178398. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizolvadást gátló új agmatin-származékok előállítására
3 178398 4 I. táblázat A fibrinogén alvadási idejének megnyújtásához szükséges agmatin-származékok mennyisége Vegyület* fíg/reakcióelegy Relatív aktivitás H-D-Phg-Pro-Agm 1,4 200 H-D-Ser(Bzl)-Pro-Agm 0,7 400 H-D-Phe-Pro-Agm 0,12 2333 tozil-agmatin 280 1 * Az aminosav-gyököknek és peptid-származékoknak a táblázatban és a továbbiakban használt rövidítése megfelel a szakirodalomnak [Biochem. J., 126, 773 (1972)], illetve Phg jelentése fenilglicin, Agm jelentése agmatin, Bzl, Z és Boc jelentése benzil-, benziloxikarbonil-, illetve terc-butiloxikarbonil-csoport. A -D-Ser(BzI)-csoport jelentése O-benzil-D-szerin-gyök. A fentiek alapján a találmány eljárás I általános képletű — mely képletben X, Pro, Agm, B és n jelentése a fenti — új agmatin-származékok előállítására, mely abban áll, hogy valamely II általános képletű — mely képletben A jelentése A—NH—CH2—CH2—CH2—CH2—NH2. (HB)n II H2N—C(NH)-, Y—NH—C(NH>- vagy Q-csoport, Y és Q jdehtése a peptidkémiábah használatos amino-védőcsoport, B jelentése halogénatom és n jelentése 0,1 vagy 2 — 1,4-diamino-bután-származékot a) a peptidkémiában ismert módon amino-csoportján védett L-prolinnaí és a rendre következő védett aminosavval, vagy b) valamely védett X-Pro általános képletű — ahol X és Pro jelentése a fenti — L-prolin-peptidde! kondenzálunk, adott esetben az így kapott vegyület 4-aminó-butánrészéről a Q védőcsoportot lehasítjuk és a szabaddá váló amino-csoportot ismert módon guanidino-csoporttá alakítjuk, vagy adott esetben a guanidino-csoporton levő V védőcsoportot lehasítjuk és a kapott védett dipeptidil-agmatinról halogénhidrogénsav jelenlétében lehasítjuk a terminális amino-csoport védőcsoportját. A találmány értelmében azon I általános képiétű vegyületeket, ahol X jelentése D-fenilalanin-gyök, a b) eljárásváltozat szerint előnyösen úgy állítjuk elő, hogy Z-D-Phe-Pro-OH-ból [Nikolaides és munkatársai: J. Med. Chem., 11, 74 (1968)] klórszénsav-alkilészterrel vegyes anhidridet készítünk, és ezt reágáltatjuk agmatin-klórhidráttal [II képletben A jelentése H2N—C(NH)csoport, B jelentése klóratom és n jelentése 1] vagy guanidino-csoportján benziloxikarbonü-csoportot hordozó agmatinnal [II képletben A jelentésé Y—NH— —C(NH)-csoport, Y jelentése Z-csoport és n jelentése 0], a keletkező védett dipeptidil-agmatinról a Z-védőcsoporto(ka)t lehasítjuk, és a D-Phe-Pro-Agm-t savaddícíós só formájában elkülönítjük. A találmány értelmében az a) eljárásváltozat szerint előnyösen úgy járhatunk el, hogy 4-(terc-butiloxikarbonil-amido)-butiIamint [II képletben A=Q jelentése terc-butiloxi-karbonil(Boc)-csoport és n jelentése Cg [Geiger: Liebigs Ann. Chem., 750, 165 (1971)] benziloxikarbonil-L-prolinnal kondenzálunk ismert módon (Fuchs és munkatársai: Liebigs Ann. Chem., 1977,602), a kondenzátumról a Boc-csoportot lehasítjuk, és a felszabaduló amino-csoportot guanidino-csoporttá alakítjuk, a keletkező Z-Pro-Agm Z-csoportját eltávolítjuk, majd a Pro-Agm-hoz kapcsoljuk a megfelelő, aminocsoportján védett alfa-aminosavat [pl. Öoc-D-Ser(Bzl)-OH, Z-D-Phg-OH], végül a védett dipeptidil-agmatin terminális védőcsoportját lehasítjük, és a szabad dipeptidil-agmatint savaddíciós só formájában elkülönítjük. A találmány szerinti eljárás foganatosítására az alábbi kiviteli példákat adjuk meg. Az Rf értékeket szilikagél vékonyrétegkromatográfiával határoztuk meg (Kieselgel G, REANAL, Budapest) az alábbi oldószerekben: 1. kloroform-metanol — 9:1, 2. etilacetát-piridin-ecetsav—víz — 240 : 20 : 6 : 11, 3. etilacetát-piridin-ecetsav—víz — 60 : 20 : 6 : 11, 4. etilacetát-piridin-ecetsav—-víz — 30: 20 : 6 : 11. 1. példa D-Fenilalanil-L-prolil-agmatin-diklórhidrát előállítása (I képletben X jelentése D-fenilalanin-gyök, B jelentése klóratom és n jelentése 2) 1. lépés: N-benziloxíkarbonil-S-metil-izotiokarbamid 13,9 g (0,1 mól) S-metil-izotiokarbamid-szulfátot feloldunk 50 ml vízben, lehűtjük 0 C° és 5 C° közötti hőmérsékletre, és ezen a hőmérsékleten keverés közben hozzáadunk kb. 20 perc alatt 15 ml (0,1 mól) klórszénsav-benzilésztert és 50 ml 4 n nátrium-hidroxidot. A kivált csapadékot kiszűrjük, háromszor 50 ml hideg vízzel, majd háromszor 50 ml n-hexánnal mossuk, és végül foszfor-pentoxid mellett vákuum-exszikkátorban szárítjuk. 15,7 g (70%) cím szerinti terméket kapunk. Op.: 74—75 C°; Rf 0,70—0,75. Elemzési eredmény a C10H12O2N2S (224,27) képletre vonatkoztatva: számított: C%=53,55; H%=5,39; N%=12,49; S%=14,3; talált: C%=53,59; H%=5,69; N%=12,23; S%=14,27. 2. lépés: N-terc-butiloxikarbonil-N^-benziloxikarbonil-agmatin 6,7 g (30 mmól) l-(terc-butiloxikarbonil)-l,4-diamino-bután-klórhidrátot [Geiger: Liebigs Ann. Chem., 750, 165 (1971)] és 6,7 g (30 mmól) izotiokarbamid-származékot (1. példa, 1. lépés) 15 ml etanolban feloldunk, és 4,2 ml (30 mmól) trietilamin hozzáadása után az oldatot 3 órán át gőzfürdőn melegítjük. A reakciódegyet bepároljúk, a párlási maradékot 150 ml benzolban és 50 ml 1 n ecetsavban feloldjuk, majd a benzolos Tázist 10 ml vízzel mossuk és csökkentett nyomáson bepáröljuk. A kristályos maradékot 30—50 ml kb. 10 C°-ra hűtött benzolban szuszpendáljuk, szűrjük, és 10 ml hűtött benzollal, majd n-hexánnal mossuk. 7,9 g (60%) din szerinti terméket kapunk. Op.: 09—101 C°; "Rj-TJ.öO 0,64» 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
