178344. lajstromszámú szabadalom • ljárás és berendezés szálak képzésére nyújtható anyagból
s 178344 4 rással ki lehet küszöbölni, amely — ellentétben az ismert eljárásokkal — nemcsak kis hőmérsékletű sugár alkalmazását teszi lehetővé, hanem olyan főgázáramot lehet alkalmazni, amelynek a hőmérséklete szintén kicsi. A találmány szerinti eljárásnál egy lokalizált égést hozunk létre közvetlenül az anyagszál szomszédságában, a kölcsönhatási szakaszban, oly módon, hogy a kívánt nyújtási hőmérsékletet el lehet érni és fenn lehet tartani ebben a szakaszban anélkül, hogy a főgázáram teljes mennyiségét fel kellene melegíteni. Ily módon a főgázáramot létesítő generátorból kibocsátott gázok hőmérséklete lényegesen csökkenthető, és így nagy mennyiségű energia takarítható meg. A találmány szerinti eljárás, amelyet „energialokalizációs” eljárásnak nevezünk, rendkívül jelentős energiamegtakarításhoz vezet, és azonkívül más előnyei is vannak. Például lehetővé teszi a szálak gyors lehűtését a nyújtás után, ami a szálak mechanikai ellenállás-jellemzőit növeli nagyon sok termoplasztikus anyag esetében. Ennek következtében rendkívül hosszú szálakat tudunk létrehozni, ami bizonyos felhasználási területek esetében igen kívánatos. A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti berendezés példaként kiviteli alakját tüntetik fel. Az 1. ábra vázlatosan nézetben a szálképző és fogadóberendezés fő elemeit ábrázolja, amelynél mindegyik szálképző központnál egy sugárpárt alkalmazunk, és amelyen néhány részt metszetben ábrázolunk. A 2. ábra vázlatosan és perspektivikusan az 1. ábrán ábrázolt szálképző berendezés működését mutatja nagyobb léptékben. A 3. ábra metszetben és nagyobb léptékben a szálképző központ elemeit ábrázolja a sugarakat kibocsátó nyílások síkjában. A 4. ábra egy más kivitelű szálképző központ egyes elemeinek keresztmetszetét ábrázolja, mint ahogyan azt már a 76.37884 sz. francia szabadalomban ismertettük. Az 5. ábra a 4. ábrán ábrázolt berendezés működésmódját ábrázolja perspektivikusan. A 6. ábra több szomszédos sugárnak, valamint a főgázáram 4. és 5. ábrák szerinti részeinek felülnézete, ahol azonban az üvegbetápláló nyílásokat és a szálakat elhagytuk. A 7. ábra a 4. ábrához hasonló nézet, amely azonban egy járulékos eszközt tartalmaz. A 8. ábra oldalnézet részben függőleges metszetben, amely a találmány szerinti jellemzők alkalmazását ábrázolja egy olyan szálképző központnál, amilyet a 2 223 318 sz. szabadalmi leírás 11. ábráján ismertettünk. A 9a és 9b ábrák szálképző központok vázlatos hosszmetszeteit ábrázolják, ahol a 9a ábra a szálképzés folyamatát ábrázolja a kölcsönhatási szakaszban energialokalizálás nélkül, míg a 9b ábra ugyanazt ábrázolja az energialokalizációs technikát alkalmazva. A 10. ábra egy grafikon, amely a találmány szerinti eljárás előnyeit ábrázolja, amikor különböző termoplasztikus ásványi anyagokból a találmány szerinti eljárással szálat képezünk. A most következő részletes leírásban először a rajzokon ábrázolt kivitelt ismertetjük, majd az energialokalizáció szempontjait fogjuk vizsgálni a berendezés működésekor. Elsősorban az 1. ábrára hivatkozunk, ahol vázlatosan ábrázoltuk a főgázáramot létrehozó 8 generátort amely itt egy égő és 9 csővezetékkel van ellátva, amely megközelítőleg vízszintes irányban a 10 főgázáramot bocsátja ki. Természetesen a főgázáram más irányban is kibocsátható. A 13 gyűjtő, amely a 12 csatlakozócső segítségével 11 sugárforráshoz van csatlakoztatva, táplálja azt sűrített gázzal, például sűrített levegővel. Látható a 2. és 3. ábrákon is, hogy a 11 sugárforrás egy pár 14 és 15 kibocsátónyílást tartalmaz a sugarak kibocsátására, és az egymást követő nyíláspárok a 14a—15a; 147>—156; 14c—15c; 14d—15c/; 14c—15c jelet viselik. Az ezekből a nyíláspárokból kibocsátott sugarakat a megfelelő betűkkel jelöltük. A 2. ábrán perspektivikusan három pár sugarat ábrázoltunk, míg az 1. és 3. ábrákon csak egyetlen a-a sugárpár látható. Mindegyik sugárpárhoz egy szálképző központ tartozik. Mindegyik szálképző központnál az egy sugárpárhoz tartozó sugarak, például az a-a sugarak közös síkjukban egymásnak ütköznek, és az 1. ábrán A-val jelölt kombinált áramot képeznek, amelyben a nyújtás első lépcsőjét, vagyis a primer nyújtást létrehozzuk. Ez az A kombinált áram lefelé halad és behatol a 10 főgázáramba, hogy azzal kölcsönhatási szakaszt képezzen, amelyet a nyújtás második lépcsőjéhez használunk fel. Ezeken az ábrákon az üvegbetápláló forrást 16-tal jelöltük, és 17 szálképző feje van, amelyben egy sorozat 18 fúvóka van elhelyezve egymástól távolságban, és mindegyiknek 18a betáplálónyílása és ettől áramlásirányban feljebb 19 adagolónyílása van. Az üveget így G buborékok formájában vezetjük be, amelyekből az S üvegszál lefelé folyik, és mindegyik szálképző központ tartalmaz egy buborékot és egy üvegszálat. A szálképző központok sorozatából képzett üvegszálak a 10 főgázáram keresztirányában el vannak osztva, és B üvegpaplan formájában egy perforált 20 szalagra vagy szállítóra helyeződnek rá. A szálak elosztása a szállítón egy kamra belsejében történik, amelyet felülről például a 21 fal határol, és a 22 elszívókamra hatására, amely előnyösen a 20 szállítószalag alatt van elhelyezve, és 23 vezetékek révén egy vagy több 24 elszívó-ventillátorhoz van csatlakoztatva. A fenti berendezéssel létrehozott szálképzést a 2. és 3. ábrákkal kapcsolatban részletesen megmagyarázzuk és analizáljuk. Amint már a fentiekben megállapítottuk, az egyes szálképző központokhoz tartozó folyamat előnyösen a szomszédos szálképző központokhoz tartozó sugarak hatásával van összefüggésben. A 2. ábra azt a teljes nyújtási folyamatot ábrázolja, amely a b-b sugárpárhoz tartozik, és csak részben azt a nyújtási folyamatot, amely az a-a és c-c sugárpárhoz tartozik. A 3. ábra nagyobb léptékben azt ábrázolja, hogy mi zajlik le az a-a sugárpárt tartalmazó szálképző központban. Ahhoz, hogy a folyamatot és a működést vizsgálni tudjuk, elsősorban is arra emlékezünk, hogy mindegyik gázsugár a környező levegő mozgását indukálja attól a perctől kezdve, hogy kilépett a kibocsátónyíláson át. Következésképpen mindegyik a sugárnak van egy központi j rés® vagy magja, amelyet a környező gáz vagy indu levegő, amit /-vei jelöltünk, körülvesz. Ez a burko oly mértékben növekszik, amilyen mértékben a sugár előrehalad, míg a sugár magja a középpont rnara - amely viszonylag rövid és kúpos alakú. A sugár magja képező gázok sebessége egyenlő azzal a sebessegge, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
