178339. lajstromszámú szabadalom • Üveges réteges testekhez felhasználható polimerlapok és eljárás előállításukra
7 178339 8 tozást szenvedne. A 2b hőre keményedő poliuretán réteg szakadásgátló és önregeneráló sajátságokkal rendelkezik. Ennek megfelelően a 2 polimer lap megakadályozza, hogy az 1 üveglap eltörésekor éles üvegszilánkok kerüljenek az üveglap mögé. Az 1. ábrán bemutatott réteges üveges testet szemüvegek, például motoros-szemüvegek, védőálarcok, biztonsági szemüvegek vagy napszemüvegek készítéséhez használhatjuk fel. A 2. ábrán szélvédő üvegként alkalmazható üveges réteges testet mutatunk be. Az 1. ábrával kapcsolatban ismertetettel azonos 2 előregyártott polimer lap az 5 üveglaphoz tapad. Az 5 üveglap energiafelvevő tulajdonságokkal rendelkező, például polivinil-butirálból készült 4 közbenső műanyagrétegen keresztül kapcsolódik a 3 üveglaphoz. A 2. ábrán bemutatott üveges réteges test tehát lényegében a jelenleg széles körben alkalmazott szélvédő üvegek tökéletesített változatának tekinthető. A 2 polimer lapot a 3 és 5 üveglap es a 4 közbülső réteg összetapasztásával egyidőben tapaszthatjuk az 5 üveglap felületéhez, eljárhatunk azonban úgy is, hogy a 2 polimer lapot külön műveletben tapasztjuk az 5 üveglaphoz. Az 1. és 2. ábrán olyan réteges testeket mutattunk be, amelyekben a találmány szerinti polimer lap üvegalaphoz tapad. A találmány szerinti polimer lapokat azonban műanyag-alapra is fel vihetjük. A felhasználható műanyagok közül példaként a polikarbonátokat, poliakril-műanyagokat, polivinilkloridokat, polisztirolokat és cellulózésztereket, így a megfelelő ecetsavas, propionsavas és vajsavas észtereket említjük meg. Az üveges réteges testeket úgy állítjuk elő, hogy a találmány szerinti polimer lapot a hőre lágyuló polimer oldaláról egy üveg- vagy műanyag alapra helyezzük, és a polimer lapot megfelelő körülmények között, például hő és/vagy nyomás hatására az alaphoz tapasztjuk. Az eljárás megvalósítására alkalmas berendezéseket és technológiai módszereket többek között a 3 806 387 és 3 960 627 sz. amerikai egyesület államokbeli szabadalmi leírás, a 2 424 085 sz. német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírás és a 2 531 501 sz. német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat ismerteti. Előnyösen úgy járunk el, hogy a polimer lapot szobahőmérsékleten nem ragacsos, hőre lágyuló műanyagfelületével egy közepes hőmérsékletre, például körülbelül 50—80 °C-ra előmelegített egy- vagy többrétegű alapra helyezzük, majd az alapra préseljük. Ezen a hőmérsékleten a termoplasztikus anyag meglágyul, megömlik, és úgy tapad az alapfelülethez, hogy a polimer lap még akkor sem csúszik el az egy- vagy többrétegű alap felületéről, ha a műveleteket szobahőmérsékleten végezzük. Az alkalmazott nyomás például atmoszferikus nyomásnál 0,5—2 bárral nagyobb érték lehet. A hőre lágyuló műanyag alkalmazásával kialakított kötés elég szilárd ahhoz, hogy lehetővé tegye a réteges test biztonságos kezelését. A kötésszilárdság tovább fokozható, ha a réteges testet megnövelt hőmérséklet és nyomás hatásának tesszük ki. Eljárhatunk például úgy, hogy a réteges testet körülbelül 100—140 °C-ra felfűtött, 3—15 bár nyomáson üzemelő autoklávba helyezzük. A hőmérséklet és a nyomás értekét a réteges test egyes rétegeit alkotó anyagok jellegének megfelelően választjuk meg. A szobahőmérsékleten nem ragacsos felületű polimer lapok felhasználásából számos feldolgozástechnológiai előny származik. Ezek a lapok egyszerűen feltekercselhetők és ilyen formában tárolhatók és kezelhetők akkor, ha a lapokat nem használjuk fel azonnal réteges testek előállításához. Az ilyen típusú lapok további előnyös tulajdonsága, hogy a porszemcsék és egyéb idegen anyagrészecskék nem tapadnak nagy erővel a nem ragacsos felülethez, így ezek az anyagok könnyen eltávolíthatók a lapok felületéről. Ezek az idegen részecskék bizonyos mennyiségi határon túl rontják a kész üveges réteges test optikai tulajdonságait, sőt a kész üveges réteges testet alkalmazhatatlanná teszik olyan felhasználási területeken, ahol a réteges test optikai jellemzőivel szemben szigorú követelményeket támasztanak. Ezek a problémák szobahőmérsékleten nem ragacsos felületű lapok felhasználásával általában kiküszöbölhetők. Megjegyezzük továbbá, hogy a hőre lágyuló réteg melegítéskor — a hőre keményedő rétegekkel ellentétben — porszemcséket és egyéb idegen anyagokat abszorbeál felületén vagy a vele érintkező felületen. Ezek az anyagok tulajdonképpen beágyazódnak a hőre lágyuló rétegbe. E beágyazódás hatására az idegen anyagrészecskék már csak csökkent mértékben rontják a kész üveges réteges test optikai jellemzőit. A hőre keményedő rétegek esetén nem felületi abszorpció, hanem felületi adszorpció megy végbe, és az adszorbeált idegen részecskék roncsolják, például hólyagosítják a felületet, ezáltal rontják a végtermék optikai jellemzőit. Jelentős feldolgozástechnológiai előnyöket érhetünk el olyan hőre lágyuló műanyagrétegek alkalmazásával is, amelyek már mérsékelten megnövelt hőmérsékleten is megfelelően nagy erővel tapadnak az üveg- vagy műanyag-alaphoz úgy, hogy biztonsággal tárolható és kezelhető réteges testeket képeznek. Az így kialakított réteges testek biztonságosan tárolhatók akkor, ha a polimer lap felvitelét nem követi azonnal a kötésszilárdító autoklávos kezelés. A találmányt az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. Az egyes példákban szakadásgátló és önregeneráló tulajdonságokkal rendelkező hőre keményedő poliuretánok felhasználását írjuk le. E poliuretánok előnyös képviselői a 3 979 548 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett termékek. 1. példa Az alábbi monomerekből szakadásgátló és önregeneráló tulajdonságokkal rendelkező, hőre keményedő poliuretán filmet állítunk elő. A reakció végrehajtása előtt az egyes monomereket gázmentesítjük, és így megelőzzük a buborékképződést a poliuretán filmben. A) 1000 g, 1,2-propilénoxid és 2,2-bisz(hidroximetil)-1-butanol reakciójával előállított, körülbelül 10,5— 12% szabad hidroxil-csoportot tartalmazó, körülbelül 450-es molekulasúlyú poliéter (például a Bayer A.G. cég „Desmophen 550 U” kereskedelmi néven forgalomba hozott terméke). B) 1000 g, hexán-1,6-diizocianátból képezett, körülbelül 21—22% szabad —NCO csoportot tartalmazó biuret (például a Bayer A.G. cég „Desmodur N/100" kereskedelmi néven forgalomba hozott terméke). A monomerek összekeverése előtt az A) monomerhez 23 g antioxidánst, nevezetesen 2,6-di-terc-butil-4-metil-fenolt (például a Shell cég lonol kereskedelmi néven 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
