178298. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szarvasmarhák ásványi anyag-és mikroelem-igényének megállapítására takarmánypótlék összeállításához
11 178298 12 az illető elemnek a takarmánypótlékhoz való adagolására. Gyakran előfordul, hogy a nátriumnak és a jódnak a vérszérumban mért értéke nagyobb a vérszérum-értékmérő számnál, a vérszérum alapján számított többlet azonban kisebb, mint a takarmány-vizsgálat alapján számított hiány. A gyakorlatban ilyenkor sincs pótlásra szükség, mert egyrészt az állatok tényleges ellátottságára az egyes elemekből a vérszérumvizsgálat ad megbízható képet, másrészt a nátrium és a jód az állatokkal amúgy is etetett nyalósó állandó komponense. A pótlandó elemeket célszerűen a következő sók alakjában adagoljuk a takarmánypótlékhoz: dinátrium-foszfát, diammónium-foszfát, dikalcium-foszfát, kalcium-hidrogén-foszfát, nátrium-kalcium-magnézium-foszfát, kalcium-karbonát, kálium-jodid, nátrium-szulfát, réz(II)-szulfát, vas(II)-szulfát, cink-szulfát, kobalt-szulfát, mangán-szulfát, magnézium-szulfát és magnézium-oxid. A vizsgálatokat célszerű spektrofotometriás, lángfotometriás vagy atomabszorpciós módszerrel vagy titrimetriásan elvégezni, de természetesen az analitikai kémia bármely ismert módszere felhasználható mind a takarmány-vizsgálatokhoz, mind a vérszérum-elemzésekhez. A találmány szerinti eljárás alkalmazásakor célszerűen úgy járunk el, hogy a takarmányok vizsgálatával párhuzamosan ugyanazon elemekre elvégezzük az állatok reprezentatív hányadának — előnyösen 10—20%-ának — vérvizsgálatát. A vizsgált állatokat úgy választjuk ki, hogy a különböző igénybevételi szintű egyedek a vizsgált hányadban arányosan legyenek képviselve. így például a tehenek közül célszerűen az alábbi öt csoportból veszünk mintát: a) 12—30 napja ellett lias tehenek; b) a vérvétel idején a legtöbb tejet termelő tehenek; c) termelő vemhes tehenek; d) kb. 8-hónapos vemhes tehenek; e) visszaüzekedő, illetve meddő tehenek. Ha a vérvizsgálatot ilyen szempontok szerint kiválasztott egyedekkel végezzük, az állomány biokémiai egyensúlyát megfelelően tükröző eredményt kapunk. A megbízható eredmény feltétele, hogy a vizsgált állomány a vizsgálatra kerülő takarmányadagot már legalább 25—30 napja folyamatosan fogyassza. A találmány szerinti eljárás pontosabb és megbízhatóbb képet ad az állomány ásványi anyag- és nyomelemigényére, mint csak a takarmány vizsgálatán alapuló ismert módszer. Ezen túlmenően a tápanyaghasznosulás számos összefüggését is feltárja. így például a vérvizsgálat sok esetben jelez nátrium-hiányt, látszólag kielégítő ellátás mellett, aminek viszonylag magas kálium-szint lehet az oka. A vérvizsgálat jelzi az adagolt nátrium-mennyiség elégtelenségét akkor is, amikor az állatok táplálékának adagolását a gondozók gyakorlatilag nem kielégítő módon végzik vagy elmulasztják. Erjesztett takarmány (szilázs) etetésekor a vérvizsgálat jelezheti az elégtelen mangán- és kobaltellátást, jóllehet a takarmány önmagában tartalmazhat kielégítő mennyiségeket ezekből az elemekből. Ele- i gendőnek látszó réz-bevitel esetén is kimutatja a vérvizsgálat ennek az elemnek a hiányát magas molibdénértékek mellett. Ugyancsak ismert a cink és a foszfor antagonizmusa, amelynek mértéke szintén csak vérvizsgálattal deríthető fel. < A találmány szerinti eljárás azt is lehetővé teszi, hogy a takarmányvizsgálatok által feltárt hiányoknak, illetve többleteknek a vérvizsgálat által kimutatott értékekkel való összevetése alapján a tényleges helyzet- 5 nek megfelelő korrekciót tudjuk végrehajtani a kiegészítő takarmánypótlék receptúrájának összeállításakor. Egyúttal arra is módot nyújt, hogy a hiányok kompenzálásával párhuzamosan a többleteket ellensúlyozzuk, és a komponenseket a hasznosulási viszonyoknak meglő felelően alkalmazzuk. így például abban az esetben, amikor kálium-többlet mutatkozik, a foszfor-hiányt dinátrium-hidrogén-foszfát alakjában pótoljuk, és így a foszfor-igényt olyan nátriumsóval elégítjük ki, amely nem tartalmaz klórt; ezáltal részben megoldjuk 15 a kálium-felesleg ellensúlyozását is. A találmány szerinti eljárás tehát lehetővé teszi a szarvasmarha-állomány tényleges hiányképének megállapítását és a hiányok pótlására olyan takarmánypótlék elkészítését, amely az összes hiányzó makro- és 20 mikroelemet tartalmazza, sőt az esetleges többletek pufferolását is lehetővé teszi. A találmány szerinti eljárást a gyakorlatban célszerű két — téli és nyári — főidény figyelembevételével alkalmazni. A nyári takarmányozásra való áttérés — 25 ami általában április közepe és május közepe között történik — után mintegy 30 nappal megvizsgáljuk a takarmányokat és egyidejűleg elvégezzük a vérvizsgálatokat. A kapott vizsgálati eredmények alapján elkészítjük 30 az adott állomány számára szükséges takarmánypótlékot (premixet) úgy, hogy az elegendő legyen addig az időpontig, amikor a gazdaság várhatóan érdemileg megváltoztatja a takarmány összetételét. Ha a nyári idényben a takarmányozásban érdemi 35 változás következik be, a belépő új takarmányt bevizsgáljuk, és a takarmánypótlék összetételét a vizsgálati eredmény függvényében helyesbítjük. Vérvizsgálatot csak akkor végzünk, ha az új takarmány összetétele miatt attól kell tartani, hogy a takarmány- 40 vizsgálat önmagában nem ad kielégítő támpontot a takarmánypótlék elkészítéséhez. A téli takarmányozási idény megkezdésekor, illetve az idényen belül hasonlóan járunk el. A találmány szerinti eljárás főbb előnyei a követ- 45 kezők : a) Lehetővé teszi a szarvasmarha-állomány tényleges ásványi anyag- és nyomelem-hiányainak pótlását, valamint a fölös elem-mennyiségek pufferolását. b) Kiküszöböli felesleges elemek bevitelét, amit az 50 általános összetételű takarmánypótlékok nem tesznek lehetővé. c) Lehetővé teszi a híánybetegségek feltárását és kiküszöbölését. d) Javítja a takarmányhasznosulást. >5 e) Kedvezően befolyásolja a szarvasmarha-állomány vitalitását és reprodukciós készségét. f) A szokásos tartási formák között is könnyen alkalmazható. g) Monodietikus takarmányozási rendszer alkalmait zása esetén is lehetővé teszi az állomány igényeinek maradéktalan kielégítését. A tejelő állomány ásványi anyag- és nyomelemigényének kielégítését a termelés függvényében célszerűen úgy oldjuk meg, hogy a takarményvizsgálatok 5 és a vérvizsgálatok eredményeinek figyelembevételével 6
