178443. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anyagok oldószer nélküli bevonására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 178443 Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1978. XII. 8. (BA—3733) B 32 B 7/00 Elsőbbsége: 1977. XII. 8. (P 27 54 603.8) Német Szövetségi Köztársaság B 32 B 27/40 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI Közzététel napja: 1981. IX. 28. HIVATAL Megjelent: 1983. XII. 31. Feltalálók : dr. Weber Karl-Arnold, vegyész, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság, Walter Kurt, mérnök, Union, New Yersey, Prochaska Helmuth, mérnök, Warren, New Yersey, Amerikai Egyesült Államok Szabadalmas: Bayer AG, Leverkusen, Német Szövetségi Köztásaság és Mobay Chemical Corporation, Pittsburgh, Amerikai Egyesült Államok Eljárás anyagok oldószer nélküli bevonására 1 A találmány tárgya eljárás anyagok, különösen bőr, hasított bőr és textíliák oldószer nélküli bevonására. A találmány szerinti bevonás magas hőmérsékleten olvadó rétegből, alacsonyabb hőmérsékleten olvadó rétegből, és további közbenső habrétegből álló háromrétegű fólia segítségével történik. Bevonatok készítésére mind közvetlen, mind pedig közvetett (úgynevezett fordítós) bevonó eljárásokat alkalmaznak. A közvetlen bevonó eljárás során a bevonatot azonnal a végső hordozófelületre viszik fel, míg a közvetett eljárásnál a bevonat először egy védőfelületen helyezkedik el, és erről viszik át egy későbbi időpontban a végső hordozófelületre. A gyakorlatban védőfelületként papírt, szövetet vagy acélszalagot alkalmaznak. A bevonat felvitele például permetezéssel, bedörzsöléssel, öntéssel, kalanderezéssel, szórással stb. történhet. A gyakorlatban különösen az öntéssel és a bedörzsöléssel történő bevonatfelvitel fontos. A bevonatok egyszeri vagy többszöri felhordással alakíthatók ki. A bevonatot az alap egyszeri bevonásával hozzuk létre például akkor, ha a cél a vattafelület megkeményítése, szőnyegekben a csomók megkeményítése, vagy könnyű, vízhatlan textíliák (esőkabátok) előállítása. A bevonatok előállítása során azonban többnyire először egy iágyabb tapadóréteget viszünk fel az alapfelületre, amely réteg mintegy a kötő- illetve puífcrréteg szerepét tölti be az alapfelület és az általában keményebb, ellenállóbb második réteg, az úgynevezett fedőréteg között. A fedő- és a kötőréteg sok esetben eltérő kémiai összetételű. Például a különféle poliuretánok 2 kombinációi, poliuretán és poliakrilát kombinációi, poliuretán és PVC kombinációi jönnek számításba erre a célra. Ha a bevonatot két vagy több rétegből alakítjuk ki, a 5 rétegek sorrendjének, a rétegvastagságoknak és a rétegek kémiai összetételének megválasztásával a végtermék felhasználásának legjobban megfelelő tulajdonságokat biztosíthatjuk. Textíliák és bőrtermékek bevonására általában előny- 10 ben részesítik a poliuretánokat, mivel ezek az anyagok jelentős számú változatban állíthatók elő, és többnyire kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek. Erre a célra például az úgynevezett kétkomponensű poliuretánokat alkalmazzák. Ezek reakcióképes rendszerek, amelyek 15 például izocianát-csoportokat tartalmazó előadduktból és alkalmas láncnövelőszerből (többnyire aromás diaminból) állnak. A két komponenst — oldószerrel hígítva — együttesen vagy külön-külön a bevonni kívánt alapra öntik vagy permetezik. Ilyen eljárást ismertet pél- 20 dául a 838 826 és 872 268 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás, az 1 023 449 és 1 240 656 sz. német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat, valamint az 1 570 524 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat. 25 Természetesen arra is lehetőség van, hogy a kétkomponensű poliuretánokat viszonylag nagymolekulájú, izocianátokkal reakcióba lépő csoportokat tartalmazó előadduktból és kismolekulájú, izocianátokból készítsék el. Ilyen eljárást például a 2 221 756 sz. német szövetségi 30 köztársaságbeli közrebocsátási irat ismertet. 178443
