178350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás textilipari appreturák előállítására
3 178350 4 kopolimer, azonban a valóságban ez nem polimerizációs, hanem polikondenzációs termék. Ismeretes, hogy a textilipari appretanyagok klasszikus alapanyagait a természetes anyagok, így a keményítő és egyéb növényi származású anyagok stb. képezik. A gumiarabikum, Szenegál gumi, a különféle pektinek, tragant, caragén moha, stb. a ragasztóipari technológiából és a papíripari technológiából kerültek át a textiliparba. Ezeket az anyagokat a textilipar teljes választék - és kombinációs lehetőségében használja. A keményítőfajták közül egyaránt alkalmaznak burgonya-, kukorica-, rizs- és malátakeményítőt, természetesen oly módon, hogy az appretúra összeállításánál messzemenően figyelembe veszik a különböző eredetű keményítők eltérő amilóze- és amilo-pektin tartalmát. A reccptúra összeállításának gyakorlatában ez sokszor nehezen megoldható feladatot jelent, különösen olyankor, amikor egyfajta keményítőről egy másik fajtára kell áttérni, és ennek megfelelően a szükséges recept-módosításokat is ki kell dolgozni. Ezért is igyekeznek az appretűra-előállítók lehetőség szerint a burgonyakeményítőhöz ragaszkodni. A burgonyakeményítő alkalmazásának azonban határt szab az egyre inkább jelentkező világpiaci hiány és áremelkedés. A fentiekben vázolt problémák, valamint az appretúrával szemben támasztott fokozott műszaki követelmények kielégítése érdekében megpróbálkoztak a keményítő módosításával és nemesítésével. A természetes keményítő eredeti, változatlan mivoltában ugyanis vízben feloldva igen magas viszkozitású, mikroszkopikus struktúrájában keményítőszemcséket tartalmazó kocsonyává alakul, mely a textilszálra nehezen húz fel. A keményítő modifikálására irányuló eljárások jelentős eredményeket hoztak. Az „oldható” keményítők oldata azonos szilárdanyag-tartalom mellett már lényegesen alacsonyabb viszkozitású, ezáltal a textilszálra való felhúzás és az azon történő megkötődés lényegesen jobb. Ezeket a keményitőtípusokat savas, lúgos, illetve oxidativ kezeléssel lehet előállítani. Az oldható keményítőből előállított vizes kocsonyák javarészben ugyan még mindig keményitőszemcsékből állnak, de lényeges előnyük, hogy alacsonyabb viszkozitású oldatot képeznek. Ilyenfajta textilipari keményítők előállítását írják le a 256 502 és 259 428 sz. svájci szabadalmi leírások. Más a helyzet a kémiai úton. monoklór-ecetsavval vagy ctilénoxiddal modifikált keményítők, az úgynevezett keményítő éterek esetében. Ezek amorf mikrostruktúrájúak és így alacsony viszkozitású, sűrűn folyós és nem kocsonyás oldatot képeznek. Felhúzású megkötódési és felületbefolyásoló tulajdonságaik sokkal előnyösebbek. Textilipari appretúrák készítésére előnyösen használhatók még olyan keményítők is, amelyeket a kcményitöcsiriz forró hengereken való kcnes/tülvczetcsével nyernek. Ez esetben a keményítő molekula lebontodása révén történik a módosítás. Ezek a termékek hidegen is oldhatók. Alkalmazási lehetőségüket befolyásolja a keményítőnél lényegesen magasabb áruk. A makromolckuláris műanyagkémia a textilappretáló anyagok szempontjából is jelentős és pozitív előjelű változást hozott. A vinilpoiimerek és aminoplasztok (melamin-formaldehid. karbamid-formaldehid), valamint alkid-gyanták tulajdonságai szinte kínálkoztak a textilipari felhasználásra. A melamin- és karbamidformaldehid gyanták rezol állapotukban ugyanis vízoldhatóak, és így könnyen felhúznak a textilszálakra, majd az ez után történő savas vagy hőhatású kezelés vízoldhatatlan (C állapotú) végső kikeményedést eredményez. Ezeket az anyagokat főleg a „No-Iron” készítésnél alkalmazzák. A vinilpoiimerek és az akrilátok ugyancsak jól használhatók, elsősorban azért, mert vizes diszperzióban állíthatók elő ; ezáltal gyakorlatilag ugyanolyan kolloid rendszerűek, mint a keményítők. Ez utóbbiakkal ellentétben azonban még 50%-os szilárdanyag-tartalmú diszperzióban is hígfolyósak (ami még teljesen feltárt keményítőből képzett kolloid oldat esetében sem érhető el). Tapadóképességük és vízállóságuk nagyon jó, a textíliának fényt biztosítanak. Ezen tulajdonságok miatt az ilyen típusú vegyületek kedvelt appretanyaggá váltak, melyeket főként a készreszőtt textíliák, így damaszt, vászon, stb. utólagos vagy pótlólagos appretálásánál alkalmaznak. Igen jól beváltak továbbá a műszálas termékeknél, ahol a természetes anyagokból készült appretúrák mindezideig nem adtak kielégítő eredményt. A textilanyag appretálásnál a műanyagok legfőbb előnye abban rejlik, hogy irreverzibilis vízoldékonyságuknál fogva a textíliára felvitt és azon megszáradt appretúra „mosásállóságot” biztosít. Ez döntő tényező a „kimosható” keményítő és az egyéb gumi-származékokkal szemben. Még kifejezettebbé teszi a műanyagok előnyét, hogy keményítő és egyéb gumiszármazékkal való keverésük is lehetséges, miáltal a vízoldható keményítő appretúrát mintegy fixálják és vízoldhatatlanná teszik a textília felületén. A műanyagok széles körű és előnyös alkalmazhatóságának tág terű lehetősége tehát adva van. Döntő fontosságú azonban az appretáló készítmény összetétele, a kompozíció minden szempontból megfelelő összetevőinek megválasztása, főleg azokban az esetekben, amikor többfajta anyagot, így műanyagokat és természetes anyagokat kombinálnak egymással. A komponensek megválasztásának fontossága nyilvánvaló is, hiszen számításba kell venni az egyazon rendszerbe kerülő különböző vegyszerek kompatibilitását, stabilitásukat, az optimális pH-t, a tárolhatóság biztosítását, valamint azt is, hogy a keverékben jelenlevő alkotók tulajdonságai egymást kiegészítve és lehetőség szerint egymást fokozva érvényesüljenek. Egy makromolekuláris diszperzió közismerten érzékeny kolloid rendszer, melynek stabilitása, diszperzitásfoka védő kolloidokkal van biztosítva, így nem meglepő, hogy ezeket egy keményítő sziruppal úgy elegyíteni, hogy stabil készítmény jöjjön létre, csakis az újonnan kialakuló rendszer belső törvényeinek megvalósulása esetén lehet. A jó textilappretúra kompozícióban tehát nem elegendő az elérendő célnak egyébként ismert módon megfelelő anyagok jelenléte, hanem döntő fontosságú magának a kompozíciónak az összeállítása. Ezt a tényt támasztja alá, hogy különféle gyári készítmények jóllehet nyilvánvalóan azonos nyersanyagból nyertek felépítést — gyakorlati használati értek tekintetében jelentős különbözőségeket mutathatnak. A találmány szerinti eljárás célkitűzése tehát a technika jelenlegi állásából eredő hátrányok kiküszö5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
