178369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromártólakkozásra alkalmaz kötőanyagok előállítására
5 178369 6 telített monoalkoholokkal vagy egyéb alifás, cikloalifás vagy aromás dikarbonsavak a, S-etilénesen telítetlen monoalkoholokkal képezett félészterei használhatók. így előnyösen használhatók például a borostyánkősav, ftálsavanhidrid, tetra- vagy hexahidroftálsavanhidrid hidroxialkilakrilátokkal, vagy -metakrilátokkal képezett félészterei vagy az akrilsav di-, trivagy polialkilénglikolokkal képezett félészterei. A legismertebb olyan, epoxicsoportokat tartalmazó alapanyagok, melyek közös tulajdonsága, hogy —CH—CH—R csoportot tartalmaznak, ahol R jelenei tése hidrogénatom vagy alkilcsoport, a fenolok glicidiléterei, mint a 4,4'-bisz(hidroxifenil)-propán (Bisfenol A). Ugyancsak ismertek a novolak-típusú fenol-formaldehid kondenzátumok glicidiléterei, alifás, aromás vagy cikloalifás mono-, illetve polikarbonsavak glicidilészterei, alifás vagy cikloalifás diolok, illetve poliolok glicidiléterei, (met)-akrilsav-glicidilészter-kopolimerizátumok, alifás, illetve cikloalifás olefinek epoxidálási termékei. E vegyületek részletes leírása található A. M. Paquin : „Epoxidverbindungen und Epoxyharze” c. könyvében (Springer kiadás, 1958). Az epoxigyanta és a telítetlen monokarbonsav minőségét és mennyiségét úgy választjuk meg, hogy ekvivalenssúlynyi mennyiségű addíció esetén a makromolekula elegendő számú polimerizálható kettőskötéssel rendelkezzék ahhoz, hogy a keményítésnél kielégítő térhálósodás menjen végbe. Általában legalább 0,5 — előnyösen 0,8—3,0 — kettőskötés-számra van szükség, ami azt jelenti, hogy 1000 molekulasúly-egységre számítva legalább 0,5 kettőskötést építünk be. A találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módjánál az a,ß-telitetlen karbonsavak vagy hidroxiakrilátok részbeni helyettesítésére 10—18 szénatomos olajzsírsavakat alkalmazhatunk, de ez utóbbi komponensek mennyisége nem haladhatja meg az epoxidcsoportokkal reagáltatott partner 50 mól%-át, mert különben a termikus keményítésre rendelkezésre álló kapacitás túlságosan csökken, és a beégetett film minősége romlik. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös kiviteli alakja szerint (A) komponensként 2 mól, biszfenol A alapú diepoxidvegyületből, 1 mól valamely, 3—14 szénatomos alifás dikarbonsavból és 2 mól akrilsavból vagy metakrilsavból készült epoxigyantadikarbonsavésztert használunk. Az ezen kiindulási anyagokból előállított kötőanyagok keményedése jól térhálósítható, jó felületminőségű filmeket eredményez. Az ilyen alapgyantákat úgy állítjuk elő, hogy első lépésben valamely diepoxivegyület 2 mólját 1 mól alifás dikarbonsavval 100—160 °C-on 0 savszám eléréséig reagáltatjuk, majd a képződött módosított diepoxidot 2 mól akrilsavval vagy metakrilsavval, 90—120 C hőmérsékleten, adott esetben inhibitor, mint hidrokinon jelenlétében reagáltatjuk. Igen egyenletes termékeket kapunk akkor is, ha valamennyi komponens reakcióját 100—140 °C-on egyidejűén hajtjuk végre. Előnyösen használható diepoxivegyületek itt a fenol■diglicidiléterek, különösen a 4,4'-bisz(hidroxifenil)-propán (Bisfenol A) diglicidilétere, illetve a Bisfenol A hidrogénezett, alkil- vagy halogénezett származékának epiklórhidrinnel képezett reakciótermékei. Alifás dikarbonsavként a főláncban 3—14 szénatomot tartalmazó dikarbonsavakat, mint malonsavat, borostyánkősavat, glutársavat, adipinsavat, pimelinsavat, parafasavat, azelainsavat, szebacinsavat, tetradekandikarbonsavat, valamint ilyen savak elágazó szénláncú izomerjeit használjuk. Az epoxigyanta, alifás dikarbonsav és telítetlen monokarbonsav minőségét és mennyiségét úgy választjuk meg, hogy a makromolekula elegendő mennyiségű polimerizálható kettőskötéssel rendelkezzék ahhoz, hogy a keményedés során megfelelő térhálósodást érjen el. Általában itt is legalább 0,5 — előnyösen 0,8—3,0 — kettőskötés-számra van szükség, vagyis 1000 molekulasúly-egységenként legalább 0,5 kettőskötésre van szükség. Egy további, polimerizálható kettőskötésckkel rendelkező makromolekula-fajtát képeznek azok a karboxilcsoport-tartalmú kopolimerek, amelyeket telítetlen glicidilvegyületekkel, mint glicidilakriláttal, illetve -metakriláttal reagáltatunk. További ilyen vegyületek állíthatók elő olyan hidroxil- és/vagy karboxilcsoport-tartalmú polikondenzációs, poliaddíciós vagy polimerizációs termékekből is, amelyeknek funkcionális csoportjait valamely (ekvimoláris mennyiségű diizocianát és hidroxiakrilát vagy -metakrilát reagáltatásával nyert) telítetlen monoizocianát vegyülettel reagáltattuk. Kiindulási anyagként megfelelő poliészterek, módosított vagy nem módosított alkidgyanták, hidroxilcsoport-tartalmú kopolimerek, továbbá poliolok olyan vegyületekkel képezett reakciótermékei használhatók, amelyek maleinsavanhidrid, izolált vagy konjugált kettőskötéseket tartalmazó vegyületekre történt addíciója útján képződnek. A kívánt kiindulási anyagként szolgálhatnak továbbá anhidrid konfigurációjú polimer termékek is, mint például sztirol-maleinsavanhidrid kopolimerek, maleinsavanhidrid izolált vagy konjugált kettőskötéseket tartalmazó vegyületekkel — mint olajokkal, zsírsavakkal, gyantasavakkal, diénpolimerekkel és hasonló vegyületekkel, továbbá hidroxialkilakrilátokkal, illetve -metakrilátokkal — félészter képződés közben, 80—120 °C hőmérsékleten képezett reakciótermékei. Izocianát tartalmú bázikus előtermékként [(B) komponens] aromás, alifás vagy cikloalifás diizocianátok vagy e vegyületek elegyei I általános képletű — mely képletben R jelentése alkanolcsoporl és Rt, valamint R2 jelentése legfeljebb 4 szénatomos alkilcsoport — aminokkal, például dialkanolaminokkal, mint dimetiletanolaminnal, valamint ennek magasabb homológjaival, ill. izomerjeivel képezett reakciótermékei használhatók. A reakció 10—80 C, előnyösen 20—50 °C hőmérsékleten megy végbe, és exoterm. A két reakciópartner mennyiségét úgy választjuk meg, hogy az izocianát-előtermék egy szabad izocianátcsoportot tartalmaz. Di- vagy poliizocianátként alkalmasak az aromás izocianátok, mint 2,4-, illetve 2,6-toluiléndiizocianát, 4,4'-difenilmetán-diizocianát vagy cikloalifás izocianátok, mint izoforondiizocianát, ciklohexán-l,4-diizocianát, valamint alifás izocianátok, mint a trimetilhexametilén-l,6-diizocianát, trisz-hexametilén-triizocianát. A találmány szerinti eljárásnál úgy járunk el, hogy a fent említett polimerizálható kiindulási gyantákat — előnyösen izocianátokkal szemben iners oldószerben oldott állapotban — a bázikus izocianát-előtermék 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
