178339. lajstromszámú szabadalom • Üveges réteges testekhez felhasználható polimerlapok és eljárás előállításukra
9 178339 10 forgalomba hozott termékét) és 0,5 g katalizátort, nevezetesen dibutil-ón-dilaurátot keverünk. A monomereket összekeverjük, és a kapott homogén keveréket a film lefejtését lehetővé tevő réteggel bevont üveglapra öntjük. A monomerek polimerizációját melegítéssel gyorsítjuk. A bevont felületen szakadásgátló és önregeneráló tulajdonságokkal rendelkező, szilárd, hőre keményedő poliuretán film alakul ki. Ezután a következő monomerek felhasználásával hőre lágyuló poliuretánt készítünk : A) 980 g, 1,2-propándiol és 1,2-propilénoxid reakciójával előállított, körülbelül 1,6—1,8% szabad hidroxilcsoportot tartalmazó, körülbelül 2000-es molekulasúlyú lineáris poliéter (például a Bayer A.G. cég által „Desmophen 3600” kereskedelmi néven forgalomba hozott termék, és B) 110 g, körülbelül 37,5% szabad —NCO csoportot tartalmazó 3-cianátometil-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianát (a Veba A.G. cég „Ipdi” kereskedelmi néven forgalomba hozott terméke). Az egyes monomereket csökkentett nyomáson keverve gázmentesítjük annak megakadályozására, hogy a kész polimer filmben buborékok képződjenek. A monomerek összekeverése előtt az A) monomerhez 4 g antioxidánst, nevezetesen 2,6-di-terc-butil-4-metil-fenolt (,,Ionol”-t) és 0,1 g dibutil-ón-dilaurát katalizátort keverünk. A monomer-elegyet az előző lépésben kialakított, hőre keményedő poliuretán filmre öntjük és ott polimerizáljuk. A kialakult hőre lágyuló poliuretán film szobahőmérsékleten szilárd, és szorosan tapad az alsó, hőre keményedő poliuretánból képezett filmhez. Az így kialakított, szilárd, hajlékony polimer lapot, amely hőre keményedő és hőre lágyuló poliuretán filmből áll, lefejtjük a hordozó üveglapról, és szobahőmérsékleten nem ragacsos, hőre lágyuló felületével a bevonandó üveglemezre helyezzük. A polimer lapot szobahőmérsékleten préseljük az üveglapra préshengerek segítségével, majd a kialakított réteges testet körülbelül 1 órára egy körülbelül 135 °C-on és 6 bár nyomáson üzemelő autoklávba helyezzük. A polimer lap szilárdan és egyenletesen kötődik az üveghez, és a kapott réteges test átlátszósága kiváló. Ha a hőre keményedő polimer filmre a teljes kikeményedés előtt (tehát akkor, amikor a film még szabad —OH és —NCO csoportokat tartalmaz) visszük fel a hőre lágyuló polimert képező monomer-elegyet, a kétféle típusú polimer közötti kötést kémiai kötések kialakítása révén tovább szilárdíthatjuk. 2 2. példa A következő monomerekből termoplasztikus poliuretánt készítünk: AJ 1000 g, 100 súlyrész adipinsav, 56 súlyrész 1,6- -hexándiol, 30 súlyrész 2,2-dimetil-l,3-propándiol és 7 súlyrész 1,2-propándiol reakciójával kialakított, körülbelül 1,8—1,9% szabad hidroxil-csoportot tartalmazó, körülbelül 1850-es molekulasúlyú lineáris poliészter, és B) 128 g, körülbelül 31,5% szabad —NCO csoportot tartalmazó bisz(4-izocianáto-ciklohexil>metán (például a DuPont cég „Hylene W” kereskedelmi néven forgalomba hozott terméke). A monomereket az 1. példában ismertetett antioxidánssal és katalizátorral együtt reaktorba töltjük, és nitrogén-atmoszférában polimerizáljuk. A polimer ömledéket lehűtjük, granuláljuk, majd dimetilformamidban oldjuk. A kapott 10 súly%-os oldatot az 1. példában ismertetettel azonos, hőre keményedő poliuretán filmre öntjük, és az oldószert melegítéssel elpárologtatjuk. A hőre keményedő poliuretán film fölött az alsó filmhez szorosan tapadó, szilárd, hőre lágyuló poliuretán film alakul ki. 3. példa 145 g adipinsav, 50 g szebacinsav, 145 g s-kaprolakton, 120 g 2,2-dimetil-l,3-propándiol és 80 g 1,4-butándiol 25 g xilol és 0,25 g dibutil-ón-dilaurát jelenlétében, 180 °C-on végrehajtott reakciójával poliésztert állítunk elő. 22,5 g víz leválasztása után a reakcióelegyhez lánchosszabbítószerként 18 g 1,4-butándiolt adunk 400 g xilollal együtt. Ezután a reaktor hőmérsékletét 80 °C-ra állítjuk be, és a reaktorba erélyes keverés közben 150 g bisz(4-izocianáto-ciklohexii)-metánt, majd 50 g 3-izocianátometil-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianátot adagogolunk be. A hőmérsékletet 100 °C-ra növeljük, és a polimerizációt 40 000—50 000 átlagmolekulasúlyú lineáris hőre lágyuló poliuretán gyanta képződéséig folytatjuk. A polimerizációs műveleteket nitrogén-atmoszférában végezzük. A reaktort körülbelül 70 °C-ra hűtjük, majd a poliuretánt körülbelül 3000 g metil-etil-ketonnal hígítjuk. A rendszert körülbelül 30 °C-ra hűtjük, és további hígítószerként körülbelül 3000 g tetrahidrofuránt adagolunk be. Körülbelül 10 súly%-os poliuretán-gyantaoldatot kapunk. Az így kapott oldatot az 1. példában ismertetett, hőre keményedő, szilárd poliuretán-filmre öntjük, és az oldószert melegítéssel elpárologtatjuk. A hőre keményedő poliuretán-filmen az alsó filmhez szorosan tapadó, szilárd, hőre lágyuló poliuretán-film alakul ki. 4. példa A 2. példában ismertetett komponensekből hőre lágyuló poliuretánt állítunk elő, és a polimert tetrahidrofurán, metil-etil-keton és xilol 1:1:1 arányú elegyében oldjuk. A kapott, 10 súly%-os gyantaoldatot az 1. példában ismertetett, hőre keményedő, szilárd poliuretán filmre öntjük, és az oldószert melegítéssel elpárologtatjuk. Az alsó, hőre keményedő poliuretán filmre erősen tapadó, szilárd, hőre lágyuló poliuretán film alakul ki. Az 1—4. példával kapcsolatban megjegyezzük, hogy a hőre lágyuló poliuretánok előállításához felhasznált monomereket úgy választottuk ki, hogy nagymértékben amorf szerkezetű, következésképpen kiváló átlátszósággal rendelkező polimer réteg alakuljon ki. Ez a réteg a későbbiekben ismertetendő további kedvező tulajdonságokkal is rendelkezik. Kedvező tulajdonságokkal rendelkező, amorf hőre lágyuló poliuretánok előállításához hidroxil-reagensként előnyösen elágazó láncú poliészter-diolokat vagy elágazó láncú poliéter-diolokat, izocianát-reagensként pedig elágazó láncú aliciklusos diizocianátokat, láncelágazást nem tartalmazó aliciklusos diizocianátokat és/vagy elágazó láncú aciklikus alifás diizocianátokat használhatunk fel. Az elágazó láncú szénhidrogén-csoportok alkil-, aril-, alkaril- és aral-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
