178256. lajstromszámú szabadalom • Eljárás [1,2]-annelelált-7-fenil-1,4- benzodiazepin-származékok és sóik előállítására

5 178256 6-benzodiazepin-2-on (Diazepam). Az eredményeket az alábbi táblázatban foglaljuk ösz­­sze: Teszt­vegyület LDjn p. o. (mg/kg) Indometacin által előidézett ulcus Traction teszt .ed50 (mg/kg) Hexobarbi­­tal alvási idő négyszeres meghosszab­bításához szükséges dózis (mg/kg) p. o. (mg/kg %-os gátlás A 2260 150 61 285,0 31,6 B >1370 100 77 >296 80,3 C >1430 200 68 >316 139 D >1470 100 70 >316 138 E >1470 100 86 >316 11,8 F >1430 100 42 >308 202 G >1520 200 77 >327 119 H >1470 100 74 316 153 I 1090 200 81 >316 100 K >1310 200 85 >284 110 L 1010 250 70 >215 164 S 887 12* 28 4,2 1,5 * A Diazepam standard már alacsony dózisban erős pszichofarmakológiai hatást mutat úgy, hogy az álla­tok a jobb ulcusgátlás vizsgálatához szükséges maga­sabb dózist nem tolerálnak. A fenti értékekből egyértelműen látható, hogy az (I) általános képletű vegyületek és sóik csekély központi idegrendszeri hatások mellett nagyon jó ulcusgátló ha­tással rendelkeznek. Az (I) általános képletű vegyületeket és sóikat a gyógy­szergyártás önmagukban ismert módszereivel készíthet­jük ki szokásos formákban (pl. oldat, kúp, tabletta, kap­szula vagy drazsé). Az egyszeri dózis felnőtteknél orális adagolás esetében 50—150 mg és a napi dózis 150— 450 mg. A találmányunk szerinti eljárással az (I) általános kép­letű vegyületeket oly módon állíthatjuk elő, hogy vala­mely (II) általános képletű vegyületet (mely képletben Rj, R2, R3, R4 és R5 jelentése a fent megadott és Y és Z azonos vagy különböző lehet és jelentésük reakcióképes csoport, pl. halogénatom, előnyösen klór- vagy bróm­­atom, vagy toluolszulfoniloxi-, benzolszulfoniloxi- vagy metánszulfoniloxi-csoport) valamely alkálifém- vagy alkáliföldfémhidroxid, alkálifém- vagy alkáliföldfém­­karbonát, alkálifém- vagy alkáliföldfémszulfid vagy egy R NH2 általános képletű amino-vegyület (ahol R a fen­ti jelentésű) vagy a megfelelő alkálifémamid jelenlétében 60—120 C°-os hőmérsékleten, adott esetben iners oldó­szerben ciklizálunk és adott esetben egy ily módon ka­­pott (I) általános képletű bázist savaddíciós sójává alakí­tunk vagy sójából felszabadítunk. Kiindulási anyagként előnyösen olyan (II) általános képletű vegyületeket alkalmazhatunk, melyekben Y és Z azonos jelentésű. Különösen kedvezően alkalmazhatunk Y és Z helyén klóratomot tartalmazó (II) általános kép­letű kiindulási anyagokat. Amennyiben Y és Z jelentése valamely szulfoniloxi-csoport, előnyösen toluolszulfo­­niloxi-csoportot képviselnek. E (II) általános képletű kiindulási anyagokat oly mó­don állíthatjuk elő, hogy valamely (III) általános képletű vegyületet (mely képletben R,—R5 jelentése a fent meg­adott) a megfelelő szulfonilkloriddal (pl. p-toluolszul­­fonilkloriddal) reagáltatunk iners oldószer jelenlétében. A képződő szulfonsavésztert nem szükséges a további átalakítás előtt izolálni. Az (I) általános képletű anellált oxazino- és tiazino­­[4,3-a][l,4]benzodiazepin-származékokat oly módon ál­lítjuk elő, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet előnyösen nátrium-, kálium-, kalcium- vagy bárium­­hidroxiddal, -karbonáttal vagy -szulfiddal reagáltatunk. A ciklizálást előnyösen szerves oldószer (pl. kis szén­atomszámú alkanol, aceton, dietiléter, dioxán, tetrahid­­rofurán, piridin, dimetilszulfoxid vagy dimetilformamid) jelenlétében célszerűen víz hozzáadása közben végezhet­jük el. A reakciót előnyösen oly módon hatjhatjuk végre, hogy a reakcióban résztvevő komponenseket oldatban tartjuk. Az (I) általános képletű anellált pirazino[l,2-a][l,4]­­benzodiazepinek előállítását a fenti oldószerekben vagya primer szerves amin feleslegében végezhetjük el. A reakciót normál vagy nagyobb nyomáson végezhet­jük el. Az ammónia vagy alacsony forráspontú aminok felhasználásával történő gyűrűzárást zárt berendezésben végezzük el. Az 1,4-benzodiazepin-váz fenil-gyűrűjére utólag is bevihetünk halogénatomot vagy nitro-csoportot ön­magában ismert módon. Halogénezőszerként pl. N-klór­­-szukcinimidet vagy N-bróm-szukcinimidet alkalmaz­hatunk. A nitro-csoport bevitelét szokásos nitráló ágen­sekkel (pl. réz(II)nitrát-trihidráttal ecetsavanhidridben) végezhetjük el. Az (I) általános képletű l,2,3,4,4a,5-hexahidro-7-fe­­nil-pirazino[ 1,2-a][ 1,4]benzodiazepin-származékok —NH— csoportját önmagában ismert módon utólago­san alkilezhetjük. A reakciót halogénalkilén-vegyületek­­kel [lásd Houben—Weyl XI/1 kötet (1957) 24. oldal], dialkilszulfonátokkal (pl. dimetilszulfonáttal vagy dietil­­szulfonáttal vagy etiléndiszulfonáttal, lásd ugyanott 207. oldal), R'—S03R általános képletű szulfonsav­­észterekkel (ahol R' pl. metil-, fenil- vagy 4-metil-fenil­­csoportot és R alkil-csoportot jelent, lásd ugyanott 217. oldal) vagy etilén- vagy propilénoxiddal (lásd ugyanott 311. oldal) végezhetjük el. Az (I) általános képletű l,2,3,4,4a,5-hexahidro-3- -(hidroxi-alkil)-7-fenil-pirazino[ 1,2-a]-[ 1,4]benzodiaze­­pin-származékokban levő hidroxialkil-csoportot utóla­gosan metoxialkil-csoporttá [Houben—Weyl VI/3 kötet 24. oldal (1965)] vagy halogénalkil-csoporttá [lásd ugyanott V/3 kötet 862. oldal (1962)] alakíthatjuk. Az Y és Z helyén halogénatomot tartalmazó (II) ál­talános képletű 1,4-benzodiazepin-származékok (ahol Rj—R5 jelentése a fent megadott) és a (III) általános képletű vegyületek (ahol R,—R5 jelentése a fent meg­adott) előállítása a 2.221.558 számú NSZK-beli nyilvá­­nosságrahozatali iratban és a 2.520.937 számú NSZK- beli szabadalmi leírásban került ismertetésre. Az alap­reakció acildiaminok kb. 90—130 C -on végrehajtott ciklizációja ; ekkor közvetlenül a (II) általános képletű 1,4-benzodiazepineket kapjuk vagy 1,5-benzodiazepin- és 1,4^benzodiazepin-származékok keveréke keletkezik, melyet nukleofil reagensekkel történő kezeléssel rende­zünk át 1,4-benzodiazepin-származékokká. Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anél­kül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents