178443. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyagok oldószer nélküli bevonására
3 178443 4 A fentebb tárgyalt kétkomponensű poliuretánokkal szemben viszonylag újabbak az úgynevezett egykomponensű poüuretánok. Ezeket a nagymolekulájú {érméiteket polihidroxi-vegyületek, a gyakorlatban elsősorban dihidroxi-poliészterek vagy dihidroxi-poliéterek és glikolok, célszerűen etilénglikol vagy butándíol elegyeinek valamint aromás diizocianátoknak, előnyösen 4,4'-difenil-metán-diizocianátnak a reakciójával állítják elő. Ezeket az akár ömledékhen, akár oldatban előállítható, lényegében lineáris poliviretánokat dimetilformamidot és/vagy egyéb erősen poláros vegyületet tartalmazó oldatok alakjában alkalmazzák. Az egykomponensü poliuretánok előnye a gyakorlatilag korlátlan eltarthatóságuk. Az aromás diizocianátokból előállított úgynevezett aromás egykomponensü poliuretánokon kívül ismertek az úgynevezett alifás egykomponensü poliuretánok is. Ez utóbbi esetben nagy molekulájú dihidroxi-vegyületekből, alifás diizocianátokból és láncnövelő reagensként alifás diaminokból, illetve bisz-hidrazidokból, bisz-szemikarbazidokból és bisz-karbazinsav-észterekből nyert poliuretán-karbamidokról van szó. Ezeket az alifás egykomponensü poliuretánokat aromás szénhidrogének mellett primer vagy szekunder alkoholokat is tartalmazó oldószerelegyekből viszik fel a bevonni kívánt felületre. Újabban a már ismertetett poliuretán rendszereken kívül vizes poliuretán diszperziókat is alkalmaznak bőr vagy textíliák bevonására. Valamennyi fentebb tárgyalt hagyományos bevonó eljárás közös jellemzője az, hpgy a bevonatot képező anyagot oldott vagy paszta alakban viszik fel az alapfelületre, majd az oldószer, illetve diszpergálószer eipárologtatásával rögzítik a bevonatot. Ennek a bevonatkészítési módszernek — különösen abban az esetben, ha a bevonatot több réteg felvitelével alakítjuk ki — a feldolgozó számára az a hátránya, hogy viszonylag költséges felszerelésre van szükség, amely az egyes rétegek egyenletes felvitelét biztosító berendezésekből és az egyes felvitt rétegek szárítását biztosító szárítózónákból áll. Ezen túlmenően olyan berendezéseket is fel kell állítani, amelyekben a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően a felhasznált oldószert illetve oldószerelegyet visszanyerik. A technika állásához tartozik az alapfelületnek előre elkészített műanyagfóliával történő rétegelése is. Ennél az ismert eljárásnál a fentieknek megfelelő módon alkalmas kötőréteggel látják el a műanyagféléket (a kötőanyag például egykomponensü poliuretán, poliuretán diszperzió vagy akrilát diszperzió lehet), majd ezt követően a műanyag fóliára rétegelik például a textil alapanyagot. Az eljárásnál változatlanul hátrányos az, hogy oldószerek, illetve diszpergálószerek alkalmazására van szükség, amelyeket a rétegelés után el kell távolítani a bevonatból. A találmány célja olyan egyszerű, oldószer nélküli bevonó eljárás kidolgozása, amely egyformán alkalmazható textíliák, fliesz-anyagok, bőrök és hasított bőrök bevonására, és amely a feldolgozó üzemben megtalálható szokásos gépekkel kivitelezhető, s az előállított bevonat kopásálló, puha fogású és egyenletesen tapad az alapanyag egész felületéhez. A találmány szerint a fenti célt úgy érjük el, hogy viszonylag magas hőmérsékleten olvadó fedőrétegből, közbenső habrétegből és viszonylag alacsonyabb hőmérsékleten olvadó ragasztórétegből álló háromrétegű fóliát a ragasztóréteg lágyulástartománya feletti hőmérsékletre melegítünk, majd a bevonni kívánt alapfelületre rétegelünk. A találmány tárgya tehát eljárás anyagok, különösen textíliák, fliesz-anyagok, bőrök vagy hasított bőrök oldószer nélküli bevonására és/vagy kasírozására, oly módon, hogy a) valamilyen — egykomponensü poliuretán-származék oldatából, vizes poliuretán-diszperzióból vagy polimerlatexből előállított — 20—100 g/m2 súlyú, 80— 200 °C lágyulási tartományú ragasztórétegből, b) valamilyen 0,2—0,5 mm vastag 500—800 g/1 térfogatsúlyú poliuretán- vagy poli(vinil-klorid)-habrétegből álló közbenső rétegből — amelynek lágyulási tartománya legalább 15 °C-kal magasabb a ragasztóréteg lágyulási tartományánál —, c) valamilyen 20—300 g/m2 súlyú — adott esetben színezett — egy vagy kétkomponensű poliuretán védőrétegből — amelynek lágyulási tartománya legalább 15 °C-kal magasabb a ragasztöréteg lágyulási tartományánál —, valamint adott esetben d) valamilyen elválasztó papírból álló háromrétegű fóliának a ragasztórétegét a lágyulási tartományánál magasabb hőmérsékletre melegítjük, majd a háromrétegű fóliát a bevonandó anyagra kasírozzuk és ennek során a meglágyult ragasztóréteget érintkeztetjük a bevonandó anyaggal. Az 1 016 680 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat és a 2 957 739 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás eljárása szerint habanyagokat textíliákkal rétegeinek, olyan módon, hogy a műanyaghab felületét láng segítségével vagy infravörös sugárzással megömlesztik, majd a textíliát az így létrehozott ragacsos felületre illesztik. Az utóbbi ismert eljárásoknál alkalmazott műanyaghab-fóliák azonban viszonylag vastagok, és nem biztosítanak fedőréteget. Emellett az így kialakított bevonatok csekély mértékben tapadnak az alapfelületbez, a habanyagok pedig durva pórusúak, és ez kedvezőtlen a kész termék ellenállóképessége szempontjából. A 2 651 392 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint textíliák felületét 160—350 °C közötti hőmérsékleten ezçn a hőmérsékleten lágyuló, vízben oldhatatlan színezékekkel színezett és/vagy nyomott műanyaghab-fóliával sajtolják. Ebben az esetben azonban a műanyaghab-fólia nem a textília bevonására szolgál, hanem a színezékátadó szerepét tölti be. A sajtolás olyan körülmények között történik, hogy a poliuretán gyakorlatilag teljesen behatol a textil alapanyagba. Münch eljárást ismertet bőr appretálására, [Das Leder, 22, 269 (1971)]. Ennek során vékony (3—5 mikron vastagságú) poliuretán appretúrát visznek fel papír segítségével a bőrre. Ebben az esetben azonban nem arról van szó, hogy a bőrfelületet többrétegű fóliával vonják be, mint a találmány szerinti eljárásnál tesszük, csupán a bőrt appretálják. A technika állásához tartozik egy. textíliák melegen történő védőbevonására szolgáló eljárás is, amelynél a textil alapanyag felületét alacsony hőmérsékletien olvadd poliuretánból, poliészterből, poliamidból vagy PVC-bcjl álló porral, szuszpenzióval vagy diszperzióval impregnálják, majd egy másik textiianyaggal sajtolják. A polir 5 10 1-5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 <?5 2
