredményezne. Ezen túlmenően, a közbenső réteg — különösen akkor, ha az anyaga műanyaghab — javítja a textília, illetve bőr fogását és teltségét. Közbenső rétegként lényegében tetszés szerinti porózus vagy homogén műanyag fólia, szőtt vagy hurkolt anyag szóba jöhet (különösen a gyengébb minőségű hasított bőröknél a mechanikai tulajdonságok javítására). Előnyösek a poliuretán vagy PVC alapú közbenső rétegek. Amint arra fentebb már utaltunk, különösen előnyös műanyaghab közbenső rétegek alkalmazása, mivel ezáltal javítjuk a bevonattal ellátott anyag fogását és teltségét. Erre a célia lehetőleg minél finomabb pórusú és minél vékonyabb műanyaghab-réteget alkalmazunk. Előnyösen körülbelül 0,2—0,5 mm vastagságú és 500— 800 g/1 térfogatsúlyú műanyaghab-réteget alkalmazunk. Különösen előnyösen, a műanyaghab-réteg térfogatsúlya körülbelül 600 g/1. Előnyösek például a mikroporózus műanyag fóliák, amelyek polimer-oldatok koagulálásával állíthatók elő, például a 3 000 757, 3 100 721 és a 3 208 875 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban, valamint az 1 769 277 és 1 270 276 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárásokkal. A kész poliuretán-habanyagokból készült fóliák alkalmazása kevésbé előnyös, mivel a kész műanyaghabot csak nehezen lehet a szükséges kis rétegvastagságúra felvágni. A találmány szerint ezért azokat a poliuretánbab közbenső rétegeket részesítjük előnyben, amelyek közvetlenül a fedőrétegen előállíthatok. Erre egyrészt azok a poliuretánhabok alkalmasak, amelyek ionos vagy nemionos poliuretánok vizes diszperzióiból levegő bekeverésével és ezt követő szárítással állíthatók elő. Ilyen eljárást a 2 231 411 és 2 343 294 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismertet. Előnyösen alkalmazhatjuk azonban az úgynevezett reakcióképes habokat is, amelyeket például az 1 444 170 és 1 794 006 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismerteti. Ennél a megoldásnál nagymolekulájú polihidroxi-vegyületből, poliizocianátból és egy hő hatására gázfejlődés közben elbomló vegyületbőí álló reakcióképes keveréket viszünk rá a fedőrétegre, majd pedig szárítócsatornán vezetjük át az anyagot. A szárítás során végbemegy a polimerizáció és a habosodás. A közbenső réteg lágyulási tartománya szintén legalább körülbelül 15 °C-kal magasabb a ragasztóréteg lágyulástartományánál. Természetesen a közbenső réteg olvadáspontja magasabb is lehet, mint a fedőrétegé. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott többrétegű fólia fedőrétegének lágyulási tartománya, amint erre fentebb már utaltunk, legalább mintegy 15 °C-kal, célszerűen több mint 25 °C-kal, előnyösen több mint 40 °C-kal magasabb a ragasztóréteg lágyulási tartományánál. A fedőréteg súlya általában 20—300 g/m2, előnyösen 30—200 g/m2. Az előnyösen poliuretánból álló fedőréteg előállításához a kereskedelmi forgalomban levő szokásos egy- és kétkomponensű poliuretánok jöhetnek számításba, amelyeket a textil- és bőrbevonatok készítéséhez általában alkalmaznak. A találmány szerinti eljáráshoz alkalmazott háromrétegű fóliák legalább két bevonófejjel ellátott szokásos bevonó berendezéseken állíthatók elő, célszerűen a közvetett eljárás alkalmazásával. Először a fedőréteget készítjük el egy védőfelületen, célszerűen papírfelületen — amely adott esetben megfelelően kialakított —, öntéssel, permetezéssel vagy bedörzsöléssel, majd hő alkalmazásával kikeményítjük. Ezután reakcióképes poliuretán habmasszát viszünk fel közbenső rétegként, és az anyagot újból átvezetve a szárító csatornán, kikeményítjük. Utolsó rétegként a ragasztóréteget visszük fel és szárító csatornában kikeményítjük. A fentiek szerint előállított többrétegű fóliát célszerűen nem választjuk el a védőpapírtól, hanem azzal együtt szállítjuk a felhasználás helyére. Ennek egyrészt az az előnye, hogy a többrétegű fólia nem sérül a szállítás során, másrészt pedig lehetőség nyílik arra, hogy a bevonni kívánt felületre a többrétegű fóliát a védőpapírrai együtt rétegeljük, ezáltal elkerülve a fedőréteg esetleges deformálódását vagy sérülését a sajtolásnál. Abban az esetben azonban, ha fedőrétegként nem termoplasztikus gyantát alkalmazunk (például kikeményített és térhálósított kétkomponensű poliuretánt), az általában eléggé ellenálló, és a védőpapírról akár le is mondhatunk. A találmány szerint úgy járhatunk el, hogy a ragasztóréteget infravörös sugárzással vagy lángot alkalmazó rétegelő berendezésben (ilyen berendezést például a leírás elején idézett irodalom ismertet) a lágyulási tartománya feletti hőmérsékletre melegítjük, majd a többrétegű fóliát a bevonni kívánt alapanyagra (textília, flieszanyag, bőr vagy hasított bőr) rétegeljük. Előnyösen egyszerűen fűtött hengerek vagy lapok alkalmazásával végezzük a rétegelést. Ezeket olyan hőmérsékletre állítjuk be, hogy legalább körülbelül 10 °C-kal melegebbek legyenek a ragasztóréteg lágyulási tartományánál, lehetőleg azonban ne érjük el a fedőréteg lágyulási tartomá5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
