178369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromártólakkozásra alkalmaz kötőanyagok előállítására
3 178369 amelyeket epoxid- és hidroxilcsoportot tartalmazó gyanták félig rejtett poliizocianátokkal végzett reakciója, majd az utóbbi esetben az epoxidcsoportok savas tercier aminsóival, ozmiumsó-csoportok képződésével végbemenő reakciója útján állítanak elő. Ezeknek a termékeknek a kikeményítése az izocianátcsoportok rejtettségének megszűnése utáni uretán-térhálósodás útján, magasabb hőmérsékleten következik be Ennek az eljárásnak hátrányai mindenekelőtt abban állnak, hogy a lehasadó blokkolószert a filmből el kell távolítani. Ha a filmben blokkolószer maradék marad, úgy ez a beégetett film tulajdonságait hátrányosan befolyásolja. Ugyanez vonatkozik a 2 100 794 számú francia szabadalmi leírás szerinti termékekre is, amelyben poliamid-poliamin-gyanták teljesen blokkolt poliizocianátokkal képezett keverékeit írják le. Ebben az esetben is a keményedés az izocianátcsoportok rejtettségének megszűnése utáni metán-kapcsolódással megy végbe. Hasonló termékeket ír le a 2 541 234 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi közzétételi irat is, amelyek poliamidgyantákkal reagáltatott epoxigyanta-amid adduktok, melyekre térhálósító komponensként féligrejtett diizocianátokat reagáltatnak. Azt találtuk, hogy katódon leválasztható elektromártólakkok céljára öntérhálósodó kötőanyagok — vagyis külön térhálósító-komponenst nem igénylő és a jelenleg ismert termékek hátrányaival nem rendelkező kötőanyagok — úgy állíthatók elő, hogy valamely polimerizálható kiindulási gyantát valamely bázikus monoizocianát-előtermékkel reagáltattunk, majd a polimerizálható, bázikus, uretánnal módosított gyantát részleges vagy teljes savas semlegesítéssel vízoldhatóvá alakítjuk át. A találmány tehát eljárás katódosan leválasztható elektromártólakkokban alkalmazható olyan öntérhálósodó poliuretán kötőanyagok előállítására, melyek bázisos, nitrogéntartalmú csoportjaiknak — szervetlen vagy szerves savval 4 és 9 pH-érték közötti részleges vagy teljes — semlegesítése után vízzel hígíthatok, azzal jellemezve, hogy 20—80 °C, előnyösen 40—60 °C hőmérsékleten, adott esetben izocianátokkal szemben inert oldószer jelenlétében, (A) 55—85 súly0/,, epoxicsoport-mentes, 1000 molekulasúlyegységenként 1—4 vég- vagy oldalhelyzetű kettős kötést tartalmazó — 150 és 800 közötti epoxiekvivalensű epoxigyantából vagy epoxigyanta-dikarbonsavészterből vagy glicidilcsoportokat tartalmazó akrilkopolimerből és akrilsavból és/vagy metakrilsavból, amelyek adott esetben legfeljebb 50 mólZ-ban helyettesítettek 10—18 szénatomos olajzsírsavval, képezett — reakcióterméket (B) 15—45 súly/ó, átlagosan molekulánként egy szabad izocianátcsoportot tartalmazó ACH2)nH OCN—R—NH—CO—O—(CH2)n— \ch2)„h általános képletű — ahol R toluilén-, xililén-, izoforonvagy hexametiléncsoport és n jelentése 1, 2, 3, vagy 4 — előpolimerrel és adott esetben [az (A) és (B) komponensek összmennyiségére vonatkoztatva] (C) 10—35 súly%, átlagosan molekulánként egy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 szabad izocianátcsoportot tartalmazó — diizocianátból és (a) 6—18 szénatomos hidroxi(met)akrilátból, vagy (b) 6—18 szénatomos telített vagy telítetlen monokarbonsavból vagy (c) dikarbonsavnak egyértékű alkohollal alkotott félészteréből vagy (d) 6—18 szénatomos telített vagy telítetlen monoalkoholból képezett — előpolimert 0 izocianát-értékig reagáltatunk, emellett az (A), (B) és adott esetben (C) komponens mennyiségi arányait úgy választjuk meg, hogy a végtermék 1000 molekulasúlyegységére vonatkoztatva 0,5—2,0 bázisos nitrogéntartalmú csoportot tartalmazzon. A találmány szerinti eljárással előállított kötőanyagon öntérhálósodók, és az a, p-telítetlenségű kettőskötések termikus polimerizációja útján keményednek ki. A kapott filmek különösen jó vegyszer-, víz-, lúg- és korrózióállóságukkal tűnnek ki. A találmány szerinti bevonóanyagoknak ezen felül egy sor előnyük van. Az aminocsoport-tartalmú alapgyanta megfelelő megválasztásával egyrészt a bevonatok tulajdonságai befolyásolhatók, másrészt a rendszer bázicitása állítható be oly módon, hogy részleges semlegesítés után, a 6—8 pH-tartományban már lehetségessé válik a vízzel történő hígítás és az elektromos leválasztás. Ezáltal elkerülhetők mind a fürdőstabilitással kapcsolatos problémák, mind az, hogy a felszabaduló savak a leválasztó- vagy beégetőberendezés korrózióját idézzék elő. A találmány szerinti eljárással előállított bevonóanyagok további, jelentős előnye, hogy nincs szükségük térhálósító-komponensre, és hogy a keményítéshez nincs szükség savas katalizátorokra, miáltal az ezekkel az anyagokkal kapcsolatos nehézségek és hátrányok elkerülhetők. Ezenkívül további előny, hogy az új kötőanyagok vizes oldatai jó vezetőképességgel rendelkeznek, a leválasztott filmbevonatoknak viszont jó szigetelőhatásuk van. Ezáltal lehetővé válik a magasfeszültségű leválasztás, ami szintén előfeltétele a jó bevonatnak. Jelentős előny ezenkívül, hogy a találmány szerinti kötőanyagok túlnyomórészt láncvégi vagy oldallánci kettőskötéseket tartalmaznak. Ezáltal lehetővé válik, hogy a termikus polimerizáción alapuló keményítőst aránylag alacsony hőmérsékleten és rövid beégetesi idővel végezzük. Végül nagy jelentősége van annak, hogy a találmány szerinti bevonóanyag keményedése a C—C kettoskotések termikus polimerizációja útján megy vég A C—C térhálósodás következtében igen jó a bevona tok víz-, vegyszer- és korrózióállósága. Sok fajta, különböző nyersanyagokból kiin^uo szintézis-lehetőség ismeretes láncvégi vagy o\áa ana a, ß-telitetlen kettőskötések bevezetésére. Ezekne 2 kiindulási gyantáknak előállítását nem kívánju 0 lom alá helyezni. A következőkben rövid átte m adunk az (A) komponens különböző szintézis-e ségeiről. , . A polimerizálható kettőskötéseket tartalmazó m molekulák egy csoportja úgy állítható elő, hogy a felelő epoxidcsoportokat tartalmazó anyagokra oc,ptetlen monokarbonsavakat addicionáltatunk. ^ a, ß-telitetlen monokarbonsavként akril-, m^oQsaV vagy karbonsav, valamint a maleinsav vagy úa 2
