178298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák ásványi anyag-és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék összeállításához
9 178298 közötti százalékos különbségnek megfelelő takarmányértékmérő számértékből levonjuk a takarmányban mért jódtartalom és a takarmány-értékmérő szám közötti különbség felét, és az így kapott különbségnek megfelelő jódmennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz. A jódra vonatkozó fenti takarmány-értékmérő számot és vérszérum-értékmérő számot a rézzel kapcsolatban fentebb megnevezett irodalmi forrásokból vettük. Tehén takarmánypótlékának előállítása esetén a találmány értelmében célszerűen úgy határozzuk meg a nátrium adagolandó mennyiségét, hogy tehenenként 40 g/nap nátrium takarmány-értékmérő szám figyelembevételével megállapítjuk a takarmány g/kg egységekben mért nátrium-tartalma és a takarmány-értékmérő szám közötti különbségnek megfelelő számértéket, továbbá 360 mg% nátrium vérszérum-értékmérő szám figyelembevételével meghatározzuk a takarmányértékmérő számnak a vérszérum-értékmérő szám és a vérszérumban mért nátrium-tartalom közötti százalékos különbségnek megfelelő számértékét, és ha mind a takarmányban, mind a vérszérumban mért érték kisebb a megfelelő értékmérő számnál, a két számérték számtani középértékének megfelelő nátrium-mennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz, ha pedig csak a vérszérumban mért érték kisebb a vérszérum-értékmérő számnál, a pótlandó nátrium-mennyiséget úgy határozzuk meg, hogy a vérszérum-értékmérő szám és a vérszérumban mért nátrium-tartalom közötti százalékos különbségnek megfelelő takarmány-értékmérő számértékből levonjuk a takarmányban mért nátrium-tartalom és a takarmány-értékmérő szám közötti különbség felét, és az így kapott különbségnek megfelelő nátrium-mennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz. A nátriumra vonatkozó fenti takarmány-értékmérő számot Kolb E. fentebb a magnéziummal kapcsolatban megnevezett könyve 118. oldalán található adatokból, míg a vérszérum-értékmérő számot Horváth Z. és Boian N. fentebb a foszforral kapcsolatban megnevezett könyve 119. oldalán található adatokból vettük. Tehén takarmánypótlékának előállítása esetén a találmány értelmében célszerűen úgy határozzuk meg a kálium adagolandó mennyiségét, hogy tehenenként 180 g/nap kálium takarmány-értékmérő szám figyelembevételével megállapítjuk a takarmány g/kg egységekben mért kálium-tartalma és a, takarmány-értékmérő szám közötti különbségnek megfelelő számértéket, továbbá 20 mg% kálium vérszérum-értékmérő szám figyelembevételével meghatározzuk a takarmány-értékmérő számnak a vérszérum-értékmérő szám és a vérszérumban mért kálium-tartalom közötti százalékos különbségnek megfelelő számértékét, és ha mind a takarmányban, mind a vérszérumban mért érték kisebb a megfelelő értékmérő számnál, a két számérték számtani középértékének megfelelő kálium-mennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz, ha pedig csak a vérszérumban mért érték kisebb a vérszérum-értékmérő számnál, a pótlandó kálium-mennyiséget úgy határozzuk meg, hogy a vérszérum-értékmérő szám és a vérszérumban mért kálium-tartalom közötti százalékos különbségnek megfelelő takarmány-értékmérő számértékből levonjuk a takarmányban mért kálium-tartalom és a takarmány-értékmérő szám közötti különbség felét, és az így kapott különbségnek megfelelő kálium-mennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz. A káliumra vonatkozó fenti takarmány-értékmérő számot Kolb E. fentebb a magnéziummal kapcsolatban megnevezett könyve 119. oldalán található adatokból, míg a vérszérum-értékmérő számot a nátriummal kapcsolatban fentebb közölt irodalmi forrásból vettük. Tehén takarmánypótlékának előállítása esetén a találmány értelmében célszerűen úgy határozzuk meg a klór adagolandó mennyiségét, hogy tehenenként 15 g/nap klór takarmány-értékmérő szám figyelembevételével megállapítjuk a takarmány g/kg egységekben mért klórtartalma és a takarmány-értékmérő szám közötti különbségnek megfelelő számértéket, továbbá 380 mg% klór vérszérum-értékmérő szám figyelembevételével meghatározzuk a takarmány-értékmérő számnak a vérszérum-értékmérő szám és a vérszérumban mért klórtartalom közötti százalékos különbségnek megfelelő számértékét, és ha mind a takarmányban, mind a vérszérumban mért érték kisebb a megfelelő értékmérő számnál, a két számérték számtani középértékének megfelelő klórmennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz, ha pedig csak a vérszérumban mért érték kisebb a vérszérum-értékmérő számnál, a pótlandó klórmennyiséget úgy határozzuk meg, hogy a vérszérum-értékmérő szám és a vérszérumban mért klórtartalom közötti százalékos különbségnek megfelelő takarmány-értékmérő számértékből levonjuk a takarmányban mért klórtartalom és a takarmányértékmérő szám közötti különbség felét, és az így kapott különbségnek megfelelő klórmennyiséget adagoljuk a takarmánypótlékhoz. A klórra vonatkozó fenti takarmány-értékmérő számot Kolb E. fentebb a magnéziummal kapcsolatban idézett könyve 120. oldalán található adatokból, míg a vérszérum-értékmérő számot a nátriummal kapcsolatban fentebb közölt irodalmi forrásból vettük. Abban az esetben, ha nem tehén, hanem növendékmarha, hízómarha vagy tenyészbika takarmánypótlékát kell előállítani, az adagolandó makro- és mikroelemek mennyiségének meghatározása annyiban leegyszerűsödik, hogy nem kell figyelembe venni az állat tejhozamának megfelelő takarmány-értékmérő számot. Ezeknél az állatoknál a takarmány-értékmérő számok a foszfor és a kalcium vonatkozásában eltérnek a tehenekre vonatkozó takarmány-értékmérő számoktól. Ennek megfelelően a foszforra vonatkozó takarmány-értékmérő számként 100 kg élősúlyonként 5 g/nap helyett 2,0 g/nap számot, a kalciumra vonatkozó takarmány-értékmérő számként pedig 100 kg élősúlyonként 7,5 g/nap helyett 3,0 g/nap számot kell figyelembe venni. A számítás menete egyébként minden vonatkozásban megegyezik a tehenek takarmánypótlékának előállításával kapcsolatban megadott számítási módszerrel. Az egyes elemek takarmány-értékmérő számának és vérszérum-értékmérő számának alapját képező irodalmi adatoktól azokban az esetekben tértünk el, mikor több ezer vizsgálaton alapuló saját mérési eredményeink ezt indokolták. Abban az esetben, ha valamelyik elemnek a takarmányban mért értéke kisebb a megfelelő takarmányértékmérő számnál, de a vérszérumban mért érték nagyobb a vérszérum-értékmérő számnál, nincs szükség 10 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
